Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

www.magyaridok.hu Freund Tamás a mindennapi katarzisról, az ész titkairól és az agykutatás távlatairól Bírjuk idegekkel A magyar idegtudomány főszerepet játszik a világ idegtudományának központi színpadán - idézi külföldi kollégái véleményét az Agy díjas Freund Tamás, az MTA idegtudományi kutatóintézeté­nek igazgatója. Az információrobbanással óriási adaptációs nyomás nehezedik az agyra. Azt vall­ja, ha a gyerekeket mindennap érné valamilyen művészeti élmény, előrébb tartanánk. Ötvös Zoltán V­alóban csak alig néhány százalékát használjuk ki agyunk kapacitásának? - A modern képalkotó berende­zéseknek köszönhetően tudjuk, hogy az embe­ri agynak nincs olyan csücske, szöglete, teker­­vénye, amelyet ne használnánk. Olyan idegsejtet sem találunk, amely sohasem működik, hanem csak úgy van. Ugyanis az a sejt, amelyik a többi­től nem kap rendszeresen impulzusokat, illetve maga sem produkál elektromos kisüléseket, el­pusztul. A következő kérdés, hogy minden egyes idegsejt működése szükséges-e az adott funk­ció megvalósításához. Nem, mert egyes sejtek csak azért tanyáznak a „hasznos”, a működő sej­tek környezetében, hogy ha azok elpusztulnak, a feladataikat könnyedén át tudják venni. Azaz minden idegsejtre szükség van. Érzelmileg hozzáadott érték - Tehát nincs felesleg az agyunkban. De mi­lyen hatékonysággal dolgozzuk fel az ingereket? - Messze nem használjuk ki a lehetőségeket. Ha megtanulnánk, hogyan vonjuk be a külső in­formációk eltárolásába belső világunkat, azaz ér­zelmeinket, motivációinkat, ha hagynánk időt, hogy ez a belső világ ráüsse pecsétjét a külső környezeti információcsomagokra, akkor eze­ket később sokkal könnyebben hívhatnánk elő. Hatékonyabban működnénk, ha belső világunk gazdagabb lenne érzelmekben, motivációkban, ha pozitívan gondolkodnánk, vágynánk az új is­meretekre. Biztos, hogy mindannyiunknak van hová fejlődni. Amikor leül a gyerek a számító­géphez, jó esetben még tudja, mit keres a világ­hálón. Keresés közben azonban elkalandozik, majd órák múltán azt sem tudja, hogy koráb­ban miért ült a géphez. Közben teleírja az agyát haszontalan információkkal, amelyekhez nem társul belső világának impulzusa. Ezen órák él­ményanyaga nem hívható elő, nem használható a későbbiekben. A tudatos ember ellenben arra törekszik, hogy minél könnyebben előszedje az elraktározott információkat. Ezekhez pedig az érzelmileg hozzáadott érték a kapaszkodó. Mi­nél több ilyen kapaszkodóval ruházunk fel egy emléket, annál több másik emlékünkkel áll majd kapcsolatban, annál többet vonhat be a gondol­kodás folyamatába. Megtanulhatunk hasznosab­ban tanulni, kreatívabbak lenni, de ehhez a bel­ső világunkat kell fejleszteni. - Hogyan? - Nemcsak mindennapos testnevelés kell, ha­nem mindennapos katarzis is - ez utóbbi fejleszti leghatékonyabban érzelmi világunkat. Az isko­lában ezt az élményt elsősorban művészeti ne­veléssel kaphatjuk meg - ez lehet éneklés, vers, filmélmény, képzőművészeti alkotás. Akár a ter­mészettudományos órákon is kaphatnánk ilyet, de ehhez igazán karizmatikus tanárok kellenek. Öveges József professzor fizikai kísérletei ilyen élményt nyújtottak. Ilyen volt atyai mesterem, Szentágothai János is, akinek egyetemi előadá­saira a jogászok is beültek. Olyan lelkesedéssel, stílussal adta elő az anatómiát, hogy az is meg­kedvelte, akit egyébként nem érdekelt. Állítom, hogy ha a gyerekeket mindennap érné valami­lyen művészeti élmény, előrébb tartanánk. - Azt tudjuk, hogy mitől okos valaki? - Az információtároló képességünk jelen­tős mértékben szüleink öröksége. Ennél azon­ban többről van szó. Ha belső világunk egyedi, ha fejlett az asszociációs képességünk, ha kre­atívak vagyunk, akkor ugyanarról a jelenségről más jut eszünkbe, mint a többieknek. Ezekből lesznek az eredeti ötletek, de erre nem mindenki képes. Az emberek egy része egy szűk területen mélyre tud ásni, mások szintetizálják az előbbi­ek eredményeit. Mindkét típusra szükség van. - Fejlődik az agyunk, vagy nincs különbség mondjuk a harmincezer évvel ezelőtt élt cro­­magnotnak és közöttünk? - Méretében, az idegsejtek számában mini­mális az eltérés. Az ingerületek feldolgozásának a sebessége, az eltárolás és az előhívás hatékony­sága azonban javult. Ugyanakkor sokkal lassab­ban fejlődünk, mint ahogy a feldolgozandó in­formációk mennyisége nő. Ez a változás óriási kihívás elé állítja az emberi agyat, óriási adaptá­ciós nyomásként nehezedik rá. Maradva a kér­désben említett harmincezer évnél, az utolsó száz évtől eltekintve az információk bővülésé­vel az agyunk megbirkózott. Ám ahogy megje­lent a telefon, a rádió, a televízió, majd az inter­net, ugrásszerű változás állt elő. Ehhez ilyen hir­telen az agyunk nem tud adaptálódni­­ a bio­lógiai evolúció időskáláján száz év egy pillanat. Egyetlen megoldás, ha az előnyeit élvezzük, a hátrányait minimalizáljuk. Ha nem sikerül, ha az ember szelektálatlanul habzsolja az informá­ciókat, krónikus stresszállapotba kerül, amely a depresszió, a szorongás, a pánikbetegség meleg­ágya. Az Egészségügyi Világszervezet kimuta­tása szerint a 2020-as és 2030-as évek egészség­gazdasági szempontból legsúlyosabb betegsége a depresszió és a szorongás lesz. 800 milliárd euró­ ­ Azt mondják, hogy az emberi agy a termé­szet által valaha is alkotott legbonyolultabb gépe­zet. Az agy fejleszthet olyan számítógépet, amely bonyolultabb lehet a fejlesztőjénél? - Tároló- és feldolgozókapacitását tekintve a számítógépek már most sokkal jobbak nálunk. Az emberi agy számára elképzelhetetlen számí­tásokat végeznek el hihetetlen gyorsasággal. De eredetiséget, kreativitást, érzelmeket - egy ter­vet, egy műalkotást - ne várjunk a gépektől! Azt sem tudom elképzelni, hogy szabad akarat, ön­tudat megjelenjen a gépekben. Kétlem, hogy a számítógép valaha is kitermel magából egy nem anyagi jellegű entitást, amely majd irányítja az őt kitermelő csipek hálózatát. Azt hiszem, az emberi agy valóban az anyag evolúciójának csú­csa, legkomplexebb terméke. Ebben a formában vált alkalmassá arra, hogy befogadja a teremtő eredetű lelket, amely az emberi agyon keresztül képes megnyilvánulni az anyagi világ számára. - Szokatlan gondolat ez egy természettudóstól... - Nem megyek messzire: az agykutatók kö­zött Vizi E. Szilveszter, Hámori József, Szent­ágothai János is hasonló elveket vallott és vall. Minél jobban megismerjük a világ komplexitá­sát, minél mélyebbre ásunk, annál több nyitott kérdést találunk, és annál több bámulatos logi­kával szembesülünk. Mindez inkább csodálat­ra készteti az embert, semmint nagyképűségre.­­ Hat éve három magyar kutató (Buzsá­­ki György, Freund Tamás, Somogyi Péter) első­ként kapta meg az Agy Díjat. Hármójuk közül egyedüliként dolgozik itthon. Mi tartja a Kísér­leti Orvostudományi Intézetben? - Inkább az az érdekes, hogy mi hozott haza. Négy évet dolgoztam Oxfordban, az utolsó hó­napok kérdése volt, hogy maradjak-e, fogadjak-e el egy amerikai professzori állást, vagy hazajöj­jek. Vizi E. Szilveszter hívásának engedtem, aki a jelenlegi munkahelyemen kínált osztályveze­tői állást - ezt a posztot korábban akadémiku­sok töltötték be. Harmincegy éves voltam. Óri­ási megtiszteltetésnek, egyúttal nehezen visz­­szautasítható ajánlatnak értékeltem a meghí­vást. Jöttem, amit az is erősített, hogy nagyon összetartó a családunk. Hogy miért dolgozom ma is az intézetben? Mert minden feltétel adott a világszínvonalú munkához. És még valamiért, amit mindig elmondok a fiatal kollégáknak. Ha az ember külföldön ér el komoly eredményt, ak­kor hozzátett egy téglát az emberiség örök alko­tásainak tárházához. Ha ugyanezt itthon teszi, akkor emellett Magyarország hírnevét, nemzet­közi megbecsültségét is növeli.­­ Sikeresen lobbizott a Nemzeti Agykutatá­si Programért: 2013 és 2017 között összesen 12 milliárd forintot adott erre a célra a kormány. Miért volt erre szükség?­­ Az Európai Agytanács kimutatásai szerint az agy betegségei egy évben az Európai Unióban 800 milliárd euróba kerülnek. Ez másfélszer any­­nyi, mint a következő öt legdrágább betegség össz­kiadása. A társadalom egészére, de a családokra is hihetetlen terhet ró egy depressziós, alzheime­­res vagy egy Parkinson-kóros beteg kezelése. Egy infarktusos vagy rákos beteg viszonylag hamar eltávozik, de ha egy autista vagy skizofrén gye­rek születik, annak évtizedeken át folyamatos or­vosi ellátásra és gyógyszerekre van szüksége, egy családtagot is kivonhat a munkavégzésből. Egy Alzheimer-kóros hatvanéves korára olyan álla­potba kerülhet, hogy állandó felügyeletre szorul. A depresszió hihetetlen tempóban terjed - a munkaadó nem tudja, hogy az ilyen betegség­gel küzdő beosztottja hajlandó-e aznap dolgoz­ni. Óriási költségekről beszélünk. Az agy és az elme betegségeit kiemelt prioritásként kell kezel­ni, minél nagyobb forrásokat kell fordítani a ku­tatására. Ha megfejtjük e betegség molekuláris, celluláris mechanizmusát, új gyógyszereket fej­leszthetünk, illetve hatásos megelőzési stratégi­ákat dolgozhatunk ki. A kormány felmérte, hogy az agykutatás terén Magyarországnak nemcsak múltja, hanem nemzetközileg elismert jelene is van. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályá­zatain a magyar agykutatók messze a legjobban szerepelnek. A világ vezető lapjaiban - Nature, Science - rendszeresen publikálunk. A szakmai sikerek bizonyítják, hogy ha a kabinet ilyen célra ad pénzt, nem feneketlen kútba önti azt. Fotó: Teknős Miklós LUGAS 5 Újabb áttörés előtt - Milyen eredményeket hozott ez a négy év? - Nagyon fontosnak tartom az új kutatólabo­ratóriumok felállítását - 31 ilyen létesült az ország különböző pontjain -, vezetőik jelentős számban külföldről hazatért magyarok. Egyikük például a svéd Karolinska Intézetből érkezett, egy másik Új- Zélandról. Összesen 48 kutatóhely kapcsolódott be a munkába - nemzetközi szinten is páratlan méretű és eredményességű hálózat jött létre. Na­gyon jelentősek az autizmussal, a tanulással kap­csolatos sikerek. Pécsi kollégák alapvető eredmé­nyeket értek el az infokommunikációs technoló­giáktól való függés agyra gyakorolt hatásával kap­csolatban: kimutatták, hogy a drogfüggőkhöz ha­sonló változások játszódnak le az agyban.­­ Négy évre újabb 6,5 milliárd mehet ilyen programokra. A feleannyi összeg azt jelenti, hogy feleannyi eredmény várható? - Szó sincs erről. A korábban befektetett pénz most fordul termőre. A laborok csúcsra járnak, az újabb forrás a már jól futó kutatások folytatását szolgálja. Egyetlen kutatócsoport sem szűnik meg. - Hol állunk az agykutatás nemzetközi szín­padán? - A legjobbak között vagyunk, ezt minden idelátogató külföldi megerősíti. Azt mondják, a magyar idegtudomány főszerepet játszik a világ idegtudományának központi színpadán. A Nem­zeti Agykutatási Program pécsi zárókonferenci­ájára például három Nobel-díjas jött el. Az Eu­rópai Idegtudományi Társaságok Szövetségének Regionális Találkozója szeptember 20-23. között szintén Pécsen lesz - arra is érkezik Nobel-díjas és Agy díjas kutató. Hozzánk szívesen jönnek a kollégák, mert tudják, hogy jó helyre érkeznek.­­ Megismerhető az emberi agy, vagy amint egy kérdésre választ kapunk, újabb tucatnyi problé­ma merül fel?­­ Ma többet tudunk, mint tegnap, és holnap is többet fogunk tudni, mint ma. A mi felada­tunk a megismerés határainak kitolása. A leg­újabb fejlesztésű eszközökkel eddig megköze­­líthetetlennek tűnő kérdésekre is felelhetünk. - Milliók kérdezik, hogy belátható időn be­lül gyógyítható lesz-e az Alzheimer- és a Par­­kinson-kór. - Az Alzheimer-kór molekuláris hátterét ismer­jük, tudjuk, hogy miként alakulnak ki agyunkban a plakkok, de azt még nem tudjuk, hogy mitől in­dul be ez a folyamat. Ugyancsak ismert a Parkin­­son-kór molekuláris háttere, de a dopamint ter­melő sejtek degenerációját még nem tudjuk meg­akadályozni. Rohamléptekkel haladunk, néhány éven belül több áttörés is várható.

Next