Magyar Horgász, 1955 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1955. január-február / 1-2. szám
2 HERMAN OTTÓ EMLÉKEZETE Az egész magyar társadalom megemlékezett a most 40 éve elhunyt nagy magyar természettudósról, Herman Ottóról. A világhírű természettudós és író egyik legjelentősebb munkája A magyar halászat könyve. Ez a könyv nekünk, sporthorgászoknak is okulásul szolgált páratlan bőségű ismeretanyaga bennünket különösen gazdagít. Herman Ottó halálának 40. évfordulójára több horgásztársunktól kaptunk megemlékező sorokat. Benkő Gyula, a Kőrösmenti Horgászegyesületek Intézőbizottságának elnöke, aki maga is személyesen ismerte Herman Ottót, a következő sorokat írta : »Nagyon sokszor olvastam Herman Ottó nagyszerű könyvét. Mégis visszafojtott lélegzettel olvasom újra, meg újra, olvasom ma is. Azt hiszem sok horgásztársam mondja velem együtt: nála szebben még senki sem írt a horgászat szépségeiről.. . És azt hiszem, mi horgászok, talán nem is tudnánk szebben megemlékezni erről a nagy magyar természettudósról halála évfordulóján, mintha újra meg újra átlapozzuk könyvét, gyönyörködünk színes, nagyszerű és az igazat híven tükröztető szavaiban, hazánk változatos tájainak, vizeinek, folyóinak, patakjainak, tavainak pompás leírásában. Talán nem túlzás, ha Herman Ottó remekművének a horgászatot ismertető sorait, a horgászat himnuszának mondom.« Örömmel idéztük Benkő Gyula horgásztárs sorait s megfogadjuk tanácsát : a »horgászat himnuszának« ideiktatásával emlékezünk Herman Ottóra. A HORGÁSZAT valóban az üdülés nemes módjai közé tartozik s távolról sem az, amit a gúny szava körülbelül úgy fejezett ki, hogy »a kosztos horog olyan szerszám, melynek csapó végén egy féreg, a fogó végén egy rüpök fityeg. Az élő természet folyó- és patakmenti életének mély szemlélete, alapos fölismerése, egyesítve a halnak és életmódjának pontos ismeretével, szükséges ahhoz, hogy valaki joggal horgásznak vallhassa magát. És aki megszerezte ezt az ismeretet, azt nem bántja többé az unalom, amely a tudatlant öli, mihelyt a partra kiáll, beveti rossz horgát, hogy a «jó szerencsét« megkísértse. A vízre vetett egyetlen pillantás elég, hogy az igazi horgász tudhassa, hol tartózkodik a hal. A VÍZ FÖLÖTT röpkedő rovar és az, amely a part növényzetén üldögél, sürög-forog, legott rá tanítja, mi legyen a csali? A víz sodrából, mozgásából következtet mélységére s tudja, hogy a felszínesen bebocsátott horgon milyen halfaj veszít rajta s hogy a mélységből mit vethet ki? Mit és mennyit kel tudnia, hogy bizton elmondhassa: itt nincsen semmi! És aki sohasem érezte azt a villámszerű megrántást, amelyet a horoghoz vágó pisztráng az ember karjára gyakorol; aki sohasem látta a valóban ezüst ragyogású kardoshalat kivetés közben a napsugárban megvillanni; aki sohasem látta, mint futamodik a sügér a befalt horoggal; nem érezte a harcsa húzását, a csuka lökését s különösen azt a gyönyört, mely megszállja az ember lelkét, amidőn a mód és körülmények valódi ismeretével azt a halat fogja ki, amelyet éppen akart, az nem értheti, nem foghatja meg azt az ellenállhatatlan hatalmat sem, mely a valódi horgászt viszi, ragadja, s mely az élvezet színébe öltözteti még a viszontagságot is. És azután mit tudhat az anyatermészet igazi bájáról, örök szépségéről az, aki akkor dörzsöli ki szeméből az álmot, amikor a nap már tűzdelni kezd; — akit az esteli csillag felragyogása az ún. fényes helyiségekbe terel, aki félti egészségét az esőcsepptől, a fuvalomtól, a mozgástól és mindentől, ami tulajdonképpen a valódi életnek szüksége, mert edző, megújító forrása! Oh, te kedves, komoly fenyves erdőm, kacsagó bükkösöm, fölséges tölgyesem, égerfás csalitom! — ti vígan rezgő nyárfáim, bólintgató füzeseim! Hiszen aki nem látta reggeli halászatkor ébredésteket, ki nem szívta be teli tüdővel, hajnal hasadtával és alkonyatkor veletek együtt azt az igazi szabad levegőt: mit tudhat az a balzsamról! Mit tudhat az a lélek megnyugvásáról! És te, én drága patakom! Aki nem élvezte soha azt, mint vegyül el csevegésed kora reggelen az ébredő madársereg dalával; nem nézte pajkos játékodat, amelyet a bokor ágával, a lekonyult fűszállal üzengetsz; nem látta szilaj szökéseidet kövön, kavicson át; azt a bolondos hajszát, amelyet partszéli kis örvényeidben a beléd potytyant bogárral, a felvert tajtékkal oly fáradhatatlanul végezni szoktál, aki nem ismeri villámgyors pisztrángodat, ezüstös pérhalakat fürge csellédet, imbolyogva kanyargó ingóladat s azt a hasi fejű kölöntédet: hát mit tud az a természetről, a természetnek szűzies bájáról, szeretetéről? IGAZ, MÉG TE IS szót kérsz tőlem édes jóságom, kiben az égbolt minden csillagzata fürdik; külön-külön megrezegteted minden egyesnek a fényét és azután kiszórod a partodat övező nádas bojtjaira, levélzetére, hogy az esti harmat apró cseppjeinek gyémántfényét kicsalja. Mélységedben elfekszik a rabló csuka; túrja iszapodat a lomha ponty és a széles kárász; a csík, a czompó és a belehal azon képen; fenjár a küsz, kapkodva a tükröd fölött tánczoló szúnyograj felé s nem veszi észre, hogy ott ál mozdulatlanul a lábas kócsag s egyszerre csak odavág hosszú, éles csőrével, amelyből nincsen menekülőd. Búbosvöcskök, a csicsiri, a szárcsa, vadlud és a rucák seregei tükrödön sürögnek; s amidőn alkonyat táján a seregély kóválygó felhője leereszkedik és nádasodnak legtitkosabb fülkéiben elül, akkor ezernyi ezer madártorok hangja andalító morajjá változik, adtatja a tájat, s ez el is alszik, amidőn a langyos fuvalom szertehordja a menta hódító illatát... Tiltakozunk az új náci Wehrmacht ellen! December 19-i közgyűlésünk egyhangúlag állást foglalt az új náci Wehrmacht felállítására irányuló párizsi egyezmények megvalósítása ellen és tiltakozott a hitlerista tábornokok vezette új náci hadsereg felállítása ellen. A közgyűlés a következő táviratban adott kifejezést tiltakozásának: 1.A Hazafias Népfront Országos Tanácsának, Budapest. A negyvenezer főt számláló magyar horgásztársadalom december 19-én megtartott országos küldöttgyűlésén egyhangúlag úgy határozott, hogy tiltakozását fejezi ki Nyugat-Németország újra felfegyverzése ellen. Kérjük a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, hogy tiltakozásunkat juttassa el illetékes helyre. Kolosszus elnök.-«