Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-08-22 / 34. szám

AZ ARANY MIKROFON - HARANGOZÓ TERIÉ A Magyar Ifjúság szerkesztőségének Arany Mikrofon-díját, amellyel olvasóink vélemé­nyét kifejezve a táncdalfesztivál legjobb elő­adói teljesítményét jutalmaztuk az augusz­tus 16-i döntőben, Harangozó Teri kapta. A díjátadásra még egy külön meglepetést is tartogattunk. Felkértük Arkagyij Rajkint, „működjék közre” az Arany Mikrofon-díj ün­nepélyes átadásánál. A világhírű művész szívesen tett eleget ké­résünknek. Sőt, az ünnepélyes pillanatokat — a ceremóniát — egy kis magánszámm­al még ki is egészítette. Szellemesen rögtönzött be­szédben magyar nyelven, majd „sok nyelven” köszöntötte olvasóinkat és az Arany Mikro­fon-díj idei nyertesét, Harangozó Terit, aki megilletődötten állt Rajkinnal szemben az Erkel Színház színpadán, s a kamerák előtt, a zúgó tapsviharban. A KISZ központi bizottságának különdíját Kör­mendi Vilmos, a fesztivál zenei vezetője nyerte. A dalok versenyében I. díjat kapott. Bágya—S. Nagy: Egy fiú a házból, és Lovas—Szenes: Nem vagyok teljesen őrült című száma. II. díjjal Majláth—Kalmár: Szeretném bejárni a földet, és Schöck—D. Sztevanovity: Régi kép, szob­rok című számát jutalmazták. A Magyar Rádió és Televízió elnökének nagydí­­ját Bágya Andrásnak ítélték. A zsűritől Koncz Zsuzsa, Koós János, Korda György előadói díjat, Balassa P. Tamás, Malek Miklós hangszerelési díjat kapott. Az Arany Mikrofont hálásan köszönöm a Magyar Ifjúság ol­vasóinak, és külön — a RITMUS olvasóinak is! arangozom­ Az OLYMPIA-EGYÜTTES Belgrádból jelentkezik: — „Egy hónappal meghosszabbítottuk A beat zeneileg sem jelent egységet. Gondoljunk a Beatles tava­lyi (év végi) lemezalbumára, amely két — vizsgálódásunk szempontjából is — érdekes számmal ért véget. A lemez utolsó előtti produkciója: hangkulisszákból (natúrzöre­jekből), zenétől többnyire füg­getlen hangeffektusokból, kü­lönben nagyon szellemesen összeállított „muzsika”. Az utolsó szám viszont ennek ép­pen a legnagyobb ellentéte, ha tetszik, tagadása: a 30-as évek hollywoodi filmzenéjére emlé­keztető, dallamos, dallamíves, kellemes, ám valójában érzel­gős konzervatív zene. Ez az óriási különbség még akkor sem áll össze „egységgé”, ha akotójaként korunk egyik leg­tipikusabb „zenei társulása”, a Beatles jegyzi magát. De mondhatunk — akár „kapásból” is — közelebbi példát is! Gondoljatok két legnépsze­rűbb hazai beat-együttesünk­­re: az Illésre és az Omegára. Mindkettő: beat -együttes. Ebben (felállítás, elektromos hangszerek, hangerősítők stb.) hasonlítanak egymásra. De a­­zenéjük?! Illésék már hangsúlyozzák is, hogy az, amit ők csinálnak, valójában már nem beat. A régi, „hagyományos” beattől eltér. Nemcsak annyiban, hogy valamiféle „új” beatnek lenne tekinthető. Nem „régi” beat. Nem „új” beat. Valami más. Hogy micsoda, azt ők maguk „ex-music” kifejezéssel illetik. De ne lovagoljunk a kifejezé­sen, amelynek amúgy is — Illésék szerint is — többféle értelmezése lehetséges. Ezek közül azonban az egyik min­­denképpen az, hogy ez már­­ nem beat. Vagy: nem egysze­rűen beat. (Illésék jellemzésé­re még azt is elmondhatjuk, hogy remekül ápolják a folk­lórt, átültetve-beleáltva a mo­dern zenébe. De ez a karak­terük is — „ex-music”!) Omegáék a könnyebben népszerűvé válható (és váló) zenei utat választották. És járják. Jobban támaszkodnak a könnyedebb dallamvilágra. Több ponton érintkeznek a hagyományossal, nemcsak a „hagyományos” beattel, hanem általában a hagyományos könnyűzenével is. Ez egyfajta anti-ex-music. Ellentéte an­nak, amit Illésék vallanak és csinálnak. Oly mértékben, hogy hiába hasonlóak hang­szereik, hiába hasonló a fel­állításuk, hiába van mindket­tőjüknek (remek) hangerősüő berendezése. Más „nótát fúj” ez a két kiváló „beat”-együtte­­sünk­ is. Az előbbi alkalommal (Beat dosszié 4) arról volt szó, hogy a „zenén kívül” mi szabdalja egymástól többé-kevésbé füg­getlen „szeletekre” a beatet. Most láttuk ugyanezt a jelen­­séget-folyam­atot a beat-zené­­ben is. Felül kell tehát vizsgálni napjainkban magát a „beat” kifejezést is. G­RI NAPTÁR AUGUSZTUS: 20: Esztergom — Hofi—Koós show Pápa — Metró Szabadszállás — Vegyes műsor 21: Tatabánya — Metró *2: Balatonboglár, Balatonlelle — Metró Békéscsaba, Kőrösladány — Hofi—Koós show 23: Gyula, Sarkad — Hofi—Koós show KOMÁR LÁSZLÓ Milyen réginek tűnik! 1962-ben és 1963-ban aligha volt népszerűbb együttes az Ifjúsági Parkban, mint a Scampolo, amelynek énekese, Komár László, estéről estére nagy sike­reket aratott rock and roll számaival. Azóta évek teltek el. Komár László előbb a Bergendi együttessel, aztán az újból átalakult Scampolóval énekelt. Újabban alig hallottunk róla, mert az OSZK stúdióban tanult. Az év végén jól vizsgázott: megkapta a legmaga­sabb kategóriájú működési engedélyt. Az egykori rock énekes új stílust keresett, amelyet ne­héz meghatározni. Leginkább Tom Jones és Engelbert Humperdinck dalaihoz hasonlókat ad elő. .Esso Mi ÚJSÁG A RADIO KOMOLYZENEI OSZTÁLYÁN? Komolyzenéről — könnyedén Kedves hallgatóink! Illetve... kedves olvasóink! Ismét jelentkezünk. Ezúttal­­ a hét vége programjára hívjuk fel figyelmeteket... Mozart szellemében A hét végének programjában két műsor is feleleveníti a nagy osztrák mestert, Wolf­gang Amadeus Mozartot. 23-án 20.28-kor a FIGARÓ HÁZASSÁGA című Mozart-opera hősei népesítik be a Pe­tőfi adó képzeletbeli színpadát. Beaumarchais pezsgő, bővérű vígjátékát Mozart a legmagasabb művészet shakespeare-i szellemével telítette. Ez a darab már az 1786-os bemutatón is nagy sikert aratott. A történetből csak annyit, hogy a furfan­gos Figaro megmenti gazdája, Almaviva gróf hálójából jegyesét, Suzannét. A talpraesett Suzanne túljár a magát nagyon furfangosnak vélő Figaró és a gróf eszén. Míg végül — a bonyodalom csúcsán — egymást kikacagva, kölcsönös megbocsátással oldódik meg az ope­ra bukfencező cselekménye. S, ha a Figaró házassága muzsikájában idé­zi Mozart szellemét, akkor vasárnapi hang­versenyközvetítésünk színhelye, SAZ­ZBURG: a mester szülővárosának élő zenei hagyomá­nyait juttatja el hozzánk. Több évtizede rend­re megrendezik az Ünnepi Játékokat. Ez a fesztivál elsősorban Mozart szellemi öröksé­gét ápolja, de a koncertek és operaelőadások programjában sorra felcsendülnek a zeneiro­dalom más remekművei is. Vasárnap, 24-én 11 órakor kapcsoljuk Salzburgot. A Bécsi Filharmonikusok Bee­­thoven-hangversenyét Széll György vezényli. A koncert szólistája: Emil Gilelsz, szovjet zongoraművész. Műsoron: az Egmont-nyitány, a c-moll Zongoraverseny és az V. szimfónia. Kis hangversenykalauz Ehhez a vasárnapi koncerthez jegyezzétek meg a következőket a műsorról és a szereplő zenei műfajokról: A nyitány: megnyitó, bevezető zene. Eredetileg a nyitányok operákhoz készültek. Később független zenei formává alakultak. Az Egmont-nyitány Goethe drámájának kísé­rőzenéjéhez készült. Hét-nyolc perces időtar­tamában sűrítve megtaláljuk a dráma hősé­nek, Egmontnak, küzdelmét, harcát, bukását és megdicsőülését. A klasszikus versenymű: több té­teles kompozíció, amelynek zenei történése egy szólóhangszer és a szimfonikus zenekar versengéséből („koncertálásából”) bontakozik ki. A szimfónia: a klasszikus zene leg­reprezentatívabb műfaja. Tételeinek tempója,­­karaktere van. Lassú bevezetés után gyors, majd ismét lassú rész következik. A táncos jellegű harmadik részt rendszerint gyors fi­nálé zárja.. A szimfónia Beethoven művésze­tében érkezett tetőpontjára. Arcképcsarnokunk Ezen a héten szinte minden nap szerepel Kovács Dénes a rádióban. Ő a hét előadó­művésze. Dióhéjban bemutatjuk: KOVÁCS DÉNES: 1930-ban született. A Zeneakadémián Zathureczky Ede növendéke volt. 1951-ben diplomázott, s az Állami Ope­raház zenekarának koncertmestere lett. Lon­donban nemzetközi hegedűversenyt nyert. Számos nagysikerű külföldi turné fűződik ne­véhez. 1957-től a Zeneakadémia professzora, az utóbbi két évben pedig már főigazgatója. Lázár Eszter 12 JELES NAPOK Szegedről Je­lentjük: Az Állami Népi Együttes nagy si­kerrel mutatta be a Szegedi Ünnepi Játékokon, a Jeles napok című új műsorát. Koreográfus: Rá­bai Miklós. Képünkön: az Aratóünnep című részlet. (MTI Fotó : Friedmann)

Next