Magyar Horgász, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1977. január / 1. szám
GÁBOR MÁRTON Életének 57. évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Gábor Márton, a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója. A felszabadulás óta számos fontos közéleti tisztséget töltött be. Munkáját kiválóan végezte és sok más magas kitüntetés mellett, a Magyar Népköztársaság Érdemrend aranyfokozatával is kitüntették. Halálával súlyos veszteség érte a magyar horgászok népes táborát is, mivel lapunk a Népszava Kiadó Vállalat gondozásában jelenik meg és többek között Gábor Márton hatékony támogatásának köszönhetjük, hogy a Magyar Horgász egy ideje 32 oldalnyi terjedelemben jut el olvasóinkhoz. őszinte szívvel gyászoljuk és emlékét kegyelettel megőrizzük. 50 éves a Szlovák Horgász Szövetség A Szlovák Horgász Szövetség 1976. november 20-án ünnepelte megalapításának 50. évfordulóját. A szövetség központi bizottságának ebből az alkalomból Bratislavában összehívott ünnepi ülésén megjelentek Szlovákia érdekelt társadalmi és állami szerveinek, valamint a testvéri Cseh Horgász Szövetségnek vezetői, néhány szocialista ország horgászszervezetének, így a Magyar Országos Horgász Szövetségnek képviselői. Az eltelt 50 év legfontosabb eredményeit Ondrej Budaj főtitkár ismertette. Előadásából megtudtuk, hogy a szövetségnek 1976-ban 97 horgászegyesület révén kereken 36 000 felnőtt és 8000 14—18 éves ifjúsági, összesen tehát 44 000 tagja volt. Rajtuk kívül az úttörőmozgalom szervezésében még további 6000 10—14 éves fiatal is horgászott. Rendkívül érdekes volt megismerni, hogy Szlovákiában az állami tógazdaságok vállalata és a mezőgazdasági nagyüzemek halastavain kívül minden vízterület — kb. 39 000 hektár — a horgászszövetség kezelésébe tartozik. A jelenlegi ötéves terv során újabb hatalmas víztározók révén ez a terület mintegy 10 000 hektárral emelkedik majd. A horgászvizek ivadékolását elsősorban a szövetség 12 halkeltető-telepe, illetve tógazdasága szolgálja. Az állam jelentős összegekkel támogatja a szövetség munkáját. A „Pontyborzalom ” Ausztráliában Furcsának tűnik, hogy Európa és hazánk egyik jelentős horgászhalát, a pontyot Ausztráliában kártevőnek tartják és minden eszközzel harcolnak elterjedése ellen. E távoli földrészre látogató európai horgásznak, ha érdeklődik a horgászlehetőségek iránt, általában a tengeri horgászatot vagy a folyókban a sügér és az angolna horgászatát ajánlják. Az ausztrál horgászokat csak a Murray folyóban élő nagy ragadozó halfaj fogása érdekli. Egy tájékozottabb külföldi horgász arra a kérdésére, hogy mi van a betelepített pontyokkal, rendszerint rosszalló fejcsóválást és kissé nevetségesen hangzó választ kap: „A pontyok húsa mérgező, horgászatuk nem sport, az csak bolond embernek jut eszébe.” Hogyan vált kártevővé a ponty? Ausztráliában a ponty nem őshonos. Az első példányokat 1872-ben telepítették az ausztrál vizekbe. Egészen 1960-ig kevés helyen előforduló, alig ismert halfaj. Ahol megtalálható volt, ott sem lett a horgászok kedvence, sőt, egyenesen undorodtak a pontytól és húsát élvezhetetlennek tartották. Az illetékes ausztráliai halászati hatóság 1962. májusában észlelte először a vizek természeti egyensúlyának felborulását. Az időközben nagyon elszaporodott pontyokat okolták azért, hogy az egykor tiszta vizű folyók és tavak zavarossá váltak. A vizekben jelentős oxigéncsökkenést tapasztaltak. Ezután alakult ki az a vélemény, hogy az európai ponty megjelenése az ausztrál vizekben a legnagyobb tragédia és csalódás. Ezért megindítottak egy ponytirtó programot és ennek során 1300 tóban alkalmaztak speciális mérgezést. Szigorú intézkedéseket is hoztak, azt a személyt, aki ezentúl élő pontyot tart, szállít vagy a kifogás után visszahelyez, 1000 dollárra megbüntetik. Az intézkedések ennek ellenére sem érték el céljukat. Sok tóból és csatornából sikerült ugyan végleg kipusztítani a „kártevőket”, de a nagyobb folyókban továbbra is szaporodhattak és növekedhettek. A pontyok növekedése ezekben a vizekben igen gyors, kétéves korukra 2 kg súlyúak és 85 cm a testhosszúságuk, 10—15 éves példányai 16 kg súlyt érnek el. A folyókban sok a 20—40 kilós példány, de az 50 kg felettiek már ritkábban fordulnak elő. A következő két rövid történet is érzékelteti e távoli vizek halbőségét. Pontykaland A cikk szerzője szenvedélyes pontyhorgász lévén, a kialakult ellenszenv ellenére ismeretséget kötött az ausztrál pontyokkal. Másodmagával egy 25 m széles, 3—5 m mély, lassan áramló folyóba vetette be horgait és pár perces várakozás után a kenyércsalira már meg is akadt az első 7 kilós pikkelyes ponty (Dél-Ausztráliában a pontyok 90%-a pikkelyes). A horgászok 2 óra leforgása alatt 7 db pontyot zsákmányoltak, a legnagyobb 15 kilós volt. Izomlázat okozó angolnák Az izgalmas és eredményes pontyozás után pár nappal a horgászok a Wellington tóban angolnáztak. Egy 30 dkg-os hallal felcsalított horogra hamarosan kapás volt, és hatalmas küzdelem után 7 kg-os angolnát emeltek vágóhoroggal a csónakba. A horgászok ezen a délutánon még további 5 db-t fogtak, ezek súlya 5—12 kg között volt. A legnagyobb példány megfogása nem sikerült, mert amikor a hal a csónaktól már csak másfél méterre kígyózott, az erős bot kettétört és a 14—15 kg-ra (130—140 cm) becsült angolna leszakadt. További horgászással fel kellett hagyniuk, mert a hatalmas halakkal való küzdelemtől karjukban már fájdalmat éreztek. Richard Nagel cikkét fordította: Fűrész György a folyó tervidőszakban közel 150 millió cseh koronát ad halgazdálkodásának korszerűsítésére és növelésére, illetve a horgász egyesületek szervezeti életét előmozdító székházak létesítésére. Az illetékes társadalmi és állami szervek jókívánságait a szlovák kommunista párt főtitkárának helyettese tolmácsolta, aki átadta az elért eredmények elismeréseképpen a szövetségnek adományozott „Szocialista építésért” érdemrendet. A jubiláló szövetséget számos szervezet köszöntötte. Ezek sorában a Magyar Országos Horgász Szövetség elnökségének üdvözleteit Nánik Sándor titkár adta át, rámuttatva a két szomszédos baráti ország horgászszervezetei együttműködésének szükségességére. Az ünnepi ülés a közösségi munkában kiemelkedő érdemeket szerzett horgászvezetők kitüntetésével fejeződött be. Mi is megragadjuk az ünnepi alkalmat és a magyar horgászok népes tábora és a Magyar Horgász szerkesztősége nevében őszinte szeretettel kívánunk a Szlovák Horgász Szövetségnek eredményekben és sikerekben gazdag munkát s azt is, hogy eddigi kapcsolataink mindkét baráti nép horgászainak érdekében még inkább elmélyüljenek és felvirágozzanak.