Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)
1801-10-09 / 29. szám
ven színekkel való elő adásában, mint a’ milyennek én azt találtam valósággal. Ez a’helység (Schönau) egy órányi meszszeségre esik ide , Bécs és Neustadt városai között, az Olaszországi út mentiben. Az özvegy Grassalkovits Hertzegnétől, ki született Hertzeg Eszterházy Leány , vette azt Báró Braun, az Udvari Teátromok Vice Directora. Négy esztendővel ez előtt, kezdett a’ Kastélyja körül való Kertnek újításaihoz, a’mellyek egészszen meg is felelnek a’ vágyakodó kívánságoknak. A’ kik ezen mezei lakó helynek ékességeit megtekintik, tsak nem közönségesen megvallják felőle , hogy az ízemnek ki magyarázhatatlan gyönyörűséggel kedveskednek. Vannak, kik örömest el titkolnák vele való megelégedéseket, de azokat méltán gyanúba hozza kedvező ábrázatjuk; főképpen, ha a Triesting nevű pataknak kellemetes csavargásain legeltetik szemeiket. Ez a’ sebesen lefolyó víz, a’ szomszéd bértzek közzül siet a’ Schönau-i térségre, mellynek kies ligetében sokfelé elágazik, mintha kedvét akarná benne tölteni. Majd végig futja a’ zöldellő mezőket, majd a’ sürü fák között látszatik bujkálni , sokszor magas helyekről lezuhan, ’s tájtékozva küszködik az útját elálló kősziklák között; vagy a’ szelid lelkeket akarván ábrázolni, csendes szökéssel esik a’ mélységre , ’s kellemetes zúgásával kedvelteti magát. Sokszor felfelé igyekezik , mintha kút fejéhez akarna visszatérni, kétséges folyásával szép szigeteket, ’s tavakat készit. Amazok setét erdejekbe , ’s virág