Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-09-11 / 21. szám

’S ez az Udvarnak’ Nemes Ellensége, Volt az Udvar Híve és Gyönyörűsége, Melly illendő béről adá Érdeminek Fényes Szerentséjét a’ Nagy Telekinek Ez a’ Nagy ’s Kegyes Gróf hala­ meg ; a’ mai ’S jövendő Nagyoknak példája: Hadai. Fojj hát ízeke vize, fojj le a’ Dunának Hirdesd mindenfelé Jajját a’ Hazának Zúgd hogy bár a’ Jókat mind el nem temetik, De el­ső sok idő mig Párja születik ílök , virágokat szedjetek marokkal Sír­bóltját hintsétek bé liliomokkal, ’S bár* hasztalan szórják a’ haláló kezek , De ártatlan hitét példázolják ezek. Isten Háza! a’ Gyászt, mellyet most vetél le, Vedd fel újra, ’s földig vond bé magad véle. Jajgasd Sorsod’ mellyel e’ Hír hallására Lettél négy esztendös Naómiból Mára, ’S E’ Század kezdete olly bánatba ejtett, Mellyet még vége is tán el nem felejtet. Szent Kövek­ mellyeket emelt az Ég felé, ’S véletek Udvarát szentelte Béthellé ; Ha Kegyességéről el hajgatni fognak. Kiáltsátok Ti a’ jövő Századoknak. Mások ! könyvezzetek, sóhajts Magyar Pallás ! Ki pótolhatatlan Néktek e’ kár­vallás Thémis ! izend meg az Égbe Astreának. Küldjön Mást székébe volt Helytartójának. Magyar! e’ jó Magyar-szívet tedd példává. ’S hogy követhesd, szíved’ szemeld kriptájává. Haza! ha akarod hogy igaz Fiaid Noijenek, Tükörül tedd nékik Adldaid’

Next