Magyar Ifjúság, 1986. szeptember-december (30. évfolyam, 36-52. szám)

1986-09-05 / 36. szám

resztül szeretnél haza üzenni, akkor azt most el­mondhatod. Tiéd a mikro­fon !” „Talán azt, hogy ami­kor eljöttem, édesapám azt mondta, ha nyerek, akkor mondjam meg, hogy ezt az aranyérmet neki nyertem. Most ezt mondanám el, hogy ezt az aranyérmet édesapámnak nyertem.” (Részlet Darnyi Tamás világbajnoki győzelme után adott tévényilatkoza­tából.) * * * „Az orvosok szinte sem­mit sem tudtak vele csi­nálni, ezért kezdtem el én foglalkozni a lányommal. És ha már ő tornázott, miért ne dolgozott volna Tamás is. Később egy or­vos azt mondta, ha akkor nincs a kegyetlen torna, soha nem lett volna egész­séges Tünde. Így viszont még sportolt is, sokszoros magyar bajnok. A szakem­berek szerint tehetsége­sebb úszó volt, mint Ta­más.” — Neki miért engedte meg, hogy abbahagyja? „Ő sem akart már iga­zán úszni, meg aztán ... szóval... a szakemberek elmagyarázták, hogy Ma­gyarországon úgysem le­het a világ élvonalába tar­tozó női úszót nevelni. Akkor meg miért szenved­jen?” • * * A mama sokáig nem dol­gozott, hogy a két gyerek sportolásának minden fel­tételét biztosítani tudja. Egy keresetből éltek né­gyen. „A legnehezebb az volt, hogy nagyon sokat ettek. Ez jelentette a legnagyobb költséget. Később, amikor már mind a ketten sorban nyerték a versenyeket és hozták a pontokat a Dózsá­nak, kértem az egyesület vezetését, támogasson min­ket, mert egyszerűen nem fogjuk bírni a gyerekek etetését. Akkor nagy nehe­zen kaptunk nyolcszáz, majd később ezer forin­tot.” — Milyen volt a hangu­lat itthon, mielőtt Tamás elutazott? „Már hónapok óta iszo­nyú. Sokkal jobban hason­lítunk egy benzineshordó­hoz, mint egy meghitt csa­ládhoz. Nagyon sokszor összevesztünk, hosszú idő­szakon keresztül nem is beszéltünk egymással.” „Egyszer megcsinálta, hogy nem jött haza ebéd­re. Én 59 évesen vagy tíz­szer megmelegítem neki az ételt, ő meg csak nem jön haza. Az apja várja, ez meg... Na végre megér­kezik, kérdezem tőle, hol voltál, erre azt mondja, moziban. Azt hittem ott helyben kettéhasítom, de aztán csak annyi lett a dologból, hogy jó ideig nem beszéltünk egymás­sal.” „Még az indulás előtt az utolsó percben is összeve­szett az apjával.” „Hát persze, hogy össze­vesztünk ! Képzelje, azzal állt elő, hogy ő akarja ve­zetni a kocsit a repülőtér­re. Az eszem megállt! És ha az utolsó percben tör­ténik valami? Addig ment a huzavona, ameddig vé­gül akkora veszekedés ke­rekedett, hogy én ki se mentem a repülőtérre.” — Igaz, hogy nagyon sokszor megverte Tamást? Hogy bezárta, megbüntette, nem engedte olvasni, tévét nézni, zenét hallgatni? „Igen, ez mind igaz. Amikor úgy éreztem, szükség van rá, mindig nagyon keményen meg­büntettem, ha kellett na­gyon keményen fegyel­meztem. Még kisgyerek volt, Korányi Olgánál úszott és én, ha edzésen azt láttam, hogy nem dol­gozik rendesen, kihívtam a vízből, be a WC-be és jól elvertem a fenekét. Utána rögtön sokkal job­ban ment az úszás. Sok­szor előfordult ilyen. Még akkor is, amikor már na­gyobb volt. Kénysze­­rítenem kellett az úszásra. Belvették a sport­­tagozatos gimnáziumba és ott nem sokat tanulnak a gyerekek. Egyetlen lehető­sége maradt a továbbtanu­lásra, ha sikeres sportoló­ként protekcióval felveszik majd valamelyik egyetem­re, ahol aztán behozhatja a lemaradását. Másrészt pedig láttam, hogy meny­nyire tehetséges, meg mondták is, hogy nagyon sok szép élménye lehet még a sportban. Miért en­gedtem volna, hogy ka­maszkorában elkallódjék, csak azért, mert neki ed­zés helyett éppen moziba lett volna kedve menni. Biztos egyszerűbb lett vol­na pedig a gyereknek en­gedményeket tenni, elen­gedni mindenhova, ahova csak menni akart és köz­ben a jó szülő szerepében tetszelegni, de ha abba­hagyta volna, most az úszó-vb alatt tenne nekem szemrehányást, hogy miért engedtem. És higgye el, nekem is sokkal könnyebb lett volna. Nem öröm egy apának megverni, vagy megbüntetni a gyereket. De ha éppen erre van szük­ség, akkor nincs mit ten­ni ... ” — Mit gondol, jogában áll egy szülőnek valamire erőszakkal kényszeríteni a gyerekét? „Szerintem igen! De persze ezt mindenki csak maga döntheti el. Minden­esetre az én fiam most vi­lágbajnok és valószínűleg a legboldogabb ember a világon. És ha nem is fe­lejtett el minden megpró­báltatást és minden szen­vedést, azért biztosan más­hogy látja, ami eddig az életében történt vele. És én is nagyon boldog va­gyok, mert a fiamról tu­dom, hogy boldog ember. És egy kicsit azért is, mert ami történt, engem igazolt. És ez a világbajnoki győ­zelem bizonyítja, hogy megérte minden áldozat, amit Tamásért hoztunk, megérte minden lemondás, megérte, hogy nekem csak ez az egy nadrágom van, megérte, hogy éjszakákon át nem aludtam, mert azon rágódtam, hogy ab­bahagyja-e, vagy még egy pofonnal tovább segítsem. Megérte a sok szenvedés az anyjával, mert ő sok­szor már azt mondta, hogy szadista vagyok és kínzom a gyereket, de megérte, mert most ő is ugyanolyan boldog, mint mi vagyunk és ugyanolyan büszke is. És az a nagyon sok szen­vedés is megérte, amit a szemműtétei alatt átél­tünk, és az a küzdelem is, amit azért folytattunk, hogy Tamás megint spor­tolhasson. Mert végül köz­jegyzőnél aláírattak hár­munkkal egy papírt, hogy a saját felelősségünkre sportolhat Tamás. Úgyhogy most a saját felelősségünk­re lett világbajnok. Egy ember volt ugyanis végig velünk, egyetlen ember öntött belénk hitet, egyet­len ember segített Tamás­nak és nekünk átjutni a holtpontokon, egyetlen ember volt, aki bízott ben­nünk és akinek Tamás és mi is egész életünkön át hálásak lehetünk: Széchy Tamás.” * * * „A döntő utáni nap reg­gelén már nagyon korán felkeltem és elmentem a postára. Feladtam egy táviratot Kölnbe Heimann professzornak, aki Tamás szemét műtötte. Úgy érez­tem, egy anya tartozik ennyivel annak az ember­nek, aki visszaadta a fiam látását és ezen keresztül az élete értelmét. A szöveg egy mondat volt: Köszö­nöm a világbajnoki győze­lemhez nyújtott segítségét. Darnyi Tamás.” Moldován András akik túlélték, és akik... nem! A labdarúgó-válogatottak életében nagy „vízvá­lasztó” a világbajnokság. Ha jól szerepelt a csa­pat, akkor is kipróbálnak utána néhány új já­tékost, hiszen messze még a következő Mundial, s a mostani hősökre már nem biztos hogy akkor is lehet számítani. Ha nem sikerül a célt elérni, vagy éppen ki sem jutott az együttes, akkor szinte bi­zonyosra vehető, hogy a játékosok jelentős része jó időre — lehet, hogy végleg — búcsút mond­hat a címeres meznek. A magyar válogatott eddig 11 világbajnokságon indult, kilencszer a döntőben játszott, kétszer a selejtezőkön elbukott. Érdemes végigböngészni a világbajnokságon vagy selejtező­ben lejátszott utolsó találkozó összeállítását és az azt követő mérkőzésen pályára lépett tizenegyet. 1934. május 31., Ausztria-Magyarország 2-1, vb-negyeddöntő: Szabó — Vágó, Sternberg — Palotás, Szűcs, Szalay — Markos, Avar, Sárosi, Toldi, Kemény. 1934. október 7., Magyarország-Ausztria 3-1, barátságos mérkőzés: Háda - Vágó, Sternberg - Szalay, Szűcs, Lázár — Tamássy, Cseh, Sárosi, Toldi, Titkos. Öt poszton változott az összeállítás. 1938. június 19., Olaszország-Magyarország 4-2, vb-döntő: Szabó - Polgár, Biró - Szalay, Szűcs, Lázár — Sas, Vincze, Sá­rosi, Zsengellér, Titkos. 1938. december 7., Skócia—Magyarország 3-1, barátságos mér­kőzés : Szabó - Korányi I, Biró - Polgár, Turay, Dudás - Titkos, Cseh, Sárosi, Toldi, Gyetvai. Ezúttal hat új ember került a csapatba, bár közülük hárman ott voltak a világbajnokságon, de a döntőn nem játszottak. 1954. július 4., NSZK—Magyarország 3-2, vb-döntő: Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Czibor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tóth I. 1954. szeptember 19., Magyarország-Románia 5-1, barátságos mérkőzés: Grosics (Komáromi) - Buzánszky, Lóránt (Várhidi), Lantos - Bozsik, Kotász — Tóth II (Budai), Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Feny­vesi. A kezdőcsapathoz képest három változás, de a csereként pályá­ra lépett három játékos sem szerepelt a berni finálén. 1958. június 17., Wales-Magyarország 2-1, vb-csoportmérkőzés: Grosics - Mátrai, Sipos, Sárosi - Bozsik, Kotász - Budai, Ben­­csics, Bundzsák, Tichy, Fenyvesi. 1958. szeptember 14., Lengyelország-Magyarország 1-3, barátsá­gos mérkőzés: Bakó - Kárpáti, Sípos, Sárosi - Szojka, Berendi - Budai, Gö­­röcs, Csordás, Tichy, Bencsics. A változások száma: hat. 1962. június 10., Csehszlovákia—Magyarország 1-0, vb-negyeddöntő: Grosics - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Sol­ymosi, Sípos - Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi. 1962. június 24., Ausztria—Magyarország 1-2, barátságos mérkőzés: Grosics — Mátrai, Mészöly, Sárosi — Nagy I., Sipos — Sándor (Ihász), Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi. Csupán Solymosit váltotta fel Nagy. 1966. július 23., Szovjetunió-Magyarország 2-1, vb-negyeddöntő: Gerei — Káposzta, Mészöly, Mátrai, Szepesi - Nagy I., Sipos - Bene, Farkas, Albert, Rákosi. 1966. szeptember 7., Hollandia-Magyarország 2-2, Eb-selejtező: Szentmihályi - Káposzta, Mészöly, Sipos, Ihász - Varga, Rákosi - Molnár, Bene, Albert, Farkas. Négyen maradtak ki a szovjetek ellen szerepelt együttesből. 1969. december 3., Csehszlovákia-Magyarország 4-1, vb-selejtező: Szentmihályi - Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász - Halmosi, Gö­­röcs (Kocsis L.) - Fazekas, Bene, Farkas (Puskás L.), Zámbó. 1970. április 12., Jugoszlávia-Magyarország 2-2, barátságos mér­kőzés : Tamás — Vellai, Páncsics, Vidáts, Fejes - Halmosi, Somogyi — Pusztai, Fazekas, Bene, Dunai II. Mindössze Halmosi, Fazekas és Bene maradt hírmondónak a Marseille-ben leszerepelt csapatból. 1973. június 13., Magyarország-Svédország 3-3, vb-selejtező: Bicskei - Török, Kovács J., Vidáts, Szűcs - Juhász I., Bálint, Tóth A. — Bene, Kozma, Zámbó. 1973. szeptember 26., Jugoszlávia-Magyarország 1-1, barátságos mérkőzés: Mészáros - Fábián, Páncsics (Kovács J.), Horváth, Bálint - Juhász I., Kocsis L., Vidáts — Szőke, Bene, Zámbó. A cserét is beszámítva, hatan „élték túl" a kiesést. 1978. június 10., Franciaország-Magyarország 3-1, vb-csoportmér­kőzés: Gujdár - Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. — Nyilasi, Pintér, Zom­­bori - Pusztai, Törőcsik, Nagy L. (Csapó). 1978. szeptember 20., Finnország—Magyarország 2-1, Eb-selejtező: Gujdár — Paróczai, Bálint, Kereki, Lukács — Kovács J. (Szokolai), Gyimesi, Tatár, Pintér - Kardos E., Tieber. Négyen maradtak az argentínai csapatból. 1982. június 22., Belgium-Magyarország 1-1, vb-csoportmérkőzés: Mészáros - Martos, Kerekes, Garaba, Varga - Müller (Sallai), Nyilasi, Pölöskei - Fazekas, Törőcsik, Kiss L. (Csongrádi). 1982. szeptember 22., Magyarország-Törökország 5-0, barátságos mérkőzés: Katzirz — Csonka, Kerekes, Garaba, Tóth J. (Péter) — Hannich, Póczik, Burcsa - Tulipán (Borostyán), Izsó (Kiss S.), Budavári, Kerekes és Garaba maradt csupán. A Norvégok elleni mérkőzés előtt nem árt felidézni a franciák ellen Mexikóban pályára lépett együttes összeállítását. 1986. június 9., Franciaország-Magyarország 3-0, vb-csoportmér­kőzés: Disztl - Kardos - Sallai, Róth, Garaba, Varga - Dajka, Hannich (Nagy A.), Détári - Kovács K. (Bognár), Esterházy. I

Next