Magyar Horgász, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1987. január / 1. szám
2 rr tpetye&sta jeffypete Egyre több szó esik mostanság az állampolgári fegyelem lazulásáról, arról, hogy mind többen fittyet hánynak rendre, törvényre. Közülük sokan azt sem bánják, ha ezt az illetékesek szóváteszik. A figyelmeztetéseket elengedik a fülük mellett, a pénzbírságot szó nélkül fizetik. Sajnos, ilyen jelenségek a mi házunk táján is egyre gyakrabban előfordulnak, tekintet nélkül a fegyelmezetlenkedőket, a horgászrend ellen vétőket felelősségre vonó illetékesek — egyesületek, fegyelmi bizottságok, tanácsok — mind következetesebb büntetéseire. Évről évre többen vagyunk, s a rendet felügyelők keze egyre kevésbé ér el mindenhová, így több lehetőség csábít a „vétkezésre”. Élnek is vele. Jó ismerős horgász meséli, meghívták vendégségbe s nagy örömére kapás-kapást követett. Félóra alatt megvolt a három süllő, sajnálta, hogy a jó szórakozást nyújtó rablóhalazást befejezheti. „Micsoda? Meg vagy te bolondulva! Fogjad csak tovább nyugodtan, itt nem számít a darab!” Hazafelé induláskor kölcsönösen nézegették egymás zsákmányát, s az egyik szákban több méreten aluli ponty pihegett. Huszonöt, huszonnyolc centisek. Mikor ismerősöm hüledezett, a válasz csak annyi volt: „Ugyan már, itt nincs méretkorlátozás!” Több helyről is érkezett jelzés, hogy termelőszövetkezetek tulajdonában levő földterületeken, kisebb tavakon nyugodtan lehet horgászni minden engedély nélkül. Elég lefizetni a kétszáz forintos napijegyet, s a kutyát sem érdekli szabályosan, vagy szabálytalanul horgászik-e az illető, sportszerűen vagy sportszerűtlenül fogja-e a botot. A példákat látva, hallva, egyre több horgász úgy gondolja, ez a követendő, s lassan teljesen megszűnik a bűntudat. Olyannyira, hogy néhányan már természetesnek veszik, nem olyan nagy dolog áthágni a rendet. Példák bizonyítják. A szerkesztőség múlt évben kiírt, s most már tudott, hogy igen sikeresen zárult „így fogom én” pályázatára többek között egy olyan anyag érkezett „A pontyfogás egyik módszere” címmel, amelyben négy oldalon át részletesen, „tudományosan” arról ír a szerző, hogyan lehet behordani — nyáron úszva, tavasszal, ősszel gumicsónakkal — a felcsalizott horgokat, a dobással el nem érhető — 130—150 méternyire levő —, rendszeresen etetett helyre. Az illető tíz éve horgászik, s fel sem vetődik benne, hogy ez tiltott dolog. Olyannyira, hogy bátran vállalja a publikálást a nyilvánosság előtt. Fotópályázatunkra is érkezett hasonló módon kifogásolható kép. Nagyon szép, a Balaton-parton készült. A hullámzó víztükör visszaverődő fényében egy horgász guggol a parti pad mögött és szakszerű mozdulattal igazít az egyik boton. Csakhogy összesen négy bot van bedobva! Katonás rendben, mint a puskák meredeznek a víz felé. Pedig azt mindenki tudja, hogy felnőtt maximum két bottal horgászhat. Úgy véljük, időszerű ezekre a jelenségekre felhívni a figyelmet, s gondolkodni rajta, mit lehet és kell tenni az alakuló szemlélet jobb irányba tereléséért. Az év első hónapjában járunk, van tehát még idő a szezon kezdetéig, hogy átgondoljuk a kezdő lépéseket. Az teljesen világos, hogy csupán adminisztratív eszközökkel nem lehet jelentős javulást elérni. Hiába emelnék kétszeresére, vagy akár háromszorosára a hivatásos halőrök számát, ez sem jelentené a helyzet alapvető megváltozását, ugyanakkor a létszámnövelés olyan anyagi terheket jelentene az egyesületeknek, intéző bizottságoknak, amelyeket csak a halasítás rovására tudnának viselni. Annál nagyobb lehetőség rejlik a jelenleg igen hiányosan és nem valami hatékonyan működő társadalmi halőrhálózatban, amelyet rendezve, esetleg létszámát növelve a jelenleginél sokszorosan többet tehetne. Jó lenne hát a témát mielőbb napirendre tűzni. A szerkesztő jegyzete 2 öt év után 3 Rekordlista 4 Pontyhorgászat jégről 8 Életmentő horgász 9 Tanácsadó szolgálat 10 öreg, most én győztem 12 Névtelen levél 13 Távoli vizeken 14 Szolunáris táblázat 16 Tolna megyéből jelentjük 17 1986. évi tartalomjegyzék 20 Egy év, tizenöt érem 21 Az olvasóé a szó 22 A rapala wobbler karrierje 27 Van humorunk 29 Keresztrejtvény 30 Címoldalunkon: Boldog új esztendőt kívánunk! (Rostásy Szabó Mihály felvétette) Hátsó borítónkon: Oroszlány: téli pihenőben (Hegedűs Ferenc felvétele) A Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja XLI. évfolyam, 1. szám — 1987. január. Ára: 16 forint Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztő bizottság vezetője: CZAKÓ BÉLA A szerkesztőbizottság: Földeáki Béla (titkár), Gál Pál, Michelier Tibor, Montskó Éva, Németh Jenő, dr. Pénzes Bethen, Pintér Károly, Rajnai Árpád, Regős János, Rozsman István, Szalai Ferenc, Szalay Ferenc, Szász Imre, Vigh József, Zombori Attila Főszerkesztő: PÉTER RÓBERT Szerkesztőség: 1051 Budapest V., Október 6. utca 20. Telefon: 325-315 Kiadja a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1964 Budapest VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-810 Levelcím: 1964 Budapest, Pf. 32. Felelős kiadó: KISS JENŐ igazgató Kéziratokat, fotókat stb. nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely kézbesítő postahivatalban, a kézbesítőknél és a Posta hírlapüzleteiben Előfizetési díj egy évre: 192,— Ft. Index: 25 579 ISSN 0133-211287.2523/2001 - Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: VÁGÓ SÁNDORNé vezérigazgató IT