Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

10 VÉLEMÉNY SOMOGYI JÁNOS A kvótaügy megmutatta, a világelit globalistakaszt egy mindenre elszánt, megátalkodott bagázs Közmondásban az igazság: jobb félni, mint megijedni „Nem félek”, „Nem félünk” virít a kifeszített molinókon a neoliberális lózung Európa nagyvárosaiban, Brüsszeltől Barcelonáig. Ezt üzenik a szánni valóan naiv felvonulók a gyilkos muszlim terroristáknak, egy-egy, több tucat halálos és súlyos sérült áldozattal járó merénylet után. Pedig min­den okuk megvan rá, hogy féljenek, sőt rettegjenek, mert egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek a nemzetkö­zi globalista világelit és a hazai, kollaboránsnak állt haza- Ki kellene már találni valami hatékony ellen­szert arra is, hogy Juhász Péter hivatásos provokátornak és tettestársainak elmenjen a kedve a magyarok nemzeti ünnepeinek visszatérően állandósult megzavarásától, ér­tésére adva, hogy nem a „Zorbánt”, hanem bennünket, a méltósággal, büszkeséggel ün­neplő magyarokat sérti a pofátlanul primitív viselkedést áruló politikusaik miatt. Nyugat-Európa védtelen lakosai még mindig abban az álomban ringatják magukat, hogy a jelenlegi migránsprobléma okozta helyzet csak átmene­ti, és a választások előtt álló, bülbülszavú politikai vezető­ik továbbra is biztosítják a viszonylagos jólétüket. Nagyon tévednek. Az Európa elveszejtésére szövetkező, láthatatlan háttérhatalom következetesen és célirányosan nyomul elő­re, és még az USA elnökét, a karizmatikus Donald Trum­­pot is el tudja takarítani az útjából, ha a birodalmi Ameri­kával a Wall Street-i globalista elit érdekeit sérti. „Nem félünk” - mondják a nyugatiak, de katonai jár­őrök cirkálnak a fővárosaikban, hadiállapot-jelleggel, és már olyan városrészek, sőt városok vannak az országuk­ban, ahova nem tanácsos betenni a lábukat. De talán tény­leg nem félnek, mert észre sem veszik, hogy nemzeti iden­titásuk romokban hever, és közel az idő, hogy nem lesz­nek otthon a saját hazájukban. Félnek viszont a nemzeteik fennmaradásáért küzdő, az idegen betolakodók elől az or­szághatárt lezárni akaró, más országokkal a békés egymás mellett élésben gondolkodó és nem mindenáron ellensé­get kutató politikusaiktól (a francia Marine Le Pentől, a német Frauke Petrytől, az osztrák H. C. Strachétől, a hol­land Geerd Wilderstől stb.), akiket nap mint nap bélyegez­nek hazug rágalmakkal a világmédiában. Mi, magyarok többmillióan félünk, mert nem akarunk megijedni. Félünk a ránk leselkedő óriási politikai és gaz­dasági, katonai erővel bíró, nemzetközi hálózattal rendel­kező, világuralmi törekvésű globalista veszedelemtől. Ez az erőszakosan nyomuló, megátalkodottan elszánt, gátlás­talan háttérhatalom folyamatosan fenyegeti a nemzeti füg­getlenségünket, szuverenitásunkat és nem válogat az esz­közökben. Világuralmi törekvésük legfőbb akadálya a de­mokrácia, a nemzeti függetlenség, a szuverenitás, az erős jogállam. Jobb félni, mint megijedni, tartja a magyar köz­mondás. Ezért meg kell védenünk az országunk határait az idegen betolakodóktól. El kell hárítanunk az Európai Bi­zottság minden, belügyeinkbe történő erőszakos beavat­kozásra irányuló törekvését. A jövő évi választás kampá­nya során állni kell a sarat a határainkon belül, velünk élő, de külföldi érdekeket szolgáló politikai alakulatok (pár­tok és „civil” szervezetek) aknamunkájával, felforgató te­vékenységével szemben. Régóta nincs itt már jobb- és bal­oldali politikai eszme. Az úgynevezett baloldal és az állí­tólagos szélsőjobb mindenféle ideológiai megfontolást fél­resöpörve egységbe tömörült. Mindegyikük kollaborál az Európát bekebelezni szándékozó és hazánk megszállására fenekedő, láthatatlan nemzetközi globalista világelit kaszt­tal, annak látható reprezentánsával, Soros Györggyel. Ez a lényeg, a többi csak szódavíz, szöveg, hasduma. Ki kellene már valami hatékony ellenszert találni az or­szághatárt semmibe vevő, a tiltott határátlépés bűncselek­ményét akár tizenvalahányszor is elkövető, és ezt cinikus vigyorral a tévé képernyőjéről az arcunkba köpő muszlim betolakodók próbálkozásai ellen, mert a jelenlegi gyakor­lat, a visszakísérgetés a határ túloldalára, senkit nem riaszt el a próbálkozástól, sőt az ismételt próbálkozástól. Ki kellene már találni valami hatékony ellenszert arra is, hogy Juhász Péter hivatásos provokátornak és tettestársai­nak elmenjen a kedve a magyarok nemzeti ünnepeinek visz­­szatérően állandósult megzavarásától, értésére adva, hogy nem a „Zorbánt”, hanem bennünket, a méltósággal, büsz­keséggel ünneplő magyarokat sérti a pofátlanul primitív vi­selkedése. Persze nagy valószínűséggel, éppen ez is a célja. A világ nem jó irányba halad. A nemzetközi neolibe­rális globalista hatalmi elit veszélyt jelent az egész világ­ra, Európától Szíriáig és még tovább. Ennek a hatalom­nak óriási anyagi eszközei, befolyásos médiája és katonai ereje van, amit tapasztalhatunk nap mint nap szerte a vi­lágban. Voltunk mi már olyan katonai szövetség (Varsói Szerződés) tagja, amely tankokkal vonult be a szövetsé­ges tagországba leverni annak szabadságvágyát. És a je­lenlegi katonai szövetségesünk (NATO) vezetése is meg­lehetősen kiszámíthatatlan, hiszen az Európát fenyegető valós veszélyre nincs gondja, csak egy fantomellenség el­len árnyékbokszol Európában. A politizálás erkölcs nélkül egyenlő a banditizmussal. A kvótaügy világosan megmutatta, hogy a világelit globalista kaszt egy mindenre elszánt, megátalkodott bagázs, akik semmitől sem riadnak vissza és, ha másként nem megy, akkor fegyveres provokációval akarnak érvényt szerezni világuralmi törekvésüknek, Európa - benne Magyaror­szág - leigázásának. Minden okunk megvan tehát a féle­lemre, és fel kell készülnünk a legrosszabbra is. Isten óvja Magyarországot ezektől a banditáktól. Régóta nincs itt már jobb- és baloldali politikai eszme. Az úgynevezett baloldal és az állítóla­gos szélsőjobb mindenféle ideológiai megfon­tolást félresöpörve egységbe tömörült A helyzet azonban egyáltalán nem reménytelen. A magyarság és a még szabad, öntudatos, független nem­zetek összefogása eloszlathatja az aggodalmunkat, a fé­lelmünket a ránk leselkedő gyilkos globalista szándékok miatt. Talán már a román, a szerb és a szlovák politikai elit sincs messze annak felismerésétől, hogy saját hazá­juk szabadságát, függetlenségét nem a magyaroktól kell félteniük. Sőt a magyarokkal is összefogva, közösen kell megvédeniük magukat a közös ellenséggel szemben. Ezt az összefogást szorgalmazza mindenekelőtt és elsősor­ban a jelenlegi kormányzatunk, mert jól tudja, hogy csak ez mentheti meg az identitásukat, nemzeti függetlensé­güket, szabadságukat megőrizni vágyó népeket, Európát, benne Magyarországot is. A szerző nyugalmazott ügyvéd Nem leptek meg az Irán ellen irányuló amerikai szankciók, hiszen sejtettem, hogy a Trump-adminisztráció sem látja, vagy nem akarja látni a teljes közel-keleti status quót. Ha Iránról hallunk, akkor legtöbbször negatív híreket: terroriz­mus, szíriai beavatkozás, nukleáris kutatás, rakétateszt, az emberi jogok csorbítása. Bárki, aki beleássa magát a terro­rizmus témájába, nagyon hamar belátja, hogy irániak nin­csenek a merénylők között, hiszen mi sem állna távolabb a perzsa, síita országtól, mintsem a szunnita arab terror­szervezetek támogatása. Ennél nagyobb ellentmondást el sem lehetne képzelni. GEORG SPÖTTLE __________ Irán jelenleg egyértelműen kulcsszereplő Ha csak egy picit is beleássuk magunkat a szír helyzetbe, láthatjuk, hogy az úgynevezett „demokratikus erők” iga­zából nem sokban különböznek az Iszlám Államtól vagy a lokális hatalmi vákuumot kihasználni akaró haduraktól. A Free Syrian Army (FSA) - amely az Egyesült Államok által­­támogatott szervezet - sem az, aminek Washington sze­retné beállítani. Erre a legjobb példa, hogy amikor Alep­­pót bevették, bevezették a saríát, azaz az iszlám törvényke­zést és szaúdi mintára felállítottak egy „erkölcsrendészetet”. Szíriában ilyen még sosem volt, mivel egy kifejezetten szekuláris államról beszélünk, amelyet magam is több­ször beutaztam. A Free Syrian Army legtöbb csapását nem Aszad elnök hadserege ellen, hanem puha célpon­tok ellen irányította, mint az infrastruktúra és az ener­giakészletek. Ezzel pedig a civil lakosság életét tették po­kollá. Mint kiderült az FSA vezetése többször játszott át készpénzért amerikai hadianyagot az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek. A Jabhat al-Nusra nevű, az al-Kaidához közel álló cso­port egy radikális, a tálibokhoz hasonló rezsimet instal­lált volna Szíriában. A nagyjából 23 milliós lakosság nagy része Bassár el-Aszad elnököt támogatja. Az évek óta hú­zódó polgárháborúnak csak úgy lehet vége, ha az USA és a nyugati országok belátják, hogy nincs alternatívája az Irán és Oroszország által támogatott kormánynak. A szír lakos­ság ezt már jól tudja. Irán már régóta jó kapcsolatokat ápol az alavita kormány­nyal, hiszen síita testvéreknek tartja őket. Az iráni „Hez­bollah” (Allah Pátja) katonailag is kiáll Aszad elnök ha­talmának országos visszaállításért. Szerencsére a tenden­cia jó, a reguláris csapatok az ország jó részét felszabadítot­ták. Szíriából nem szabad, hogy egy negyedik tűzfészek vál­jon, mint Irak, Afganisztán, Líbia vagy Szomália. Az erős szaúdi-szunnita­ tengely természetesen nem nézi jó szem­mel Teherán szerepét a térségben, pedig ha jól belegondo­lunk, szükség van erre az egyensúlyra. A gazdag öbölbeli ál­lamok sok vezetője támogatja a radikális szunnita csoporto­kat a térségben. A szaúdi hegemónia komoly teret nyert, és ezért kell egy politikai és katonai ellenpólus, ez pedig Irán. Washingtonnak be kellene látnia, hogy a terrorizmus megfékezéséhez szüksége van egy erős partnerre a térség­ben, aki már bizonyítottan tett katonai lépéseket a szun­nita terrorszervezetek ellen. Sok, Iránból jött menedékkérő arra apellál, hogy hazá­jában keresztény vallása miatt üldözik. Beszéltem teherá­­ni barátaimmal, akik között van egyetemista, üzletember, utazási irodai alkalmazott, és egytől egyig azt állítják: ez nem fedi a valóságot. Mondták, ha ellátogatok Iránba, sa­ját szememmel láthatom, hogy sem a keresztény, sem a zsi­dó kisebbség nincs vegzálva. Akik eljönnek, és erre hivat­koznak, azok csak a segély miatt akarnak nyugatra menni. Az NGO-k kiokosítják őket, hogy a vallási üldöztetés egy jó indok arra, hogy elismerjék őket mint jogszerű mene­­dékkér­őt. Felajánlották, hogy megnézhetek egy katolikus istentiszteletet is Teherán egyik templomában. Négy mű­ködő keresztény templom is van a perzsa állam fővárosá­ban, köztük egy nagyon modern katedrális. Az, hogy Irán fejleszti a műhold- és a fegyvertechniká­ját, természetes. A perzsa állam nem a legbékésebb terü­leten fekszik. Két szomszédjánál, Irakban és Afganisztán­ban tudjuk, milyen polgárháborús helyzet uralkodik. Tö­rökország határán pedig ott van a NATO egyik legnagyobb hadereje. Irán politikai és­­ olajának köszönhetően - gaz­dasági nagyhatalom is a térségben, amelyet érdemes len­ne partnerként, és nem ellenségként kezelnie Washington­nak és más nyugat-európai országoknak. Szerencsére a ma­gyar kormány ebben is utat mutat, mivel a keletre való nyi­tás Iránt is érintette. Facit, hogy kíváncsi lettem, levágom a perselymalacom, és nemsokára útra kelek, hogy saját szememmel győződjek meg az iráni helyzetről. Több városba el akarok látogatni, sok száz kilométert fogok megtenni, át a sivatagon is, hogy valódi ké­pet kapjak a status quóról. Úgy tudok csak hitelesen nyilat­kozni, ha ott vagyok, beszélek a helyiekkel és készítek egy cso­mó fotót, amelyekkel alá tudom támasztani tapasztalataimat. A szerző biztonságpolitikai szakértő 2017. szeptember 16., szombat

Next