Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1920-11-21 / 19-20. szám

159 felelő rendeletek kiadásával, de főleg abbeli­­ intézkedéssel, hogy a kiadott rendeletek pontosan­­ végre is hajtassanak és hogy a személyzetre ál­talában is megfelelő lelki és nevelő behatások gyakoroltassanak, elérhető lesz, hogy a pana­szokra esetleg még okot szolgáltató rendellenes­ségek a minimumra csökkenjenek. — A kávés és szállodásipar képesítés­hez kötése. A kereskedelemügyi miniszter a vendéglősipar után most a kávéházi ipart is kéz­műves természetűnek nyilvánította és a képesí­téshez kötött iparágak közé sorozta. A miniszter­nek ez a rendelkezése annál nagyobb feltűnést keltett, mert a kávésok nemcsak nem kérték iparuknak képesítéshez való kötését, hanem már előre is tiltakoztak ellene. A következmények nemsokára meg fogják mutatni, hogy kinek lesz igaza : azoknak-e, akik nem kértek, vagy annak, aki kéretlenül is adott. Az ipar és a közjó érde­kében mindenesetre azt kívánjuk, hogy az ada­kozónak legyen igaza. Előadás a kislakások építéséről. Az Országos Iparegyesület október 15-én előadó ülést tartott, melynek tárgya Rotál Henrik épí­tész, igazgatósági tag Lakásépítés a kis­embereknek című felolvasása volt. Az ülés­termet megtöltő nagyszámú közönség, amelynek sorában több kormányhatóság képviselőjét is láttuk, nagy érdeklődéssel hallgatta a tartalmas előadást, amelyet ezúttal, lapunk szűkre szabott terjedelme miatt, bővebben nem ismertethetünk, de amelyre aktualitásánál fogva még lesz alkal­munk visszatérni. — A közgazdasági fakultás megnyitó­ünnepe. A közgazdasági tudomány művelése a gyakorlati közgazdasági életben is döntő befo­lyással van. A múlt század közepétől számított hatalmas gazdasági fellendülés, amelyet Európa­­szerte észlelhettünk, nem kis mértékben köszön­hető annak a körülménynek, hogy a közgazda­­sági tudomány hamisítatlan alapigazságait a gya­korlati közgazdasági életben is alkalmazták és később, amikor, különösen egyes német egye­temi katodákról az az áltudományos propaganda indult meg, amely a közgazdaságtan világos el­veit felhomályosítani igyekezett, a közgazdasági életek továbbfejlődésének lehetőségei még mindig azokból a forrásokból merítették életerejüket, amelyeket a régi klasszikus közgazdaságtannak még mesterségesen redukált igazságai is részére nyitottak. A háború által okozott gazdasági össze­omlás és a háború után bekövetkezett gazdasági katasztrófák nagyrészben annak tudhatók be, hogy a közgazdasági tudomány alapelvei semmibe se vetettek. Őszinte örömmel kellene tehát üd­vözölnünk a budapesti egyetem új közgazdasági fakultását, ha az a meggyőződésünk hajléka lesz. Azok a benyomások, amelyeket a megnyitó ünnepen nyertünk, túlságos sok reményre nem jogosítanak. Az ünnepség fényét a kor­mányzó úr és a miniszterelnök úr be­szédei adták, mihez sorakoztak még Berze­­v­i­c­z­y Albertnek az akadémia nevében, D­a­­r­á­n­y­i Ignácnak a mezőgazdaság nevében, C­h­o­­r­i­n Ferencnek az ipar nevében és Heinrich Ferencnek a kereskedelem nevében elmondott üdvözlő szavai. Az ünnepség tartalmát Ber­­n­á­t­h Istvánnak, a kar dékánjának szónoklata adta, amelyből csak azt a konklúziót lehetett le­vonni, hogy a dékán a közgazdaságtannak mint tudománynak létét tagadja. Lehetséges, hogy a karnak sikerül új közgazdasági tudományt terem­tenie. Túlságosan nem bízunk benne, reméljük azonban, hogy az eredmény meghazudtol minket és a karnak működéséhez ezt a kívánságunkat fejezzük ki. — Ünnepelt munkások. Felemelő ünnep­séget rendezett a Pesti Könyvnyomda Részvény­­társaság vezetősége három kiváló munkásának jubileuma alkalmából. Ez a három igazán érde­mes munkás Weber György, a szedő-osztály művezetője, Zimmermann Adolf főtördelő és T­h­a­u­e­r László könyvnyomtató, akik nyom­dászpályájuknak 50 éves jubileumát ünnepelték és akik közül Zimmermann Adolf az egész 50 évet, Weber György 39 évet, Thauer László pe­dig 25 évet töltött a Pesti Könyvnyomda Rész­vénytársaság szolgálatában. A jubiláris ünnepen képviseltette magát a kereskedelemügyi minisz­ter és több kormányhatóság, valamint a nemzet­gyűlés irodája, továbbá az Országos Iparegyesü­let, a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és több rokontestület. Közéletünk jelesei közül ott voltak báró Szterényi József volt kereske­delmi miniszter, K­o­v­ác­s­y Sándor volt ország­gyűlési képviselő, dr. Kampis János helyettes államtitkár és még sokan. A vállalat tisztikara és munkásai dr. Fálk Zsigmond vezérigazgató vezetésével teljes számban jelentek meg. Az ünnep­séget a Magyarországi Könyvnyomdászok Dalköré­nek éneke után T­a­n­a­y József igazgató vezette be, azután Kovácsy Sándor,a részvénytársaság elnöke nyújtotta át a jubilánsoknak az igazgatóság aján­dékát. A személyzet nevében pedig Szeniczey Mihály gépmester köszöntötte őket. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter nevében K­iss Géza miniszteri tanácsos üdvözölte az ünnepel­teket és átnyújtotta nekik a miniszter elismerő iratát, amelyet az Országos Iparegyesület elő­terjesztésére adományozott. Az Országos Ipar­egyesület díszokleveleit Vikár Béla alelnök nyújtotta át meleghangú üdvözlő beszéd kísére­tében, a nemzetgyűlés irodája nevében Palmer Kálmán elnöki főtanácsos, a budapesti Kereske­­­delmi és Iparkamara nevében Bittner János

Next