Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-10-09 / 29. szám

ven színekkel való elő­ adásában, mint a’ mi­­­lyennek én azt találtam valósággal. Ez a’helység (Schönau) egy órányi meszszeségre esik ide , Bécs és Neustadt városai között, az Olasz­országi út mentiben. Az özvegy Grassalkovits Hertzegné­­től, ki született Hertzeg Eszterházy Leány , vette azt Báró Braun, az Udvari Teátromok Vice Di­­rectora. Négy esztendővel ez előtt, kezdett a’ Kastélyja körül való Kertnek újításaihoz, a’mel­­lyek egészszen meg is felelnek a’ vágyakodó kí­vánságoknak. A’ kik ezen mezei lakó helynek ékességeit meg­tekintik, tsak nem közönségesen meg­vallják felőle , hogy az ízemnek ki magyaráz­hatatlan gyönyörűséggel kedveskednek. Vannak, kik örömest el titkolnák vele való meg­elégedé­­seket, de azokat méltán gyanúba hozza kedvező ábrázatjuk; főképpen, ha a­ Triest­ing nevű pa­taknak kellemetes csavargásain legeltetik sze­­m­eiket.­­ Ez a’ sebesen lefolyó víz, a’ szomszéd bértzek közzül siet a’ Schönau-i térségre, mellynek kies ligetében sok­felé el­ágazik, mintha kedvét akar­ná benne tölteni. Majd végig futja a’ zöldellő mezőket, majd a’ sürü fák között látszatik buj­kálni , sokszor magas helyekről le­zuhan, ’s táj­­tékozva küszködik az útját el­álló kősziklák kö­zött; vagy a’ szelid lelkeket akarván ábrázolni, csendes szökéssel esik a’ mélységre , ’s kellemetes zúgásával kedvelteti magát. Sokszor felfelé igyekezik , mintha kút­ fejéhez akarna vis­szatér­­ni, kétséges folyásával szép szigeteket, ’s ta­vakat készit. Amazok setét erdejekbe , ’s virág

Next