Magyar Horgász, 1980 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1980. január / 1. szám

2 A tartalomból: Sokasodó feladatok Óév után — újév előtt Rekordlista Megalakult a MOHOSZ Pest megyei Intéző Bizottsága Tanácsadó szolgálat Elkészült a horgászdal, a szignál Mit tehetnek a horgászok a környezetvédelemért? Távoli vizeken Aranyos időkre várok Valami elkezdődött Tudósítóink jelentik Ifjúsági Fórum Meleg vízen — félidőben Sporthorgászat az USA-ban A halász halála Sikeresen zárult a Magyar Horgász fotópályázata Kijelölték a halfogó válogatott keretet Villantó Keresztrejtvény Címoldalunkon: Lékhorgászat (Somfai Ervin felvétele) Hátsó borítónkon: Téli álomban a ráckevei Duna (Nyerges Béla felvétele) 3 4 6 9 10 12 13 14 10 17 18 21 22 23 24 25 26 29 30 Horgász A Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja XXXIV. évfolyam, 1. szám , 1980. január. Ára: 9,50 Ft Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztő bizottság vezetője: KESZEI KÁROLY Szerkesztő bizottság: VIGH JÓZSEF, ANTOS ZOLTÁN, FÖLDEAKI BÉLA, GÁL PÁL, HUNYADY JÓZSEF (titkár), KRIS­TÓF ATTILA, NÉMETH JENŐ, DR. PÉNZES BETHEN, PINTÉR KÁROLY, REGÖS JÁNOS, SZÁSZ IMRE, TOLG ISTVÁN Főszerkesztő: PÉTER RÓBERT Szerkesztőség: Budapest, Október 6. u. 20. 1051 Telefon: 325-315 Kiadja a Népszava Lapkiadó Vállalat, 1964 Budapest, Rákóczi út 54. Telefon: 224-819 A kiadásért felel: DR. SUTH PÉTER igazgató Kéziratokat, fotókat stb. nem őrzünk meg és nem küldünk vissza Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely kézbesítő postahivatalban, a kézbesítők­nél, a Posta hírlapüzleteiben Előfizetési díj egy évre: 114.— Ft. Index: 25 579 80.2523/2­01 — Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: BOLGÁR IMRE vezérigazgató apet&easter repypete Különös vitába keveredett tavaly egyik barátom. Zárt vi­zen horgászott és jött az ellenőr, aki azon nyomban közöl­te, hogy feljelenti, mert tilalom idején balint fogott és azt megtartotta. Barátom tiltakozott, mire kijött a főellenőr de az is megerősítette. Csupán a véletlenen múlott, hogy a fél kilométerre levő kocsiban volt egy szakkönyv és annak áb­rái alapján sikerült bebizonyítani, hogy a kifogott hal nem balin, hanem amnak­ Az olyan horgászvezetőnek, akii a szakmai kérdéseket nem ismeri, aki halfajokat összekever, vagy szakszerűtlenül állít­ja össze a szerelését, az egyesületben nincs tekintélye. Sze­rencsére a bevezetőben említett eset nagyon ritka, az egye­sületi vezetők a szakma kötelező fogásaival és helyi rész­letkérdéseivel általában tisztában vannak. Egyre fontosabb azonban annak belátása, hogy ennyi ismeret ma már nem elegendő. Minden víztől távol, egy tanácsteremben ültem a közel­múltban, sok-sok horgászvezető társaságában. Érdemi kér­dést tárgyaltak és a vita hamarosan ki is robbant, majd el­mérgesedett. Annyi baj legyen. Volt azonban ennek a vitá­nak egy megdöbbentő vonása, mégpedig az ismeretek hiá­nya. Tekintélyes horgászvezetők támadtak országos vezető­ket, mondván, hogy megsértik a demokráciát. Azután mások lendültek támadásba, azt állítván, hogy bizonyos fórumok túllépik jogaikat. Ismétlem, nem a vitát, a vitaszellemet, a közéleti bátor­ságot szándékozom elítélni. Azon döbbentem meg, hogy a vitatkozóknak, a támadásba lendülőknek elemi dolgokban sem volt igazuk. Olyan esetekben hiányoltak „demokráciát" - vagy igényeltek kolek­tív állásfoglalást -, amelyekben az előzetes véleménykérés megtörtént, de az ügy egyszemélyi felelős döntést igényel. És olyan jogok gyakorlása miatt sértődtek, amelyek a felsőbb szerv részéről nem is jogok, hanem előírt kötelezettségek. A horgászmozgalom nem is olyan régen egyértelműen centralizált volt. Ma már egyre inkább kibontakozik az az igény, hogy az ügyeket ott intézzék, ahol azokat a legjob­ban ismerik. Középszinten, esetleg közvetlenül egyesületi döntéssel. A horgászvezetők ma már sokkal nagyobb dönté­sekkel kerülnek szembe, minthogy egy hal balin-e, vagy amur. Az állásfoglaláshoz tehát ismeretek szükségesek. Ezeket viszont éppen a közelmúltban fogalmazták meg fél­reérthetetlenül. Mindazt, ami a működéshez szükséges, lényegében ma­gában foglalja az Egyesületi Törvény, illetve a MOHOSZ Alapszabálya, ami pedig a horgászathoz kell, azt a Halá­szati Törvény, illetve az Országos Horgászrend. Lépten­­nyomon tapasztalhatjuk azonban, hogy választott vezetők ebben a négy anyagban korántsem olyan járatosak, mint magában a horgászatban. Ebbe pedig nem nyugodhatunk bele. A horgászvezető te­kintélye nem csupán akkor csorbul, ha rossz választ ad egy „közhorgász" kérdésére, az adott pillanatban választandó csalit illetően. Hanem akkor is, ha egy érdemi vitában úgy foglal állást, hogy abból nyomban kiderül: a kérdést nem ismeri eléggé. Azonkívül pedig az ismerethiány ezen a te­rületen a demokrácia kibontakozását is nehezíti. A mellék­­vágányra futtatott vita, ami tulajdonképpen nem is vita, csak vagdalkozás, esetleg éppen az érdemi kérd­ések meg­beszélésétől veszi el az időt, éppen azt nehezíti, hogy kö­zösen hozzanak döntést olyan kérdésben, ahol valóban kol­lektív döntésre van szükség. Jól benne járunk még a télben. Ilyenkor több ideje ma­rad a horgásznak, a vezetőnek is. Talán fel kellene hasz­nálni az alkalmat, hogy a már említett négy „alapokmányt" mindenki alaposan megismerje. Lehetséges ez magánszor­galomból, de talán még jobb megoldás, ha — mondjuk me­gyénként — szerveznek egy-egy rövidke tanfolyamot, ahol avatott előadók tolmácsolásában súlyozhatnak és ahol van, aki a kérdésekre is válaszolni tud. Későbbi, sikerrel megvívott viták bizonyíthatják majd, hogy a tanfolyamokra szánt idő és fáradság nem volt hiá­bavaló.

Next