Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

2017. szeptember 16., szombat MEGÚJULÓ ENERGIA - Tanpálya Don Quijoténak, avagy nehéz lesz kompromisszumot teremteni az ellenzők és a pártolók között Merről fúj a szél? A nyugati sajtóban egyre több­ször és egyre erőteljesebben zaj­lik a vita a szélerőművek hasz­nosságáról. Mindkét tábornak - az ellenzőknek és a szélerőmű­­pártiaknak is­­ vannak megfon­tolandó érveik. A baj akkor van, amikor a „megújulók” kizáróla­gosan magukra érzik a korszerű és modern jelzőket, míg az ellen­zők szerintük csak maradiak, ós­­diak, hátrahúzók lehetnek. Mi­lyen ismerős vitastílus! Pósa Tibor A­z amerikai Harvard Egyetem kutatói szerint a szélből az emberiség energia­­szükségletének többszörösét is meg lehetne termelni. Dánia az energiafogyasztá­sának már 40 százalékát szélturbinákból nyeri, csupán a 110 szélerőműből álló Anholt szélfarm 400 ezer háztartást, az ország szükségletének négy százalékát tudja elektromos árammal el­látni. Tavasszal volt olyan nap Skóciában, hogy a tartomány energiafelhasználása száz száza­lékban szélerőművekből származott. Gigantikus tervek hevernek a tárgyalóasztalokon: Német­ország, Hollandia, Dánia hétezer darab kétszáz méter fölé nyúló tengeri szélerőmű telepítésével oldaná meg lakossága egy részének, mintegy 80 millió embernek az áramellátását. Az ilyen jel­legű győzelmi jelentések azonban nem részlete­zik, hogy vajon milyen áron. Ugyanis azt még a szélenergia-hívők is elismerik, hogy a hagyo­mányos energiatermelés sokszorosát kell még mindig állami támogatás formájában juttatni a szélfarmoknak. Bár a szélturbinák hatásfoka ja­vul, azért árhatékonyságban le vannak marad­va a fosszilis és különösen az atomerőművek­ben termelt áram árától. A vita általában akkor lángol fel, amikor vala­mely település mellé több tíz egekbe nyúló szél­lapátot terveznek, pedig a lakosság nem kért eb­ből. A szélenergiapártiak valószínűleg nem a tur­binák közelében élnek, sőt a lakásuk ablakából ki­tekintve nem is gyönyörködhetnek azok látvá­nyában, amelyek megerőszakolják a természeti adottságokat. Nem beszélve a hangszennyeződés­ről: a szélerőművek súrlódó hangkibocsátásában kell élni. De kiket zavar ez a pusztaságban? - sö­pörhetik le ezt az érvet az ellentábor hívei. Azért ez nem egészen így van. Denis de Kergorlay, az Europa Nostra, a földrészünk örökségvédelmé­ért, kulturális hagyományok megőrzéséért küz­dő szervezet elnöke a Le Figaro francia napilap­ban írt cikkében méterre pontosan megjelölte, hogy Franciaországban hol magasodnak széltur­binák középkori katedrálisok, monostorok köze­lében, mégpedig azoktól 750 métertől három ki­lométer távolságig elhelyezkedve. A francia sze­nátus korábban hozott egy rendeletet, hogy eze­ket az eszközöket nem lehet telepíteni, csak a la­kóhelytől egy kilométeres távolságra. Folytatás a 2-3. oldalon Szélturbina javítása Nyugat-Franciaországban. Jövőbe mutató tornyok Fotó: Reuters A MAGYAR IDŐK HÉTVÉGI MELLÉKLETE

Next