Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 43. évfolyam 1940
Krónika
tartója, vagy Attu Brummer vázája mutat reá a helyes megoldásra. A üzleti grafika Finnországban európai színvonalon áll. Kifejező eszköz, technikai megoldás tekintetében nem találunk sok eltérést a nyugati európai formáktól. A festői kifejező eszközök a szín, a folt, a vonal, a szép nyugodt vonalú, egységes foltot adó betűk jutottak a finn plakátművészetben is döntő jelentőséghez. Naturalisztikus felfogású plakátot alig látni Finnországban. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy a finn grafikusok kizárólag elvont, mértani formákkal fejezik ki magukat. A természet szín- és forma-jelenségei nagy szerepet játszanak a finn grafikai alkotásokon, de egymásra vonatkoztatásuk, színbeli és formai megfogalmazásuk elvontakká és egyszersmind dekoratívakká teszi azokat. Jorma Luhonen és az 1940-i olimpiász díjnyertes plakáttervezője, Ilmari Sysimetsä alkotásai a legjobb finn plakátok közé tartoznak. Az iparművészet többi ágában, így többek között a fém megmunkálásában jelenleg jelentősebb újszerű törekvéseket nem figyelhetünk meg. • A finn iparművészek gyakorlati és elméleti tudásukat a már említett iparművészeti iskolában nyerik. A finn iparművészeti iskolának számunkra talán legszembetűnőbb sajátossága, hogy itt történik a rajztanárok képzése. Ettől eltekintve, nagyjában ugyanazokat a szakosztályokat találjuk itt is, mint az iparművészeti iskolánkon. Az iparművészet körébe vágó ismereteket és készségeket a hallgatók, vagy az egész napot — mintegy heti 44 munkaórát — igénybevevő oktatás keretében szerzik meg, vagy pedig az esti tanfolyamokon. Természetesen a tanfolyamok hallgatása csupán alacsonyabb képesítést nyújt. Az oktatás időtartama három év. Ennyit fordítanak mindössze a rajztanárképzésre is. A tanulmányi idő javarészét a gyakorlat foglalja el. Az elméleti tárgyak közül csak azokkal foglalkoznak, melyek szorosan összefüggnek a szaktanulmányaikkal : látszattan, ábrázoló mértan, művészettörténelem, stíltan, bonctan és könyvvitel. Feltűnő jelenség, hogy népművészettel külön tantárgy keretében nem foglalkoznak. Ennek a magyarázatát egyrészt abban találhatjuk meg, hogy Finnországban a néprajzi ismeretek az általános műveltség alapelemei közé tartoznak, amit a tanulók az elemi és a középfokú tanulmányaik alatt már elsajátítanak, másrészt abban, hogy a népi kultúra iránt érzett szeretet és érdeklődés a finnek egyik legszebb alaptulajdonsága. Az elméleti tárgyak között említésre méltó, mert hasonlót nálunk nem találunk, a hivatástan. A hivatástan, a könyvvitellel együtt, legtöbbször az utolsó évek tantárgyai között szerepel. Célja, hogy a gyakorlatilag és művészileg képzett iparművész-jelöltek megismerkedjenek hivatásukból folyó jogaikkal és kötelességeikkel és megismerkedjenek továbbá a társadalomban és az államban őket megillető hellyel. A finn iparművészetnek ebből a rövid vázlatos ismertetéséből kitűnik, hogy törekvéseik sok esetben közösek a mieinkéivel. Valószínű, ezek a most még csak jobbára külsőségekben megnyilvánuló közösségi vonások tartalmas, mindkét ország iparművészetét értékes eredményekkel gazdagító kapcsolatokká válnának, ha az intézetek növendékei kölcsönösen tanulmányútra mehetnének. DR. UJVÁRI BÉLA «KRÓNIKA» KSZTTÜNTETÉSEK A NEW YORKI VILÁGKIÁLLÍTÁSON. A magyar iparművészet és műipar számára ritka elismerést jelent az a hivatalos értesítés, amely New-Yorkból érkezett. Az 1939. évi newyorki világkiállítás magyar pavillonjának nagy sikere alkalmából New-York városa díszpolgáraivá választotta a magyar miniszteri biztost, dr. Kruchina Károly államtitkárt,továbbá Szablya János kormányfőtanácsost, az Iparművészeti Társulat ügyvezető alelnökét, a magyar kiállítási bizottság elnökeit és Weichinger Károly műépítészt, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanárát, valamint Olgyay Aladár műépítészt s Guer Istvánt, a magyar kiállítási bizottság newyorki megbízottját, azokért a kiváló érdemekért, amelyeket a newyorki világkiállításon a magyar pavilionnal értek el. New-York városa egyidejűleg megküldötte azokat a kitüntetéseket is, amelyeket New-York városa díszpolgárainak adományoz. A ritka kitüntetés mindenütt osztatlan örömet keltett. A KORMÁNYZÓI PÁR LÁTOGATÁSA A „HEREND 100 ÉVES" KIÁLLÍTÁSON. Nagy megtiszteltetés érte a társulat által a Herendi Porcellángyár centenáriuma alkalmából rendezett nagysikerű kiállítást. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Főméltósága, 3 Magyarország Kormányzója és a Főméltóságú Asszony tekintették meg a kiállítást. A főméltóságú vendégeket a Herendi Porcellángyár rt. részéről gróf Esterházy Máriené, a gyár elnökének neje, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat részéről Szablya Frischauf Ferenc tiszteletbeli alelnök, Szablya János ügyvezető alelnök, Ligeti Miklós és Seenger Béla alelnökök, ifj. Richter Aladár a kiállítási bizottság elnöke és Erhardt Ernő a kiállítási installáció tervezője fogadták a díszcsarnokban, ahol hatalmas számban gyűltek össze a kiállítás látogatói, akik lelkes ünnepléssel fogadták a kormányzói párt. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat és a Herendi Porcellángyár rt. nevében — a még gyengélkedő dr. Gulden Gyula igazgató helyett is — Szablya János ügyvezető alelnök mondott üdvözlő beszédet, amelynek elhangzása után a vezetőség végigkalauzolta a kiállításon a főméltóságú vendégeket. A kormányzó úr és hitvese hosszabb ideig időztek a kiállításban, amelyet nagy érdeklődéssel, részletesen megtekintettek és nagy elismeréssel nyilatkoztak úgy a kiállított anyag finom és nemes darabjai, mint pedig az installáció művészi volta felett. 2