Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-10-09 / 29. szám

szívünket egészszen el foglalta. Lehetetlen, hogy annak első tekintete, ki beszélhetetlen érzéseket ne gerjes­ zszen akárki szívében is. A’ Templom kerek, zöld márvány színre kisimított falakkal, a’ boltozatja, ’s bálványokkal ékesített folyosó­­ja tizen hat oszlopokon áll. Fellyül az ég van rajta teljesen le * ábrázolva, éjjeli méltóságos tündöklésében. A’ held o­ly tűzzel világosít, hogy tőle nem csak a’ 2300 nagy és kis csilla­­gok veszik ragyogásaikat, hanem az egész Tem­plom is be­­­telik világosságának erejével. A­ Templom altján ül, az É­j I­s­t­e­n - A­s­­­s­z­o­n­y ezüst hintójában , mellyet két szárnyas fekete ló visz a’ felhőkön lebegve. Nem győztük szemein­­ket be­tölteni ezen ’s más bámulásra ébresztő tár­gyaknak szemlélésével. Azonban valamelly an­­gyali muz sikának hangja hatott felyűlröl füleinkbe, melynek gyönyörűsége, újabb és újabb érzékeny­ségeket gerjesztett a’ szívekben. Végre az aran­nyal gazdagon ki* varrott Templom könyvébe, írták neveiket a’ Vendégek, melly már a’ leg felsőbb Méltóságok neveivel kevélykedik. Én is belé írtam a’ magamét Örök emlékezetűt, Her­­tzeg Würtenberg Ferdinánd, az Özvegy Muszka Császárné Testvér Öttse neve után, a’mennyire emlékezem , a’ harmadik sorban. — De elég ez az igen költséges épületről, mellynek talám , nem annyira a’ késő idő, mint az ott uralkod­ni szokott nedvesség, egynéhány esztendő múl­va is, tetemes kárára lehet —. Zemlinböl September 24 dikén. A’ Jan­­tsárok, meg engedték már most a’ Belgrádi Ba-

Next