Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 43. évfolyam 1940

Krónika

tartója, vagy Attu Brummer vázája mutat reá a he­lyes megoldásra. A üzleti grafika Finnországban európai szín­vonalon áll. Kifejező eszköz, technikai megoldás tekintetében nem találunk sok eltérést a nyugati európai formáktól. A festői kifejező eszközök a szín, a folt, a vonal, a szép nyugodt vonalú, egységes foltot adó betűk jutottak a finn plakátművészetben is döntő jelentőséghez. Naturalisztikus felfogású plakátot alig látni Finnországban. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy a finn grafikusok kizárólag elvont, mértani formákkal fejezik ki magukat. A természet szín- és forma-jelenségei nagy szerepet játszanak a finn grafikai alkotásokon, de egymásra vonatkoztatásuk, színbeli és formai megfogalmazásuk elvontakká és egyszersmind deko­ratívakká teszi azokat. Jorma Luhonen és az 1940-i olimpiász díjnyertes plakáttervezője, Ilmari Sysimetsä alkotásai a legjobb finn plakátok közé tartoznak. Az iparművészet többi ágában, így többek között a fém megmunkálásában jelenleg jelentősebb új­szerű törekvéseket nem figyelhetünk meg. • A finn iparművészek gyakorlati és elméleti tudá­sukat a már említett iparművészeti iskolában nyerik. A finn iparművészeti iskolának szá­munkra talán legszembetűnőbb sajá­tossága, hogy itt történik a rajzta­nárok képzése. Ettől eltekintve, nagyjában ugyanazokat a szakosztályokat találjuk itt is, mint az iparművészeti iskolánkon. Az iparművészet körébe vágó ismereteket és készségeket a hallgatók, vagy az egész napot — mintegy heti 44 munkaórát — igénybevevő oktatás keretében szerzik meg, vagy pedig az esti tanfolyamokon. Természetesen a tanfolyamok hallgatása csupán alacsonyabb képesítést nyújt. Az oktatás időtar­tama három év. Ennyit fordítanak mindössze a rajztanárképzésre is. A tanulmányi idő javarészét a gyakorlat foglalja el. Az elméleti tárgyak közül csak azokkal foglalkoznak, melyek szorosan össze­függnek a szaktanulmányaikkal : látszattan, ábrá­zoló mértan, művészettörténelem, stíltan, bonctan és könyvvitel. Feltűnő jelenség, hogy népművészet­tel külön tantárgy keretében nem foglalkoznak. Ennek a magyarázatát egyrészt abban találhatjuk meg, hogy Finnországban a néprajzi ismeretek az általános műveltség alapelemei közé tartoznak, amit a tanulók az elemi és a középfokú tanulmá­nyaik alatt már elsajátítanak, másrészt abban, hogy a népi kultúra iránt érzett szeretet és érdeklődés a finnek egyik legszebb alaptulajdonsága. Az elméleti tárgyak között említésre méltó, mert hasonlót nálunk nem találunk, a hivatástan. A hivatástan, a könyvvitellel együtt, legtöbbször az utolsó évek tantárgyai között szerepel. Célja, hogy a gyakorla­tilag és művészileg képzett iparmű­vész-jelöltek meg­ismerkedjenek hivatásukból folyó jogaikkal és köte­lességeikkel és megismerkedjenek továbbá a társa­dalomban és az államban őket megillető hellyel. A finn iparművészetnek ebből a rövid vázlatos ismertetéséből kitűnik, hogy törekvéseik sok esetben közösek a mieinkéivel. Valószínű, ezek a most még csak jobbára külsőségekben megnyilvánuló közös­ségi vonások tartalmas, mindkét ország iparművé­szetét értékes eredményekkel gazdagító kapcsola­tokká válnának, ha az intézetek növendékei kölcsö­nösen tanulmányútra mehetnének. DR. UJVÁRI BÉLA «KRÓNIKA» KSZTTÜNTETÉSEK A NEW YORKI VILÁGKIÁLLÍ­TÁSON. A magyar iparművészet és műipar számára ritka elismerést jelent az a hivatalos érte­sítés, amely New-Yorkból érkezett. Az 1939. évi new­yorki világkiállítás magyar pavillonjának nagy sikere alkalmából New-York városa díszpolgáraivá válasz­totta a magyar miniszteri biztost, dr. Kruchina Károly államtitkárt,továbbá Szablya János kormány­főtanácsost, az Iparművészeti Társulat ügy­vezető alelnökét, a magyar kiállítási bizottság elnö­keit és Weichinger Károly műépítészt, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola taná­rát, vala­mint Olgyay Aladár műépítészt s G­u­e­r­­ Istvánt, a magyar kiállítási bizottság newyorki megbízottját, azokért a kiváló érdemekért, amelyeket a newyorki világkiállításon a magyar pavilionnal értek el. New-York városa egyidejűleg megküldötte azokat a kitüntetéseket is, amelyeket New-York városa díszpolgárainak adományoz. A ritka kitün­tetés mindenütt osztatlan örömet keltett. A KORMÁNYZÓI PÁR LÁTOGATÁSA A „HE­REND 100 ÉVES" KIÁLLÍTÁSON. Nagy meg­tiszteltetés érte a társulat által a Herendi Porcellán­gyár centenáriuma alkalmából rendezett nagysikerű kiállítást. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós­­ Fő­méltóság­a, 3 M­agyarország Kor­mányzója és a Főméltóságú Asszony tekintették meg a kiállítást. A főméltóságú vendégeket a Herendi Porcellán­gyár rt. részéről gróf Esterházy Máriené, a gyár elnökének neje, az Országos Magyar Ipar­művészeti Társulat részéről Szabl­ya Frischauf Ferenc tiszteletbeli alelnök, Szablya János ügyvezető alelnök, Ligeti Miklós és Seenger Béla alelnökök, ifj. Richter Aladár a kiállí­tási bizottság elnöke és Erhardt Ernő a kiállí­tási installáció tervezője fogadták a díszcsarnokban, ahol hatalmas számban gyűltek össze a kiállítás látogatói, akik lelkes ünnepléssel fogadták a kor­mányzói párt. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat és a Herendi Porcellángyár rt. nevében — a még gyen­gélkedő dr. Gulden Gyula igazgató helyett is — Szablya János ügyvezető alelnök mondott üdvözlő beszédet, amelynek elhangzása után a vezetőség végig­kalauzolta a kiállításon a főméltóságú ven­dégeket. A kormányzó úr és hitvese hosszabb ideig időz­tek a kiállításban, amelyet nagy érdeklődéssel, rész­letesen megtekintettek és nagy elismeréssel nyilat­koztak úgy a kiállított anyag finom és nemes darab­jai, mint pedig az installáció művészi volta felett. 2

Next