Magyar Horgász, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1987. január / 1. szám

2 rr tpetye&sta jeffypete Egyre több szó esik mostanság az állampolgári fe­gyelem lazulásáról, arról, hogy mind többen fittyet hánynak rendre, törvényre. Közülük sokan azt sem bánják, ha ezt az illetékesek szóváteszik. A figyel­meztetéseket elengedik a fülük mellett, a pénzbírságot szó nélkül fizetik. Sajnos, ilyen jelenségek a mi házunk táján is egyre gyakrabban előfordulnak, tekintet nélkül a fegyelme­­zetlenkedőket, a horgászrend ellen vétőket felelősség­re vonó illetékesek — egyesületek, fegyelmi bizottsá­gok, tanácsok — mind következetesebb büntetéseire. Évről évre többen vagyunk, s a rendet felügyelők keze egyre kevésbé ér el mindenhová, így több lehe­tőség csábít a „vétkezésre”. Élnek is vele. Jó ismerős horgász meséli, meghívták vendégségbe s nagy örö­mére kapás-kapást követett. Félóra alatt megvolt a három süllő, sajnálta, hogy a jó szórakozást nyújtó rablóhalazást befejezheti. „Micsoda? Meg vagy te bolondulva! Fogjad csak tovább nyugodtan, itt nem számít a darab!” Hazafelé induláskor kölcsönösen nézegették egymás zsákmányát, s az egyik szákban több méreten aluli ponty pihegett. Huszonöt, huszon­nyolc centisek. Mikor ismerősöm hüledezett, a válasz csak annyi volt: „Ugyan már,­­ itt nincs méretkor­látozás!” Több helyről is érkezett jelzés, hogy termelőszövet­kezetek tulajdonában levő földterületeken, kisebb ta­vakon nyugodtan lehet horgászni minden engedély nélkül. Elég lefizetni a kétszáz forintos napijegyet, s a kutyát sem érdekli­ szabályosan, vagy szabálytala­nul horgászik-e az illető, sportszerűen vagy sportsze­rűtlenül fogja-e a botot. A példákat látva, hallva, egyre több horgász úgy gondolja, ez a követendő, s lassan teljesen megszűnik a bűntudat. Olyannyira, hogy néhányan már termé­szetesnek veszik, nem olyan nagy dolog áthágni a rendet. Példák bizonyítják. A szerkesztőség múlt év­ben kiírt, s most már tudott, hogy igen sikeresen zárult „így fogom én” pályázatára többek között egy olyan anyag érkezett „A pontyfogás egyik módszere” címmel, amelyben négy oldalon át részletesen, „tudo­mányosan” arról ír a szerző, hogyan lehet behordani — nyáron úszva, tavasszal, ősszel gumicsónakkal — a felcsalizott horgokat, a dobással el nem érhető — 130—150 méternyire levő —, rendszeresen etetett helyre. Az illető tíz éve horgászik, s fel sem vetődik benne, hogy ez tiltott dolog. Olyannyira, hogy bátran vállalja a publikálást a nyilvánosság előtt. Fotópályá­zatunkra is érkezett hasonló módon kifogásolható kép. Nagyon szép, a Balaton-parton készült. A hullámzó víztükör visszaverődő fényében egy horgász guggol a parti pad mögött és szakszerű mozdulattal igazít az egyik boton. Csakhogy összesen négy bot van be­dobva! Katonás rendben, mint a puskák meredeznek a víz felé. Pedig azt mindenki tudja, hogy felnőtt maximum két bottal horgászhat. Úgy véljük, időszerű ezekre a jelenségekre felhívni a figyelmet, s gondolkodni rajta, mit lehet és kell tenni az alakuló szemlélet jobb irányba tereléséért. Az év első hónapjában járunk, van tehát még idő a szezon kezdetéig, hogy átgondoljuk a kezdő lépéseket. Az teljesen világos, hogy csupán adminisztratív esz­közökkel nem lehet jelentős javulást elérni. Hiába emelnék kétszeresére, vagy akár háromszorosára a hi­vatásos halőrök számát, ez sem jelentené a helyzet alapvető megváltozását, ugyanakkor a létszámnövelés olyan anyagi terheket jelentene az egyesületeknek, intéző bizottságoknak, amelyeket csak a halasítás ro­vására tudnának viselni. Annál nagyobb lehetőség rejlik a jelenleg igen hiá­nyosan és nem valami hatékonyan működő társa­­dalmi halőrhálózatban, amelyet rendezve, esetleg lét­számát növelve a jelenleginél sokszorosan többet te­hetne. Jó lenne hát a témát mielőbb napirendre tűzni. A szerkesztő jegyzete 2 öt év után 3 Rekordlista 4 Pontyhorgászat jégről 8 Életmentő horgász 9 Tanácsadó szolgálat 10 öreg, most én győztem 12 Névtelen levél 13 Távoli vizeken 14 Szolunáris táblázat 16 Tolna megyéből jelentjük 17 1986. évi tartalomjegyzék 20 Egy év, tizenöt érem 21 Az olvasóé a szó 22 A rapala wobbler karrierje 27 Van humorunk 29 Keresztrejtvény 30 Címoldalunkon: Boldog új esztendőt kívánunk! (Rostásy Szabó Mihá­ly felvétette) Hátsó borítónkon: Oroszlány: téli pihenőben (Hegedűs Ferenc felvétele) A Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja XLI. évfolyam, 1. szám — 1987. január. Ára: 16 forint Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztő bizottság vezetője: CZAKÓ BÉLA A szerkesztőbizottság: Földeáki Béla (titkár), Gál Pál, Mi­­chelier Tibor, Montskó Éva, Németh Jenő, dr. Pénzes Bethen, Pintér Károly, Rajnai Árpád, Regős János, Rozs­­man István, Szalai Ferenc, Szalay Ferenc, Szász Imre, Vigh József, Zombori Attila Főszerkesztő: PÉTER RÓBERT Szerkesztőség: 1051 Budapest V., Október 6. utca 20. Telefon: 325-315 Kiadja a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1964 Budapest VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-810 Levelcím: 1964 Budapest, Pf. 32. Felelős kiadó: KISS JENŐ igazgató Kéziratokat, fotókat stb. nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely kézbesítő postahivatalban, a kézbesítőknél és a Posta hírlapüzleteiben Előfizetési díj egy évre: 192,— Ft. Index: 25 579 ISSN 0133-2112­87.2523/20­01 - Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: VÁGÓ SÁNDORNé vezérigazgató IT

Next