Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

www.magyaridok.hu S.K. H­­a valaki ma belép a zuglói Róna utca 174-es szám alatti épület kapuján, el­sőre még mindig az a látvány vagy legalábbis portásfülke fogadja, mint harminc év­vel ezelőtt. Igaz, hogy a látogatótól jobbra és bal­ra már modern büfé és biobolt áll, de a Mafilm (Magyar Filmgyártó Vállalat rövidítése) bejára­ti csarnokába lépve megérezhet valamit abból a légkörből, amelyet a magyar filmkészítés felleg­várában valaha megfordulók oly szeretettel és szí­vesen emlegetnek. A falakon a magyar filmtör­ténet legnagyobb alkotásainak képkockái idézik elénk legendás színészeinket (élőket és eltávozot­takat egyaránt): Latinovits Zoltánt, Ruttkai Évát, Darvas Ivánt vagy Törőcsik Marit. Az épület ud­varán pedig Várkonyi Zoltán szobra figyeli árgus szemmel, ki közelít a III-as, IV-es műtermek felé.­­ Itt nem számított, hogy Kossuth-, esetleg Oscar-díjas művész, híres színész vagy hivatal­­segéd vagy-e, a hangsúly a csapatmunkán volt. A színész ugyanúgy vért izzadt a filmért, mint az egyszerű világosító - mesél emlékeiről Sárai Mihály, aki rendezőasszisztens-gyakornokként kezdte pályáját a Mafilmben az 1970-es évek kö­zepén. - Ha éppen nem volt forgatásunk, sok­szor akkor is csak úgy bejöttünk beszélgetni, találkozni, politizálni vagy éppen a színészek anekdotáit hallgatni. Beültünk a Latinovits büfé bokszaiba, és hallgattuk a készülő filmterveket, történeteket, előkészítettük a következő forga­tást. A büfésekkel amúgy sem ártott jóban len­ni, hogy a forgatás alatt már félszavakból is ért­sék, mikor kell azonnal odavinni azt az öt hideg kávét, vagyis Unicumot a rendezőnek, az írónak, az operatőrnek és a vezető színésznek, nehogy aztán elégedetlenség legyen a vége. Noha az első emeleti Latinovits büfé helyén ma már a TV2 csatorna irodái állnak, a filmgyár híres ebédlőjét, menzáját megtaláljuk ugyanott. Bár az étterem és az udvar ma ugyanolyan ta­lálkozási helyszínnek számít, mint anno, régi dicsősége kissé megkopott: a magyar filmgyár­tás nagy rendezői, színészei és operatőrei helyett gyakrabban botlunk bele „futottak még” kategó­riájú celebekbe és valóságshow-sztárocskákba. De azért a Mafilm az elmúlt huszonöt év fenn­tartási problémái ellenére létezik: a Magyar Nem­zeti Filmalap alá bevont Mafilm Igazgatóság a Róna utcában kapott helyet, és a III-as, illetve IV-es stú­dióban néha forgatnak még filmet is (noha jelenleg a magyar filmek nagy része a sokkal modernebb és nagyobb fóti telepen, Etyeken vagy más hely­színeken készül). Illetve az épületegyüttes egyik szárnyát továbbra is a Mafilm Audio birtokolja, számtalan szinkronstúdiójával megőrizve a mi­nőségi magyar szinkron hagyományait. Annak az aranykornak az emlékét hordozva, amikor a szí­nészeket berendelő papírra írt „diszpókat” még sofőr szállította ki a művész lakására, mert a te­lefonos értesítés nem számított elég hivatalosnak. - A filmgyárnak volt egy speciális szaga vagy inkább illata - idézi fel pályakezdésének éveit Kot­tár Lajos Kossuth-díjas operatőr a Mafilm száz­éves születésnapját ünneplő gálán. A híres épü­letegyüttest ugyanis 1917 októberében alapítot­ta Korda Sándor, Janovics Jenő és Pásztory Mik­lós Corvin Filmstúdió néven. A hangosfilm fo­kozatos térnyerésével, illetve Korda emigrálásá­­val azonban 1928-ra tönkrementek, így az intéz­mény aztán állami szolgáltató részvénytársaság­ként a Filmipari Alap tulajdonába került Hunnia Filmgyár Rt. néven. A telep műtermeinek átala­kítása és a német Tobis-Klang hangrögzítő be­rendezések beszerzése után 1931-től megkezdő­dött a hangosfilmek gyártása Kabos Gyula, Jávor Pál, Karády Katalin, Perczel Zita nevével fémje­lezve. Az 1940-es évek elején, részben a háborús konjunktúra következtében, a magyar filmgyár­tás az európai élvonalba került, Európa harmadik legnagyobb filmgyártó országává váltunk - ám 1945-re már egyetlen műterem sem volt használ­ható állapotban, valamint csupán egyetlen felve­vőgép állt rendelkezésre. A filmszakma államosítását követően, 1964. január elsején a Hunnia és Budapest Filmstúdi­ók összevonásával megalakult a Magyar Film­gyártó Vállalat. Ekkor élte aranykorát a magyar filmgyártás: évente körülbelül húsz film for­gott, ehhez jöttek még a televíziós megrende­lések, illetve ekkor kezdte meg működését a fia­tal rendezők, operatőrök alkotóműhelye, a Ba­lázs Béla Stúdió Pasaréten, a budai telephelyen. A hetvenes évek végén az I. telep telítettségé­nek csökkentésére a Fóti Filmstúdió létrehozá­sával először nyílt lehetőség külföldi megren­delések teljesítésére a Máriássy és a Huszárik műteremben. Ezek a bérgyártásból származó bevételek sokáig biztosították a Róna utcai telep fenntartását, az ott dolgozók bérét. A Könyves Kálmán körúti kettes telephelyen, ahol a film­híradók is készültek, megalakult a dokumen­tum-, rövid- és animációs filmes szekció, a bu­dai telephelyet pedig később már teljes egészé­ben a televíziós filmek gyártásának tartották fenn. Ebben az időszakban e műhelyekben szü­lettek a magyar filmtörténet jelenleg is legna­gyobbnak tartott alkotásai, többek között Fábri Zoltán, Makk Károly, Jancsó Miklós, Bacsó Pé­ter, Kása Ferenc, Sára Sándor, Mészáros Márta és Szabó István filmjei. A nyolcvanas évek második felére a romló gazdasági helyzet persze kedvezőtlenül hatott az állami támogatásra utalt magyar filmgyár­tásra is, míg végül a Mafilm 1992 végére felszá­molási eljárás alá került. A rendszerváltást kö­vető tulajdonos- és névváltások, csődök és újra­építések közben 2013 októberében a Mafilm is bekerült a Magyar Nemzeti Filmalap égisze alá. A III-as és IV-es műterem felújítására és kor­szerűsítésére 2014-ben került sor, amelyeket Makk Károly avatott fel újra. A két stúdiót most, a száz­éves születésnap alkalmából „megkeresztelték”: felvették Fábri Zoltán filmrendező nevét. A zse­niális film- és színházrendező, színész, valamint díszlettervező Fábri szintén idén októberben len­ne százéves - emlékét mostantól a stúdió falán elhelyezett emléktábla is őrzi. MAFILM, 100 - Emléktáblát avattak az évfordulón Fábri Zoltánnak Hideg kávé Liliomfi, Körhinta, Sodrásban, Szindbád, Szerelem, Régi idők fo­cija: e filmeknek nemcsak az a közös tulajdonságuk, hogy a ma­gyar filmtörténet legkiemelkedőbb alkotásai közt vannak számon tartva, hanem az is, hogy mind a Mafilm Róna utcai, egyes szá­mú telephelyén forogtak. A legendás filmgyár októberben ünnep­li százéves születésnapját. * Az ünnepségre érkezők a Mafilm budapesti Róna utcai telepén 2017. szeptember 7-én. „A színész ugyanúgy vért izzadt a filmért, mint az egyszerű világosító” Fotó: MTI-Soós Lajos Nagy-Kálózy Eszter és Gáspár Sándor a Vándorszínészek forgatásán Fotó: MTI-Kallos Bea LUGAS 13

Next