Magyar Horgász, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1947. január-február / 1-2. szám
Horgászverseny Mohácson Érdekes horgászversenyt rendezett a Mohácsi Horgászok Egyesülete, melynek tagjai az elmúlt ősszel kivonultak a budai vizekre, hogy összemérjék horgásztudományukat. A versenyen 34 tag vett részt, a teljesítményt a meghatározott idő alatt kifogott csukák száma és súlya mellett az is határozta meg, hogy a horgászok hány kapásból mennyi halat fogtak meg. A résztvevők összesen negyven kiló csukát fogtak, az első díjat Pintér János nyerte 2,60-as, a másodikat Freund András kétkilós csukájával. Mennyiség szerint az első díj boldog birtokosa Seregélyesi József lett, aki négy kapásból négy csukát fogott meg, összesen 3.75 kg súlyban. A versenyt kedélyes halvacsora követte, melynek során dr. Szlávy Kornél ~ TIAT-JC + IH fi I 1i Azok a szép süllőfogási eredmények, melyeket dömsödi vízszakaszunk azon részein értünk el, hol a mély vízben öreg, bedőlt fák korhadtak a gyakran 7—8 méternyi mélységben, korán rávezettek bennünket arra a ma már nagyon sok horgász által ismert tényre, hogy az ilyen fák, hogy úgy mondjam gyülkezőhelyet a vízszakasz fogassüllőinek. Évek hosszú során keresztül tervelgettük, hogy a meglevő 2—3 süllőtartás számát méhánnyal növeljük. A terv, mint annyi sok más szép horgászterv, csak terv maradt mindaddig, míg ez év januárjának elején néhányan elhatároztuk, hogy fittyet hányva a csikorgó hidegnek és a közlekedési nehézségeknek, a tervet megvalósítjuk. Elgondolásunk az volt, hogy a makádi erdő néhány jó nagy, lehetőleg partmenti fáját kidöntjük, a Duna jegén az általunk alkalmasnak ítélt helyre húzzuk, jó nagy köveket drótozunk rájuk és a jégkérget átvágva, azokat elsüllyesztjük. Ennél aztán mi sem egyszerűbb. Azonban már az indulás sem volt egészen zavartalan. Szombaton reggel, a kunszentmiklósi vonat indulása idejében, az expedíció öt tagja közül kettő hiányzott. Az egyik, szeretett elnökünk, azt üzente, hogy csak akkor jön, ha a hőmérő nem száll mínusz hat fok alá, minthogy azonban a Központi Időjárás Szabályozó Intézet nem szerzett kellő időben tudomást ezen elnöki elhatározásról, a hőmérő — őszinte fájdalmunkra — mínusz 10 fok alá süllyedt. Az expedíció másik hiányzó tagja, horgászmesterünk, Imre barátunk volt, ki, bár pontosan háromnegyedórai késéssel, de mégis megérkezett. Minthogy vonatunk már az indulásnál ötven percet késett, az új bilgeri fűtési technikájának , tanulmányozásából eredő késedelemnek semmi komolyabb következménye nem lett, s így, ha nem is öten, de legalább négyen elindultunk a nagy terv megvalósítása felé. A dolog nagyon egyszerűnek látszott. De csak látszott. Ennek a néhány sornak nem az a célja, hogy a bátor kezdeményezők harci dicsőségét zengje, hanem hogy a jövőben egy ilyenfajta süllőtartás elkészítése ne csak látszólag, de a valóságban is egyszerű legyen. Vegyük tehát sorjában az elvégzendő munkákat. A fák kidöntése, hogy azok a Duna jegére és pedig lehetőleg a part vonalára merőlegesen zuhanjanak, viszonylag könnyű munka volt. A kitömlött fákat, melyek — az erdész szerint — 40—50 mázsa súlyúak, a jégre fagyott havon emberi erővel csak néhány métert is vonszolni, lehetetlennek bizonyult. Hogy ezt lehetővé tegyük, egy csigasort szereztünk kölcsön. A csigasor kötelének végét a kidöntött fa egyik erős ágára kötöttük, a csigasort magát pedig oly módon rögzítettük, hogy másik végének kötelét jó karvastagságú, s vagy másfél metrr li rvnnrfii ««imlrVinn fr- H A +4 Vi 1*- nn rfit nyomtuk bele, hogy a cövek a jégkéreg alatt, azzal párhuzamosan helyezkedjék el. A dolog pompásan ment is, s ha a halőrökkel együtt hatan nekirugaszkodtunk a csigasor húzókötelének, egyegy hórukkra 10—15 cm-t is húztunk a fán. S így, röpke 6—8 órai izzadságos munka után a fák a kijelölt, közmegegyezéssel süllőzésre kiválóan alkalmasnak ítélt helyükön feküdtek. Azt hittük, hogy most már csak a jeget kell átvágni, s a fákat a rájuk drótozott 15—20 darab jókora terméskő, a jégtáblát megbillentve, a víz fenekére fogja húzni. Mint mondtam, tévedtünk, s itt követtük el azt a hibát, melytől az effélével próbálkozó horgásztársaimat óvni szeretném. Közülünk u. i. senki sem volt azon a fizikaórán — vagy ha ott is volt, nem figyelt —, melyen alkalmunk lett volna megtanulni, hogy a jég fajsúlya kisebb, mint a vízé. Így történt azután, hogy bár a kicsinek egyáltalán nem mondható jégfelületet, melyet egy ilyen nagy fa összes ágaival és bogaival együtt elfoglal, több órai gondos munkával körülvágtuk, hiába vártuk a nagy pillanatot, melyben a süllők leendő kedvenc tartózkodási helye sülyedni kezd. Mikor a gyakorlat a mi elgondolásunkra ilyen siralmasan rácáfolt, s kezdtük látni gyászos tévedésünket, oly módon igyekeztünk korrigálni balfogásunkat, hogy a most már — ha szűk határok közt is, de szabadon mozgó jégszigetből kezdtünk 1—2 négyzetméteres darabokat levágni. Ennek az eljárásnak kettős előnye volt: egyrészt nagyon hosszadalmas és fárasztó volt, minthogy jégszigetünk, melyen a fa feküdt kb. 70 négyzetméternyi volt ■— másrészt, minthogy a szó szoros értelmében magunk alatt vágtuk a jeget, minden pillanatban el lehettünk készülve egy jeges fürdőre. Ez utóbbi kedvező lehetőséget B. J. barátunk nem akarta teljesen kihasználatlanul hagyni, ha csak félcombig is, de mégis belelépett a jeges lébe. Minthogy a szombati napnak, érkezésünk napjának, rövid néhány délutáni órája a szükséges szerszámok megszerzésével, a vasárnapi fák kidöntésével, a hétfői nap azoknak a kijelölt helyekre való vonszolásával, a kedd délelőtt pedig, mely még rendelkezésünkre állt, a fa körüli jégpáncél átvágásával, illetve átfűrészelésével kellemesen eltelt, tovább nem maradhattunk, félmunkát végezve voltunk kénytelenek az elkövetkezendő nagy süllőfogások színhelyét elhagyva Dömsöd vasútállomás felé fordítani szekerünk, pontosabban szánunk rúdját. Tanulság azok számára, kik akár a Kis Rablóban, akár a Pilvax Kávéház különtermében elhatározzák, hogy egyesületük vízszakaszát néhány jó süllőtartással fogják gazdagítani: a legnehezebb élő fa, még ha 15—20 darab nagy terméskővel van is feldíszítve — sem elég nehéz ahhoz, hogy az alatta fekvő jégkérget a víz alá nyomja és így elsülyedjen. Vágjuk tehát a jeget minél közelebb a fa törzséhez és vastag ágaihoz, tehát súlypontjához, miáltal a víz alá nyomandó jégfelület is a lehető legkisebb lesz. Ez a módja annak, hogy kevesebb munkával, tehát a rövid téli napok jobb kihasználásával és a jeges fürdő veszélyének lényeges csökkentésével TVi TrumV/rt 1 rtíi f r A mit kell tudni az állami horgászjegyek kiváltásával kapcsolatban? Az állami horgászjegyeket a horgász lakóhelye szerint illetékes közigazgatási hatóság, Budapesten a IV. kerületi elöljáró (Váci utca 62), városokban a polgármesteri hivatalok, vidéken a járási főjegyzői hivatalok adják ki. Evégett két példányban rövid kérvényt kell írni, körülbelül a következő szöveggel: „Alulírott tisztelettel kérem részemre az 1947. évre érvényes állami horgászjegyet kiadni. MOHOSz-igazolványom száma................" Aláírás, foglalkozás megjelölése, pontos lakáscím. (A kérvény a 27.054/1933. F. M. számú rendelet értelmében illetékmentes, arra tehát nem kell sem okmánybélyeget ragasztani, sem külön illetéket leróni. Ahol ezt mégis követelik, onnan kérünk sürgős jelentést a MOHOSz központjába, hogy intézkedhessünk, amint egyes helyekről beérkezett jelentések alapján már intézkedtünk is. A kérvényhez be kell mutatni a tagdíjbélyeg beragasztásával az 1947. évre érvényesített MOHOSz-igazolványt, csatolni kell egy fényképet (a tavalyi állami halászjegyről levett fénykép is lehet), igazolni kell a folyamodó foglalkozását, illetve azt, hogy ki tartja el (kinevezési okmánnyal, munkaadói igazolvánnyal, szakszervezeti igazolvánnyal vagy más alkalmas módon, keresetnélküli feleségnek a férje által, 18 éven aluli gyermeknek az apja, illetve gyámja által aláírt olyan értelmű nyilatkozatával, hogy felesége, illetve gyermeke elartásáról ő gondoskodik; iskolai növendékek belépéséhez az iskolaigazgató engedélye is szükséges. Ezenkívül 15 forint értékű állami okmánybélyeget kell elvinni, amit majd a halászjegyre ráragasztanak. Ismételjük, más bélyeget vagy illetéket az idézett rendelet értelmében nem kell fizetni. Itt jegyezzük meg, hogy a MOHOSz vállalkoznék az állami jegyek kiállítására, illetve kiadására is, ennek a kérdésnek a kedvező elintézése azonban még a pénzügyi hatóságokkal huzamosabb tárgyalást igényel. Budapesten és több vidéki hatóságnál elintéztük, hogy horgászegyesületek tagjai, vállalatok alkalmazottai az állami jegyeket csoportos kérvénnyel, megbízott beküldésével is kiválthatják. . .