Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-07-02 / 149. szám

III. évfolyam 1878. 149. M. Budapest, kedd julius 2. MAGYAR JuüaSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség | éa kiadó - hivatal: Budapest, V. Józsertér. 3. az. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, : az előfizetési s hirdetési di- i jak, nemkülönben a beigta- ■ tandó hirdetmények is kül­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak eL gl^»- Tidéki t. előfizetőink bárminemű megbízásában a fölebbvitell, valamint első folyamodást! fővárosi bíróságok és bármely hatóságnál mérsékelt díjazás mellett ponto­san és gyorsan eljárunk; készkiadásatnk fede­zésére a megbízás minőségéhez képest 2—5 ft. előleget kérvén. Ezúttal értesítjük kar­társainkat, hogy megkeresvényeik pontos tel­jesítéséről a leggyökeresebben gondoskodtunk és hlszszük, hogy az itt-ott esetleg fölme­rült panaszok végkép el fognak enyészni. Nyílt levél dr. Pauler Tivadar ö exciájához. Midőn e sorok napvilágot látnak, a hivatalos közlöny legnagyobb valószínűséggel tudatja a nem­zettel, hogy exciád ismét elhagyta a nyugalmas tanári széket és elfogadta a zaklatott miniszteri állást. Exciád ismét igazságügyminiszter lett és már elhangzott ajakáról a felségnek adott eskü. Kötelességünket teljesítjük, midón üdvözöl­jük exciádat a fontos polczon, de egyúttal lehetet­len becses figyelmét némely dologra föl nem hív­nunk. Őszintén szólva sajnáljuk, hogy a megtisz­telő bizalomnak engedett. Es ezt nem is tartjuk egészen logikusnak exciád. )., ki Horatius justus és tenax férfia. Még élénk emlékezetben van exciád őszinte búcsúja az igazságügymiuiszlerium tisztvi­selőitől és azon riadalmas tapsvihar, melvlyel az egyetemi ifjúság exciádat, a visszatért Cincinnatust, üdvözölte. A távozó miniszter azt mondá, hogy nem tér vissza; a visszatért nár azt mondá, hogy többé nem hagyja el tanítványait. És exciád visszatért; tanítványait elhagyta. Nagy és tiszteletre méltó okai lehettek. Érzi, tudja, hogy igazságügyünk mostoha, elhanyagolt gyer­mek. Erőt érez magában, hogy a beburjánzott me­zőt terraékenvnyé teendi .... Tudja-e exciád egész nagyságában: mire vál­lalkozott? Herkules munkája nem volt kisebb, mint az exciádé lesz és lesz-e hozzá türelme, kitartása, változhatlan akarata, törhetlen erélye?! Tudja-e exciád, hogy Magyarországon ma senki sem lehet igazságügymiujszter anélkül, hogy népszerűségét áldozatul ne hozná!! Tudja-e exciád, hogy Perczel és Csemegi urak után a legnagyobb tudósnak, a legnagyobb theoreticusnak ép úgy, mint a leggya­korlatibb embernek erőt haladó munkát kell tel­jesítenie! Az igazságügyminiszternek, ha felfogja állása rendkívül való fontosságát, mindenekelőtt tabula rasát kell csinálni. Azt a sok mihaszna rendeletet, mely könyvtár számra elárasztja szobáinkat, hatályon ki­vül kell helyeznie. Törvényeinket kevesbíteni s a keveset úgy kell fogalmazni, hogy ne legyen alka­lom a legruganyosabb magyarázatokra. Biráink — tisztelet a kivételeknek — fe­gyelmezetlenek; nem érdem, de protectio voltak a tényezők, melyek nagy időn stallumra érdeme­sítettek. Azon véleményen van-e exciád is, melyen a haza leggyakorlatibb jogászai, hogy az uj törvények nem hogy áthidalták volna a viszonyokat, de mér- lietlen űröket eredményeztek ? A nép ajkán a jólét iránt való sóvárgás ma legeslegelső sorban az igazság­ügyet illeti. Az igazságszolgáltatás ma sem jó, gyors és olcsó. És hozhatnánk fel exciádnak ezer panaszt, ha első óráját, melyet miniszter korában ismét tölt, meg akarnók keseríteni. A bíróságok, közjegyzők és ügyvédek jogos panaszaiból állíthatnánk össze ijesztően szomorú lajstromot. Nem teszszük, mert bízunk, hogy exciád nem fog haladni a nagyon is megjárt ösvényen. Bizo­nyára reformálni fogja gremiumját, mely a kül­földi törvények fordításával, honosításával foglal­kozott és oda törpült, a hol van és hol sajnálattal tekint rá a hazafi, a jurista. Exciád független és módjában áll be nem lépni abba a mámoritó bűvkörbe, abba a lélekpenészitő aerába, mely az igazságügyminiszteriumot dominál­ja. Tekintet nélkül mindenre, ketté kell vágnia gordiusi csomóvá lett viszonyokat. Ami a tehetséget illeti, arra nézve exciád elég garautiával rendelkezik. Az erélyt illetőleg — bocsásson meg exciád — ennek nem adta bizony­ságát, midőn a táreza kezében volt. Mindamellett is a legőszintébb bizalommal kisérjük exciádat a vörös bársonyszékre. És támo­gatni fogjuk nemes intentiőiban, elhatározásaiban, ami nem zárandja ki, hogy mindig igazat, mindig csak azt mondjuk, amit meggyőződésünk sugall. Nagy munkára vállalkozott exciád. Ha az igé­nyeknek csak némi részben is meg akar felelni: éltében oszlopot érdemel. Ha vert csapáson halad; akkor nagy hibát követ el exciád, hogy elhagy­ta tanári állását, melyen babérait szerezte s me­lyen annyit használt a hazának. Remélünk. Hogy reményeink, az ország re­ménye, az ügyvédi kar reménye, az igazságot ke­reső nemzet reménye teljesedjék: exciádtól függ csupán. Budapest, jul. 1. Az országgyűlés tegnap keleti pompával be­fejeztetett. Mágnásaink, a püspöki kar, a képvise­lők, középkori diszbeu vonultak fel a kir. palotába a trón elé. Ő felsége 12 órakor lépett bizarr kísé­retével a terembe s kalpagját feltéve olvasá föl a kormányelnök által stylisált trőnbeszédet. Átalános a meggyőződés és Ítélet, hogy a trónbeszéd száraz és keveset mondó. Igen röviden foglalkozott az 1875 — 78. évi országgyűléssel, a kiegyezéssel és a keleti háborúval. Ami az utóbbit illeti, a tróube- széd Ígérte, hogy érdekeink és a béke biztosíttatni fognak. Felsőbb körökben tényként beszélik, hogy dr. Paule r Tivadar Csemegi urat nem accep- tálja államtitkárul. Ha igy áll a dolog, (szeretjük hinni, hogy igy áll,) ez nem meglepő. Az uj aera megköveteli, hogy az ócska, rozzant bútorokon a miniszter túl tegyen. Kineveztetik-e Csemegi ur a curiához, mielőtt a Szokolay-affaire véget ér, nem hiszszük. Annyi bizonyos, hogy illetékes körök nem gratulálnának a kinevezéshez. Perczel ő exciájá- uak kinevezése már alá van Írva s valószínűleg együtt jelen meg felmeutetésével. A manifestumok és proclamátiók korát éljük. Valamennyi párt szólt már a „nemzethez.“ Az egyesült ellenzék és a függetlenségi párt már ko­rábban nyilatkoztak és — programmot is adtak. A Melléklet: féliv és Ráth Mór könyvjegyzéke. „szabadelvű“ párt tegnap adta ki proclamatióját. Hivatkozik a múltra, felsorolja a hozott törvénye­ket és erre alapítja a nemzet bizalmára való igényt. Felemlítjük pedig ezen manifestumokat azért, hogy szemébe mondjuk a pártoknak, miszerint az igaz­ságügyet illetőleg egyikben sincs határozott, bevallott, öntudatos programm. Pedig legalább Ígé­retben, eddigi képviselőink és pártjaink nem vol­tak fukarok. Az ország több bíróságától veszünk pana­szokat az igazságügyminiszteriumnak az évi költ­ségvetések megállapítása.körül tanúsított tapintatlan eljárása miatt. A bíróságok nagy része okulva a múltakon minden évben fölkéri az igazságügymi­nisztert a budget meghatározására, hogy ahhoz mérjék kiadásaikat a kezelő s segédszemélyzetre nézve is. A minisztérium bevett szokás szerint nem válaszol, a bíróságok vezetői pedig szemelőtt tartva a minisztériumnak az igazságszolgáltatás terén űzött káros takarékosságát, a legszükségesebb személy­zetről gondoskodnak, és a legégetőbb kiadásokra szo­rítkoznak. Azonban midőn az elnökök a tényleges költségvetés alapján a szükséges összegek kiutal­ványozását szorgalmazzák, a minisztérium levonáso­kat eszközöl, ekkép kétségbevonván az elnökök költségvetésében a tényleges kiadásokra vonatkozó tételeket. A minisztérium ugyan később, nagy kéré­sek könyörgésekre — nehogy az elnökök saját pénzükből legyenek kénytetve áldozni az irodai átalányra, nagy kegyesen pótolja a ki nem utalvá­nyozott összeget, azonban az eljárás a mellett, hogy lealacsonyító, méltatlan is az illető bíróságok­ra nézve. A minisztérium megszokott eljárására nézve pedig jellemző adatul szolgál ez is. Egyik előfizetőnk kérdést intézett hozzánk, hogy váljon a vagyonbukott a csőd folyama alatt elvállalhat-e váltó-kötelezettsé­get. A kérdés nem egészen praecis. Az eset sem közöltetett velünk. Nézetünk szerint a bukott, az osztrák csődrendtartás szelleme szerint, mely tör­vény itt is hatályban volt, nem veszti el sze­mélyes önjoguságát és az osztrák csődrend - tartás 64. § -a értelmében a szerződés kötésétől nincs eltiltva, következéskép az illető bukott ellen a csőd lefolyása alatt elfogadott váltók alapján, csődön kivül is elégtétel szerezhető. A magyar csődtörvény szellemében a bukott vállalhat ugyan váltó-kötelezettséget, mi azonban ellene a csődtör­vény 32. §.-a értelmében, a csőd folyama alatt nem érvényesíthető. A dolog természeténél fogva a csőd alatt szerzett váltókötelezettség érvényesíthető, ha a kötelezettség valamennyi csődhitelező beleegye­zésével válaltatott, amennyiben a csődhitefezők bír­nak elsőbbséggel a bukott vagyonára s mint tö­meg egyeznek bele a csőd terhére keletkezett váltó- kötelezettségbe. Birtokrendezésünk a városi s kiváltságos kerületi határokon. A jogbeli és haszonbeli arányosítás közti különbség. IV.) Régi időkben az arányosításnak csak egy neme volt, ugyanis a közös haszonvételek aránya, a közös földbirtokokra vonatkozó arányositási per tehát egészen újabb keletű. Jogtörténetünk eme fejlődésének igazolására szolgál az a ténykörülmény is, hogy a múlt század közepén a k i r. t á b 1 a még nem fogadta el a kö/.ös földbirtokok haszon­vételének arányosítására indított kereseteket, sőt [„MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen k < minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: í Egész évre ... 15 fi t. — i Fél évre .... 7 „50 ■ Negyed évre . . i „ — Hirdetések: j Egy hatodhasáboa petitsor egy- \ szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ( 16 kr., és többszöri hirdetéséért < 13 kr., minden beigtatásnál. A i $ bélyegdij külön minden beiktatás ) után 30 kr. osztr. ért.

Next

/
Thumbnails
Contents