Magyar Horgász, 1948 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1948. január / 1. szám

Mit kell tudni AZ IVADÉK ÉS IKRA írta: Woynárovich Elek dr. KIHELYEZÉSRŐL? egy jó pontyzsákmány ritkaságszámba megy. Téli pihenő alkalmával a ponty a szűkeimű kóborlási körzetében a mélyebb vizeket keresi fel, ahol az oxigén ellátása és zavartalan telelése biztosítva van. A Balatoni és Velencei tavi pontyjelölési kísérletek bebizonyították azt, hogy a kihelyezett pontyivadék a legritkább esetekben fogható azon a helyen, ahol kihelyezték, hanem azonnal felfedező körútra indul és rövid pár nap alatt eljut a legtávolabbi zugokba is. A négyezer holdas, nádas szigetekkel tarkítolt Velencei tóban Kisvelencénél kihelyezett ivadékot pár nap múlva Sukorónál vagy Dinnyésnél fogták ki. Természetes azután az, hogy ha a kihelyezett ivadék kóborlása köziben alkalmas táplálkozási területre talál, ott elidőzik, esetleg végleg ott is marad. Mivel a kóborlás a jelek szerint nem határozott irányú, így feltehető, hogy az egymással szoros összeköttetésben álló részvizek minden helyére eljut a pontyivadék, még abban az esetben is, ha egy helyen eresztették be. A tógazdasági nemes ponty kb. 2 nyárral a kihelyezés után éri el általában a kilón felüli súlyt. Ez hosszú idő, bőséges időbeli lehetőség a kóborlásra. Más a helyzet a csak folyóvizekkel összekötött holtágak esetében. Az ellustult tógazdasági nemes ponty nem érzi otthonosan magát a gyorsabb folyású vízben- természetesen nem szívesen merészkedik ki oda, ha pedig egyszer kijutott, nem valószínű, hogy a bérelt terület szomszédos holtágába vagy csendesen folyó szakaszába ismét betévedhetne. Ebben az esetben tehát minden pontynevelésre alkalmas vizet, külön kell népesíteni. A kihelyezésre szánt pontyivadékot nem szükséges a bérelt terület részvizeire elosztani, mert hiszen az a legalább 2 esztendeig tartó kóborlási lehetőség alkalmával mindenüvé eljuthat; ez azonban csakis az állóvizek vagy állóvíznek tekinthető igen lassú folyású folyóvizek esetére vonatkozik. A népesítési helyek kiválasztása szállítási szempontok mellett elsősorban az ivadék kihelyezésére való alkalmasság szerint történjék. Az ivadéknak egy helyen való beeresztése tehát állóvizek vagy állóvíznek tekinthető lassú folyású folyóvizek esetében a részvíz bérlőkre semmiféle hátránnyal nem jár, a beeresztett nortvivadékot megrongolása közben eljut a vízterület legtávolabbi pontjaira is. A csak sebesebb folyású folyóvízzel összekötött pontyos vizeket (holtágak, csendes folyású folyóágak stb.) ezzel szemben különkülön ajánlatos népesíteni. A süllő. A süllő, hasonlóan a pontyhoz, nem vándorló, csak kóborló hal A süllőikrákkal telt u. n. fészkek kihelyezésekor a hely megválasztóinál igen nagy körültekintéssel kell lenni. Szennyezéstől mentes, oxigéndús, lehetőleg köves vagy homokos aljú, tisztavizű, hullámzástól, áramlástól mentes vízbe kell kihelyezni a keltetésre szánt ikrákat, melyeket az ikrapusztító halak elől (csaknem minden hal ikrapusztító, ha erre alkalma van!) költőkosárba kell tenni. Szükséges még a fészkek állandó ellenőrzése, sőt sok esetben az ikrák naponkénti mosogatása is. Ennek következtében a süllőikrát az ellenőrzést és a mosogatást végző személy tartózkodási helyének közelébe kell kihelyezni. Egyegy béreltvízterületen kevés olyan hely van ahol mindezen követelményekfőssítva lehetőségei maradéktalanul megvolnának. Míg a kihelyezett ikrából kifogható süllő lesz, 3 év is eltelik, a szintén kóborló süllőnek tehát bőséges alkalma van az életi körülményeinek legalkalmasabb vízterület kiválasztására. A svájci Rajnában végzett eredményessüllőbetelepítés azt bizonyítja (a Rajnában a süllő nem volt, honos, hanem csak 1883- ban telepítették azt be),hogy a süllő a folyókban is megmarad. Igaz ugyan, hogy a nagy süllő védettebb telelőhely felkeresése céljából lefelé vám bíróia, svájciak megállapítása szerint. Ez azonban ne vegye el a folyami halászok kedvét, a hazai folyóvizekben telelésre alkalmas helyek vannak, tehát nem kell a süllőknek az ország területét elhagyniuk. A süllő népesítésénél a folyóvizek népesítésére is gondolni kell, mert a süllő itt is alkalmas életviszonyokat talál. A keltetést azonban ajánlatos a fent már leírt követelményeknek megfelelő, a folyóvízzel állandó összeköttetésben álló helyeken végezni. Innen rajzanak ki a fiatal süllők megerősödés után és az egész folyószakaszt benépesítik. Lefűződött a holtágak esetében, ahonnan a fölös számú szaporulat nem vándorolhat ki, vigyázni kell tehát, nehogy azokat túlnépesítsük. Tógazdasági tapasztalat szerint egy kis, mintegy 20.000 ikrát tartalmazó süllőfészek 40 kát, hold népesítésére elegendő. A természetes vizek esetében sem ajánlatos többet kihelyezni, mert bár itt az elpusztulás veszélye nagyobb ugyan, de az így előállott hiánnyt az időközönként jól sikerű Az állammal kötött bérleti szerződések a bérlő halászszövetkezetet vagy horgász egyesületet bizonyos mennyiségű nemes pontyivadék és süllőikra kihelyezésére kötelezik. Ez a bölcs intézkedés a természetes '-■■/ék nemes halállományának az utánpótlását kívánja szolgálni , és annak betartása tehát minden bérlő érdeke. Az állam általában nagyobb vízterületekre kötött szerződéseket; előfordulhat, hogy az egész területet, nem lehet egy helyről központiasan kezelni a nagy távolságok és kedvezőtlen összeköttetés miatt, hanem halászbokrok alakulnak, amelyek önállóan halásszák a körzetükbe tartozó vizeket; hasonló az helyzet a horgászvizeken is, ahol nagyobb vízegység esetében több egyesület bérli a horgászvíz meghatározott szakaszait. Természetesen a népesítés költségei minden halászbokrot, vagy horgrászegyesületet a használt vízterület nagysága és jósági foka arányában terhelik. Ha valamelyik halászbokor vagy horgászegyesület a nemes hal nésesítése érdekében anyagi áldozatot hoz, elvárná, hogy a nemes halat naary annak reá eső részét az ő szűkebb területén helyezzék ki. Itt jutottunk el tulajdonképpen a megvilágítandó kérdéshez, nevezetesen, szükséges-e a kihelyezendő nemes ivadékot vagy ikrát a hírett terület részvizeire kínos pontossággal elosztani, hogy egyik halászbokor vagy horgászegyesület magát megrövidítve ne érezhesse, továbbá, hogy milyen hátránya származhat a részvíz bérlőinek abból, ha az ivadék és ikra kihelyezés egy másik, de erre a célra feltétlenül alkalmas helyen történik? A ponty ivadék. Kezdjük a pontyivadék kihelyezésével. A ponty nem tartozik a vándorló halak csoportjába, mint a tokféléik nagy része, vagy például a külföldön ismert lazac vagy angolna. A ponty iváskor felkeresi ugyan az ivóhelynek alkalmas, gyepes aljúBelvizeket, azonban csak onnan vándorol el, ahol ezt nem találja meg. Egyébként a pontykóborló hal, ami azt jelenti, hogy minden rendszer vagy határozott irány nélkül barangol és ott tartózkodik huzamosabban, ahol a táplálékszerzési lehetőségek a legkedvezőbbek. Ezért lehet a pontyokat bizonyos helyekre beetetni és ezért vannak a természetes vizeknek jó pontyozó részei olyan hr it? .*18 if1 B]