Magyar Horgász, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1977. január / 1. szám

GÁBOR MÁRTON Életének 57. évében, tra­gikus hirtelenséggel elhunyt Gábor Márton, a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója. A felszabadulás óta számos fontos közéleti tisztséget töl­tött be. Munkáját kiválóan végezte és sok más magas ki­tüntetés mellett, a Magyar Népköztársaság Érdemrend aranyfokozatával is kitüntet­ték. Halálával súlyos veszteség érte a magyar horgászok né­pes táborát is, mivel lapunk a Népszava Kiadó Vállalat gondozásában jelenik meg és többek között Gábor Márton hatékony támogatásának kö­szönhetjük, hogy a Magyar Horgász egy ideje 32 oldalnyi terjedelemben jut el olva­sóinkhoz. őszinte szívvel gyá­szoljuk és emlékét kegyelettel megőrizzük. 50 éves a Szlovák Horgász Szövetség A Szlovák Horgász Szövetség 1976. november 20-án ünnepelte megalapításának 50. évfordulóját. A szövetség központi bizottságának ebből az alkalomból Bratislavában összehívott ünnepi ülésén megje­lentek Szlovákia érdekelt társadal­mi és állami szerveinek, valamint a testvéri Cseh Horgász Szövetség­nek vezetői, néhány szocialista or­szág horgászszervezetének, így a Magyar Országos Horgász Szövet­ségnek képviselői. Az eltelt 50 év legfontosabb ered­ményeit Ondrej Budaj főtitkár is­mertette. Előadásából megtudtuk, hogy a szövetségnek 1976-ban 97 horgászegyesület révén kereken 36 000 felnőtt és 8000 14—18 éves ifjúsági, összesen tehát 44 000 tagja volt. Rajtuk kívül az úttörőmozga­lom szervezésében még további 6000 10—14 éves fiatal is horgá­szott. Rendkívül érdekes volt megis­merni, hogy Szlovákiában az állami tógazdaságok vállalata és a mező­­gazdasági nagyüzemek halastavain kívül minden vízterület — kb. 39 000 hektár — a horgász­szövetség kezelésébe tartozik. A jelenlegi öt­éves terv során újabb hatalmas víz­tározók révén ez a terület mintegy 10 000 hektárral emelkedik majd. A horgászvizek ivadékolását elsősor­ban a szövetség 12 halkeltető-telepe, illetve tógazdasága szolgálja. Az állam jelentős összegekkel tá­mogatja a szövetség munkáját. A „Pontyborzalom ” Ausztráliában Furcsának tűnik, hogy Európa és hazánk egyik jelentős horgászhalát, a pontyot Ausztráliában kártevőnek tartják és minden eszközzel harcolnak el­terjedése ellen. E távoli földrészre látogató európai horgásznak, ha érdeklődik a horgász­lehetőségek iránt, általában a tengeri horgászatot vagy a folyókban a sügér és az angolna horgászatát ajánlják. Az ausztrál horgászokat csak a Murray folyóban élő nagy ragadozó halfaj fogása érdekli. Egy tájékozottabb külföldi horgász arra a kérdésére, hogy mi van a betelepített pontyokkal, rendszerint rosszalló fejcsóválást és kissé nevetségesen hangzó választ kap: „A pontyok húsa mérgező, horgászatuk nem sport, az csak bolond ember­nek jut eszébe.” Hogyan vált kártevővé a ponty? Ausztráliában a ponty nem őshonos. Az első példányokat 1872-ben telepí­tették az ausztrál vizekbe. Egészen 1960-ig kevés helyen előforduló, alig ismert halfaj. Ahol megtalálható volt, ott sem lett a horgászok kedvence, sőt, egyenesen undorodtak a pontytól és húsát élvezhetetlennek tartották. Az illetékes ausztráliai halászati hatóság 1962. májusában észlelte először a vizek természeti egyensúlyának felborulását. Az időközben nagyon el­szaporodott pontyokat okolták azért, hogy az egykor tiszta vizű folyók és tavak zavarossá váltak. A vizekben jelentős oxigéncsökkenést tapasztaltak. Ezután alakult ki az a vélemény, hogy az európai ponty megjelenése az ausztrál vizekben a legnagyobb tragédia és csalódás. Ezért megindítottak egy ponytirtó programot és ennek során 1300 tóban alkalmaztak speciális mérgezést. Szigorú intézkedéseket is hoztak, azt a személyt, aki ezentúl élő pontyot tart, szállít vagy a kifogás után visszahelyez, 1000 dollárra meg­büntetik. Az intézkedések ennek ellenére sem érték el céljukat. Sok tóból és csatornából sikerült ugyan végleg kipusztítani a „kártevőket”, de a na­gyobb folyókban továbbra is szaporodhattak és növekedhettek. A pontyok növekedése ezekben a vizekben igen gyors, kétéves korukra 2 kg súlyúak és 85 cm a testhosszúságuk, 10—15 éves példányai 16 kg súlyt érnek el. A folyókban sok a 20—40 kilós példány, de az 50 kg felettiek már ritkáb­ban fordulnak elő. A következő két rövid történet is érzékelteti e távoli vizek halbőségét. Pontykaland A cikk szerzője szenvedélyes pontyhorgász lévén, a kialakult ellenszenv ellenére ismeretséget kötött az ausztrál pontyokkal. Másodmagával egy 25 m széles, 3—5 m mély, lassan áramló folyóba ve­tette be horgait és pár perces várakozás után a kenyércsalira már meg is akadt az első 7 kilós pikkelyes ponty (Dél-Ausztráliában a pontyok 90%-a pikkelyes). A horgászok 2 óra leforgása alatt 7 db pontyot zsákmányoltak, a legnagyobb 15 kilós volt. Izomlázat okozó angolnák Az izgalmas és eredményes pontyozás után pár nappal a horgászok a Wellington tóban angolnáztak. Egy 30 dkg-os hallal felcsalított horogra hamarosan kapás volt, és hatalmas küzdelem után 7 kg-os angolnát emeltek vágóhorog­­gal a csónakba. A horgászok ezen a délutánon még további 5 db-t fogtak, ezek súlya 5—12 kg között volt. A legnagyobb példány megfogása nem sikerült, mert amikor a hal a csónaktól már csak másfél méterre kígyózott, az erős bot kettétört és a 14—15 kg-ra (130—140 cm) becsült angolna leszakadt. További horgászással fel kellett hagyniuk, mert a hatal­mas halakkal való küzdelemtől karjukban már fájdalmat éreztek. Richard Nagel cikkét fordította: Fűrész György a folyó tervidőszakban közel 150 mil­lió cseh koronát ad halgazdálkodá­sának korszerűsítésére és növelésé­re, illetve a horgász egyesületek szervezeti életét előmozdító szék­házak létesítésére. Az illetékes társadalmi és állami szervek jókívánságait a szlovák kommunista párt főtitkárának he­lyettese tolmácsolta, aki átadta az elért eredmények elismeréseképpen a szövetségnek adományozott „Szo­cialista építésért” érdemrendet. A jubiláló szövetséget számos szervezet köszöntötte. Ezek sorában a Magyar Országos Horgász Szö­vetség elnökségének üdvözleteit Ná­­nik Sándor titkár adta át, rámu­t­­­tatva a két szomszédos baráti or­szág horgászszervezetei együttmű­ködésének szükségességére. Az ünnepi ülés a közösségi mun­kában kiemelkedő érdemeket szer­zett horgászvezetők kitüntetésével fejeződött be. Mi is megragadjuk az ünnepi al­kalmat és a magyar horgászok né­pes tábora és a Magyar Horgász szerkesztősége nevében őszinte sze­retettel kívánunk a Szlovák Hor­gász Szövetségnek eredményekben és sikerekben gazdag munkát s azt is, hogy eddigi kapcsolataink mind­két baráti nép horgászainak érde­kében még inkább elmélyüljenek és felvirágozzanak.

Next