Magyar Horgász, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1961. január / 1. szám

Az új év kezdetén munkásosztá­­lyunk, az egész dolgozó értel­miség, a szocialista gazdálko­dás útjára tért parasztság hozzá­látott második ötéves tervünk első évi feladatainak megvalósításához. A szocializmus építésének meggyorsítása, a szocialista tár­sadalom szilárd alapjának megteremtése mindannyiunk közös ügye, törekvéseink, munkánk legfontosabb célja Éppen ezért nekünk, horgászoknak nincsen külön ötéves tervünk, hiszen az ötvenkétezer főt számláló magyar horgásztábor minden egyes tagja cselekvő részese an­nak a közös munkának, amely népgazdaságunk gyors fejlődését, békés társadalmunk további felvirágzását hi­vatott szolgálni. Ebből a lelkesítő munkából, mint ahogy a múltban tettük, a jelenben és a jövőben is ki­vesszük részünket, s a horgásztársadalom speciális fel­adatainak egyre jobb és céltudatosabb megoldásával még többet is adhatunk: gazdagíthatjuk, színesíthetjük a dolgozó ember mindennapi életét, s ezzel újra és újra felvértezzük a közös alkotó munkára. Szövetségünknek és minden horgász­nak ez a külön, nem ötéves, hanem állandó terve és törekvése. Az új év mindig alkalmas arra, h­ hogy számot vessünk és elgon­dolkozzunk a tennivalókról. Szövetségünk tizenöt éve áll fenn. Én eddig munkánk legértékesebb vo­nását abban látom, hogy a magyar horgásztársadalom felismerte és a közösség javára gyümölcsöztette azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyeket csakis szocialista társada­lom nyújthat a dolgozó tömegeknek Tizenöt év alatt több mint tízszere­sére nőtt a horgászat kedvelőinek száma, kialakult és megerősödött a szervezeti élet, s a kollektív társadalmi tevékenység eredményeként több mint száz horgásztanyán a horgá­szok tízezrei élvezhetik a pihenés, a sportolás örömeit. Ez fejlődésünk egyik része, amelyből természetsze­rűen következik, hogy a horgászat tisztán társadalmi úton gazdasági tényezővé vált. Létesítményeinket tár­sadalmi úton, pihenőidőnkben hoztuk létre anélkül, hogy a horgász tagdíjakon kívül egyéb anyagi támoga­tást vettünk volna igénybe. Ma már vannak vízterüle­teink, amelyeket tervszerűen, saját erőnkből halasítunk , s ez nemcsak a Soroksári Dunaágra vonatkozik, ahol szívós munkánk eredményeképpen Európa egyik leg­jobb horgászvizét teremtettük meg — hanem azokra a nyújtótavakra is, amelyeket az egyesületek hoznak létre egyre növekvő számmal. Emondhatjuk tehát, hogy szerény erőnkhöz mérten mi horgászok is hozzájárultunk népgazdaságunk gyarapodásához. S ha államunk anyagi erőforrá­saiból nem is merítettünk, annál inkább igényeltük szo­cialista társadalmunk erkölcsi segítségét. A segítség — amely egyben munkánk elismerése­­— nem is maradt el. Pártunk, kormányzati szerveink, a SZOT vezetősége tá­mogatja törekvéseinket, segít elhárítani azokat az aka­dályokat, amelyek további fejlődé­sünk útjában állnak. Az egész horgásztársadalom hálás ezért a támogatásért, s még követke­zetesebb munkával kíván a bizalom­nak megfelelni. Az eddiginél céltuda­tosabban kell felhasználnunk azokat a lehetőségeket, amelyeket a horgászat a szocialista emberformálás terén magában rejt. Egyik közéleti vezetőnk mondta el nekem az alábbi történetet. Tavaly nyáron Ózdon egy kohásszal beszélgetett, aki két éve horgászik. A kohász életében — saját szavai szerint — döntő változást hozott a horgá­szat. Azelőtt szabadideje javarészét kocsmában töltötte, s az ital megrongálta egészségét, szétbomlással fenye­gette családi életét. Amióta horgászik, a hétvégét fele­ségével és gyermekeivel együtt a víz partján tölti. A kirándulásra egy-egy liter bort most is visz magával, amit közösen fogyasztanak el. Kocsmában már nem jár, családi élete zavartalan, ő maga felüdül a szabadban, s utána nagyobb kedvvel és eredmény­nyel dolgozik. H­asonló példát igen sokat lehet­ne felsorolni. Mi horgászok tudjuk, hogy kedvenc sportunk sok embert ment meg káros szenve­délyektől. Hasonló a helyzet az ifjú­ság esetében. A horgászat alkalmas arra, hogy kielégítse, helyes irányba terelje a fiatalok romantikus hajla­mait s egyben elvonja őket a káros szenvedélyektől. Éppen ezért na­gyobb gondot kell fordítanunk az if­júság horgász­nevelésére is és el kell érnünk, hogy a tízezres ifjúsági tag­létszám a következő években meg­sokszorozódjék. Feladatunk még a nők fokozottabb bekapcsolása a horgászatba, valamint a horgászfegyelem és horgász­etika megszilárdítása. A Szövetség vezetősége mindent megtesz ezen célok meg­valósítása érdekében. Tesszük ezt azért, hogy a magunk ré­széről is segítsük a szocialista embertípus kialakítását. Egyik törekvésünk az, hogy vizeink halszegénységét megszüntessük. Ebben a népgazdaságilag is jelentős munkában minden erőre szükségünk van. Eredményt csak úgy érhetünk el, ha a Szövetség, az intéző bizottsá­gok és az egyesületek kezdeményezése alapján a hor­gászok maguk is mindent megtesznek a vizek halasítá­­sáért. Fel kell kutatnunk a halutánpótlás lehetőségeit, még nagyobb részt kell vállalnunk az ivadékmentésben és fokoznunk kell a nyújtótavak létesítését. A másik fő törekvésünk a harc szünet nélküli foly­tatása a vizek szennyeződése ellen. Ezek azok a tennivalók, amelyek állandó, lanka­datlan erőfeszítést kívánnak, s amelyekből Szövetségünk támogatásával minden horgásznak ki kell vennie a ré­szét. Bizonyos vagyok benne, hogy közös erővel. Pár­tunk és kormányunk segítségével a horgásztársadalom megbirkózik az előttte álló feladatokkal Ehhez az új évben jó egészséget és eredményes mun­kát kívánok a horgásztársaknak - írta: TÖRÖK JÁNOS a MOHOSZ társelnöke .

Next