Magyar Horgász, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947. január-február / 1-2. szám

Horgászverseny Mohácson Érdekes horgászversenyt rendezett a Mohácsi Horgászok Egyesülete, mely­nek tagjai az elmúlt ősszel kivonultak a budai vizekre, hogy összemérjék hor­gásztudományukat. A versenyen 34 tag vett részt, a teljesítményt a meghatáro­zott idő alatt kifogott csukák száma és súlya mellett az is határozta meg, hogy a horgászok hány kapásból mennyi halat fogtak meg. A résztvevők összesen negyven kiló csukát fogtak, az első díjat Pintér János nyerte 2,60-as, a másodikat Freund András kétkilós csukájával. Mennyiség szerint az első díj boldog birtokosa Seregélyesi József lett, aki négy kapásból négy csukát fogott meg, összesen 3.75 kg súlyban. A versenyt kedélyes halvacsora kö­vette, melynek során dr. Szlávy Kornél ~ TIAT-JC + IH fi I 1i Azok a szép süllőfogási eredmények, melyeket dömsödi vízszakaszunk azon részein értünk el, hol a mély vízben öreg, bedőlt fák korhadtak a gyakran 7—8 méternyi mélységben, korán ráve­zettek bennünket arra a ma már nagyon sok horgász által ismert tényre, hogy az ilyen fák, hogy úgy mondjam gyülkezőhelyet a vízszakasz fogassül­lőinek. Évek hosszú során keresztül tervel­­gettük, hogy a meglevő 2—3 süllőtar­tás számát méhánnyal növeljük. A terv, mint annyi sok más szép horgász­­terv, csak terv maradt mindaddig, míg ez év januárjának elején néhányan el­határoztuk, hogy fittyet hányva a csi­korgó hidegnek és a közlekedési ne­hézségeknek, a tervet megvalósítjuk. Elgondolásunk az volt, hogy a ma­­kádi erdő néhány jó nagy, lehetőleg partmenti fáját kidöntjük, a Duna jegén az általunk alkalmasnak ítélt helyre húzzuk, jó nagy köveket drótozunk rá­juk és a jégkérget átvágva, azokat elsüllyesztjük. Ennél aztán mi sem egy­szerűbb. Azonban már az indulás sem volt egészen zavartalan. Szombaton reggel, a kunszentmiklósi vonat indulása ide­jében, az expedíció öt tagja közül kettő hiányzott. Az egyik, szeretett elnökünk, azt üzente, hogy csak akkor jön, ha a hőmérő nem száll mínusz hat fok alá, minthogy azonban a Központi Időjárás Szabályozó Intézet nem szerzett kellő időben tudomást ezen elnöki elhatáro­zásról, a hőmérő — őszinte fájdal­munkra — mínusz 10 fok alá süllyedt. Az expedíció másik hiányzó tagja, horgászmesterünk, Imre barátunk volt, ki, bár pontosan háromnegyedórai ké­séssel, de mégis megérkezett. Minthogy vonatunk már az indulásnál ötven per­cet késett, az új bilgeri fűtési techni­kájának , tanulmányozásából eredő ké­sedelemnek semmi komolyabb követ­kezménye nem lett, s így, ha nem is öten, de legalább négyen elindultunk a nagy terv megvalósítása felé. A do­log nagyon egyszerűnek látszott. De csak látszott. Ennek a néhány sornak nem az a célja, hogy a bátor kezde­ményezők harci dicsőségét zengje, hanem hogy a jövőben egy ilyenfajta süllőtartás elkészítése ne csak látszó­lag, de a valóságban is egyszerű legyen. Vegyük tehát sorjában az elvégzendő munkákat. A fák kidöntése, hogy azok a Duna jegére és pedig lehetőleg a part vo­nalára merőlegesen zuhanjanak, vi­szonylag könnyű munka volt. A kitömlött fákat, melyek — az er­dész szerint — 40—50 mázsa súlyúak, a jégre fagyott havon emberi erővel csak néhány métert is vonszolni, lehe­tetlennek bizonyult. Hogy ezt lehetővé tegyük, egy csigasort szereztünk köl­csön. A csigasor kötelének végét a ki­­döntött fa egyik erős ágára kötöttük, a csigasort magát pedig oly módon rögzítettük, hogy másik végének köte­lét jó karvastagságú, s vagy másfél m­etrr li rvnnrfii ««imlrVinn fr- H A +4 Vi 1*- nn rf­it nyomtuk bele, hogy a cövek a jégké­reg alatt, azzal párhuzamosan helyez­kedjék el. A dolog pompásan ment is, s ha a halőrökkel együtt hatan nekirugaszkod­tunk a csigasor húzókötelének, egy­­egy hó­rukkra 10—15 cm-t is húztunk a fán. S így, röpke 6—8 órai izzadsá­­gos munka után a fák a kijelölt, köz­­megegyezéssel süllőzésre kiválóan al­kalmasnak ítélt helyükön feküdtek. Azt hittük, hogy most már csak a je­get kell átvágni, s a fákat a rájuk dró­tozott 15—20 darab jókora terméskő, a jégtáblát megbillentve, a víz fene­kére fogja húzni. Mint mondtam, té­vedtünk, s itt követtük el azt a hibát, melytől az effélével próbálkozó hor­gásztársaimat óvni szeretném. Közülünk u. i. senki sem volt azon a fizikaórán — vagy ha ott is volt, nem figyelt —, melyen alkalmunk lett volna megtanulni, hogy a jég fajsúlya kisebb, mint a vízé. Így történt azután, hogy­­­ bár a kicsinek egyáltalán nem mondható jégfelületet, melyet egy ilyen nagy fa összes ágaival és bogaival együtt elfoglal, több órai gondos mun­kával körülvágtuk, hiába vártuk a nagy pillanatot, melyben a süllők leen­dő kedvenc tartó­zkodási helye sülyedni kezd. Mikor a gyakorlat a mi elgondolá­sunkra ilyen siralmasan rácáfolt, s kezdtük látni gyászos tévedésünket, oly módon igyekeztünk korrigálni balfo­gásunkat, hogy a most már — ha szűk határok közt is, de szabadon mozgó jégszigetből kezdtünk 1—2 négyzetmé­teres darabokat levágni. Ennek az el­járásnak kettős előnye volt: egyrészt nagyon hosszadalmas és fárasztó volt, minthogy jégszigetünk, melyen a fa feküdt kb. 70 négyzetméternyi volt ■— másrészt, minthogy a szó szoros értel­mében magunk alatt vágtuk a jeget, minden pillanatban el lehettünk ké­szülve egy jeges fürdőre. Ez utóbbi kedvező lehetőséget B. J. barátunk nem akarta teljesen kihasználatlanul hagyni, ha csak félcombig is, de mégis belelépett a jeges lébe. Minthogy a szombati napnak, érke­zésünk napjának, rövid néhány dél­utáni órája a szükséges szerszámok megszerzésével, a vasárnap­i fák ki­döntésével, a hétfői nap azoknak a ki­jelölt helyekre való vonszolásával, a kedd délelőtt pedig, mely még rendel­kezésünkre állt, a fa körüli jégpáncél átvágásával, illetve átfűrészelésével kellemesen eltelt, tovább nem marad­hattunk, félmunkát végezve voltunk kénytelenek az elkövetkezendő nagy süllőfogások színhelyét elhagyva Döm­­söd vasútállomás felé fordítani szeke­rünk, pontosabban szánunk rúdját. Tanulság azok számára, kik akár a Kis Rabló­ban, akár a Pilvax Kávéház különtermében elhatározzák, hogy egyesületük vízszakaszát néhány jó süllőtartással fogják gazdagítani: a legnehezebb élő fa, még ha 15—20 darab nagy terméskővel van is feldí­szítve — sem elég nehéz ahhoz, hogy az alatta fekvő jégkérget a víz alá nyomja és így elsülyedjen. Vágjuk te­hát a jeget minél közelebb a fa tör­zséhez és vastag ágaihoz, tehát súly­pontjához, miáltal a víz alá nyomandó jégfelület is a lehető legkisebb lesz. Ez a módja annak, hogy kevesebb munkával, tehát a rövid téli napok jobb kihasználásával és a jeges fürdő veszélyének lényeges csökkentésével TVi TrumV/rt 1 rtíi f r A mit kell tudni az állami horgászj­egyek kiváltásával kapcsolatban? Az állami horgászjegyeket a horgász lakóhelye szerint illetékes közigazga­tási hatóság, Budapesten a IV. kerületi elöljáró (Váci­ utca 62), városokban a polgármesteri hivatalok, vidéken a já­rási főjegyzői hivatalok adják ki. Evégett két példányban rövid kér­vényt kell írni, körülbelül a következő szöveggel: „Alulírott tisztelettel kérem részemre az 1947. évre érvényes állami horgász­­jegyet kiadni. MOHOSz-igazolványom száma................" Aláírás, foglalkozás megjelölése, pontos lakáscím. (A kér­vény a 27.054/1933. F. M. számú rende­let értelmében illetékmentes, arra tehát nem kell sem okmánybélyeget ragasz­tani, sem külön illetéket leróni. Ahol ezt mégis követelik, onnan kérünk sür­gős jelentést a MOHOSz központjába, hogy intézkedhessünk, amint egyes helyekről beérkezett jelentések alapján már intézkedtünk is.­ A kérvényhez be kell mutatni a tag­díjbélyeg beragasztásával az 1947. évre érvényesített MOHOSz-igazolványt, csa­tolni kell egy fényképet (a tavalyi állami halászjegyről levett fénykép is lehet), igazolni kell a folyamodó fog­lalkozását, illetve azt, hogy ki tartja el (kinevezési okmánnyal, munkaadói igazolvánnyal, szakszervezeti igazol­vánnyal vagy más alkalmas módon, keresetnélküli feleségnek a férje által, 18 éven aluli gyermeknek az apja, illetve gyámja által aláírt olyan értelmű nyilatkozatával, hogy felesége, illetve gyermeke elartásáról ő gondoskodik; iskolai növendékek belépéséhez az iskolaigazgató engedélye is szükséges­. Ezenkívül 15 forint értékű állami okmánybélyeget kell elvinni, amit majd a halász­jegyre ráragasztanak. Ismétel­jük, más bélyeget vagy illetéket az idézett rendelet értelmében nem kell fizetni. Itt jegyezzük meg, hogy a MOHOSz vállalkoznék az állami jegyek kiállí­tására, illetve kiadására is, ennek a kérdésnek a kedvező elintézése azon­ban még a pénzügyi hatóságokkal huzamosabb tárgyalást igényel. Budapesten és több vidéki hatóság­nál elintéztük, hogy horgászegyesüle­tek tagjai, vállalatok alkalmazottai az állami jegyeket csoportos kérvénnyel,­ megbízott beküldésével is kiválthatják. . .

Next