Magyar Horgász, 1951 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1951. január / 1. szám

MÉRFÖLDKÖVEK 1951. február 24-én tartja a Magyar Dolgozók Pártja második országos kongresszusát. Ezen a kongresszuson fogják a dolgozó nép legjobb képviselői meghallgatni és kivitatni Rákosi Mátyásnak, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának beszámolóját és Gerő Ernő főtitkárhelyettesnek az ötéves terv első évének erdeményeiről szóló jelentését. A Pártkongresszus a pártélet legdöntőbb eseménye és amikor Rákosi Mátyás elvtárs beszél, nemcak a párt tag­jaihoz szól, de az egész ország népéhez, sőt a határokon túl is felfigyelnek a beszédre. A Kongresszus nemcsak belső pártügy, hanem egyben nagy nemzeti ügy is. Ezért helyez súlyt a Párt arra, hogy az egész népppel tudatosítsa a Kongresszusnak a jelentő­ségét, hogy a kommunisták és pártonkívüliek egy ember­ként sorakozzanak fel azoknak a feladatoknak elvégzésére, amelyeket a szocializmus építésének útján a Párt maga elé tűzött. A Kongresszusra való felkészülés közben visszapillan­tunk a múltba és előretekintünk a jövőbe. Milyen célokat tűzött ki a Párt megalakulása után: a kapitalizmus meg­döntésének, a munkásosztály és egész dolgozó népünk fel­szabadításának, a szocialista Magyarország megteremtésé­nek célját. Hiába volt a Horthy-fasizmus terrorja. Hiába volt a börtön és az akasztófa, hősiesen harcolt a kapita­lista járom alóli felszabadulásért, a szabadság ügyéért. A harcban áldozataink voltak, vérük hullásával pecsételték meg vértanúink a felszabadulás és szabadság útját, de ez az út nem volt hiábavaló, minél jobban üldözték a sza­badság harcosait, minél jobban nyomták el a dolgozó né­pet, annál inkább tömörültek a Párt és a vörös zászló alá. A dicsőséges szovjet hadsereg hős katonái vérük hul­lásával hozták meg számunkra a szabadságot és tették lehetővé azt, hogy a romokból boldog, szabad, új hazát építsünk. Valóra vált az elnyomott nép évszázados álma, megszabadultunk a népünkre mindig csak veszedelmet és bajt hozó uralomtól, gazdaságilag és politikailag szabadok lettünk. A gyárakat, a bányákat, a bankokat köz­tulajdonba vettük; azé a föld, aki azt megműveli, fejlődnek a mezőgazdasági állami birtokok és a dolgozó parasztság mind nagyobb és nagyobb számban veszi ki részét a falu szocializálásának kemény és nagy munkájából. Van már Alkotmányunk, valóságos, a nép igazi akaratát kifejező és érdekeit szolgáló Alkotmány. Népköztársaságunkban minden hatalom a dolgozó népé. Proletárdiktatúra az államformánk, de olyan diktatúra, amelyben a hatalom a többséget alkotó dolgozó nép kezében van. Megválasztottuk tanácsainkat és a tanácsok révén a dolgozó nép közvetlenül vesz részt a hatalom gyakorlásában. Az ötéves tervünk megvalósításával pedig lerakjuk ha­zánkban a szocializmus alapjait is. Mérföldkövek, amelyek egy új, szebb, boldogabb, fej­lettebb életnek útjait szegélyezik és erőnk forrása Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítása, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja történetének a mi viszonyainkra való he­lyes alkalmazása. A magyar nép jól tudja, hogy felszabadulását, felemel­kedését, eredményeit a Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak köszönheti. A magyar nép szeretete, barátsága a Szovjet­unió népei és nagy tanítómesterünk iránt olthatatlan. A Kongresszusnak azonban nemcsak az a jelentősége, hogy a múlt eredményeit leszögezi, de utat és irányt mutat a jövő fejlődésére. A Magyar Dolgozók Pártjának II. Kon­gresszusa feszült nemzetközi viszonyok viharfelhői között ül össze. Az USA-nak a koreai harctereken elszenvedett véres veszteségei, az ázsiai népeknek öntudatra ébredése és a mar­­shallizált országoknak a reájuk rakott béklyókból való sza­badulásának kísérlete mind azt mutatják, hogy a világ dol­gozó népei rádöbbennek az elnyomás szörnyű mivoltára és keresik a módját és jelentőségét annak, hogy ezeket a bék­lyókat lerázzák és szabad életet élhessenek. Harcolunk a békéért, mert a békét nemcsak kívánni, de azért harcolni is kell. Meg kell akadályozni azt, hogy az imperialisták az ő szörnyű profitéhségük kielégítése cél­jából az emberek millióit pusztulásba taszítsák és végrom­lást hozzanak népekre és nemzetekre. A Szovjetunió dicső népe a kommunizmust építi, a boldogabb, a szebb holnapnak az ígéretét, mi és a többi népi demokráciák a szocializmus építésének útján vagyunk, az eredményeket boldogan könyveljük el és erőnk megfe­szítésével küzdünk a holnapért. De hogy a holnap bekövet­­kezhessék, ahhoz békére van szükségünk és Kongresszu­sunk ezért a béke megvédésének jegyében zajlik le. A munkásosztály a vele szövetséges dolgozó paraszt­sággal vállvetve harcol, dolgozik é és küzd az eredmények elérése érdekében, azoknak az eredményeknek az eléré­séért, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja tűz ki célul és amely összhangban a szocializmust építő többi ország célkitűzéseivel lehetővé fogja tenni azt, hogy az eredmé­nyeket el is érhessük. Dr. Ferencz Tibor (Jo­b­b munkával kongresszusunkért! &ljen győzelmeink szervezője, a SM­agy­ar Dolgozók­­pártja. &ljen szeretett vezérünk, Rákosi MMátyás!

Next