Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1920-11-21 / 19-20. szám

s alelnök, a Budapesti Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesülete részéről Schwarz Félix elnök és a Központi Statisztikai Hivatal részéről dr. Bán­laky Adorján miniszteri tanácsos mondott üdvözlő beszédet. Közkívánatra felszólalt báró S­z­­­e­r­é­n­y­i József, a kerület képviselője is, aki a vállalat alapítójának, lovag Faik Zsig­­mondnak emlékét idézte fel. Utána a különböző munkástestületek képviseletében Staudt Fe­renc, Schmidtmayer Vilma és D­­1­i­n­g­e­r Sándor köszöntötték a jubilánsokat, akiknek ne­vében Zimmermann Adolf mondott köszö­netet az ünneplésért. — A sertéshúsból készült szalámi gyár­tásának megengedése. Lapunkban már meg­emlékeztünk arról, hogy az Országos Ipar­egyesület terjedelmes felterjesztéssel fordult a közélelmezési miniszterhez, a kizárólag sertés­húsból készült szalámi gyártásának megengedése iránt. A felterjesztés eredményéül a közélelme­zési miniszter 74.600/1920. számú rendeletével a szalámi gyártására 45.000 darab sertés feldol­gozását engedélyezte, azzal a korlátozással, hogy ebből a mennyiségből f. évi december 15-ig tizenötezer darab, 1921. január 15-ig további tizennyolcezer darab és az idény még hátralevő szakában tizenkétezer darab sertés húsa legyen feldolgozható. A szalámigyárosok tartoznak min­den sertés után 50 kgr. fehérárut a rendeletben megjelölt szerveknek átengedni. Tartoznak to­vábbá a szalámigyárosok a sertésekből, vagy fejlábas húsokból előálló kocsonyahúst elsősor­ban a Magyar köztisztviselők fogyasztási ter­melő és értékesítő szövetkezetének felajánlani.­­ A fényűzési forgalmi adó végre­hajtási utasítása. A fényűzési forgalmi adóról szóló törvény végrehajtási utasítása szerint a fényűzési adóról szóló törvény sltása szerint a fényűzési adóról szóló törvény 1920. december 1-én lép életbe. Tárgy az adó­ban a törvényben taxatíve felsorolt fényűzési cikkeknek a belföldön ellenszolgáltatás mellett teljesített, az átruházó kereseti tevékenységnek köréhez tartozó és a kiskereskedelem keretén belül történő átruházása. Ebből a meghatáro­zásból kitűnik, hogy az adó, amelyet termé­szetesen a fogyasztónak kell megfizetni, csak a detailkereskedelem és közvetlen a fogyasztó közönség számára dolgozó ipar körét érinti, mígy a nagykereskedelem és a feldolgozással kapcsolatos forgalom szabad marad. Az árve­rések forgalma is adó alá esik. A törvény ál­tal érintett kereskedő mindenekelőtt ez év no­vember végéig tartozik a székesfővárosban az adófelügyelőhelyettesnél, vidéken pedig az ille­tékes pénzügyigazgatóságnál írásban vagy élő­szóval bejelenteni, hogy az illető cikkek el­adásával foglalkozik. Az említett cikkekről na­ponként külön raktárkönyvet köteles vezetni, amelybe a hatóság bármikor betekinthet. Hó­naponként va­ló vallomás i­ivet tartozik készíteni, mely minden naptári hónap végéig lezárandó és legkésőbb minden rákövetkezendő hónap­­ 15-éig az adóval együtt az illetékes magyar­­ királyi állampénztárnak (Budapesten a IX. ke­rületi állampénztárnak, Fővámház) beszolgálta­tandó. Minden adóköteles eladást a kereskedő indigó másolópapírral ellátott bárcafü­zetbe tar­tozik bevezetni, az erről szóló törzslap egy példányát a vevőnek adja át, míg a másik a könyv az adóvallomással együtt minden hó­napban beadandó és minden hónapban újat kell kezdeni. Ezeket a könyvecskéket az adófizetésre kötelezett Budapest az illetékes kerületi adó­­felügyelő-helyettes mellé rendelt számvevőség­nél, másutt pedig az illetékes állampénztárnál köteles elismervény ellenében átvenni és csak sorszámmal ellátott hivatalos példányok hasz­nálhatók. A vámkülföldről való behozatal álta­lában adóköteles abban az esetben is, ha az illető tárgyat nem hivatásos keresetűző hozza is be. Minden ilyen behozatalt az eljáró vám­hivatalnál két példányban kell bejelenteni. Adó­mentesen­ hozhatja be a fényűzési tárgyat: elő­ször az, aki a kérdéses tárgyak keresetszerű továbbeladás céljára szerez meg, másodszor az, aki a kérdéses tárgyat nem visszteherrel járó jogügylet alapján szerezte meg, harmadszor az, akinek a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő­helyettes) engedelmet adott arra, hogy fény­űzési tárgyat adómentesen szerezhessen be. Az adó rendszerint a Vételár 10%/6-a. De az úgynevezett különleges fényűzési vállalatoknál (szórakozó- és mulatóhelyek, bárok és más ezekhez hasonló helyiségek), melyekre külön minősítési eljárás irányadó, a vételár 25%a. Azok, kik ez alapon adómentesen óhajtanak fényűzési tárgyakat beszerezni, kötelesek az erre vonatkozó engedély kiállítását a lakóhelyük vagy állandó tartózkodási helyük szerint illetékes pénzügyigazgatóságtól (adófelügyelőhelyettestől) kérni és igazolni, hogy a fényűzési tárgy adó­mentes vásárlásához való igényük jogos. Ha a pénzügyigazgatóság (adófelügyelőhelyettes) a ké­relmet helyénvalónak találja, akkor a folyamodó részére az engedélyt kiállítja. A 25% adóval terhelt különleges fényűzési vállalatok mellett vannak ugyancsak külön minősítés alapján annak nyilvánított fényűzési vállalatok is, ahol az adó 10%. A minősítés dolgában, mely vagy hivatal­ból, vagy az illető cég kérelméből történt, az elsőfokú iparhatóság szakvéleménye alapján első­fokon a pénzügyigazgató­­(adófelügyelő) dönt. Akitől 15 napon belül a miniszterhez felebbez­­hető. Aki a határidőt elmulasztja, 50%-os pót­lékot fizet, ismétlés esetén pedig 100%-os pótlé­kot. A pótlék ellen a közigazgatási bíróságnál lehet panasszal élni. A szándékos csalás eseteire is az adócsalásról szóló törvény k­ártyadó. Adó­csalást követ el, aki a kijelölt kötelezettségek alól ki akar bújni, aki adóköteles forgalmát el­titkolja, aki alaptalanul vesz igénybe adómentes­séget, aki könyveit hamisan vagy hiányosan vezeti, aki a beadványban valótlan nyilatkozatot tesz, vagy lényeges körülményeket elhallgat. Az Országos Iparegyesület és más érdekképviseleti

Next