Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-07-02 / 149. szám

azokat itéletileg leszállította. Szavai ezek voltak: „Si in proportionali actio non tantum ad commu­­nium beneficiorum regulationem, sed etiam ad cer­­tae plagae privativam pro actore excisionem diriga­­tur, eadem condescendere selet, quia ductu articuli 69. ex 1715. causae proportionales nihil aliud, quam li­­mitationem usus communium beneficiorum pro ob­jecto habere possunt.“ (Plan. Tab. Reg. Y. ö. Frank Ignácz: A közigazság törvénye Magyarországon II. R. N­. K. Buda, 1847. 598. 1.). Később, hihetőleg a szükség és közérdek méltatásából e nézet változ­ván, az 1715. 69. t.-cz. ezen szavai: usus com­munium beneficiorum tágabb értelemben al­kalmaztatott és az usus birtokot, a beneficium pedig földet is jelentett. Az 1836. 12. t.-cz. 12. és 13. §§-ai, melyek a szabályozást és arányosító birtokrendezést minden a határban levő szántó földekre s legelőkre kiterjesztik, ma már a régi jogi műszavak jelentő­sége iránt nem engednek többé kétes és ellenkező interpretátiókat. Más részről azonban abból az ok­ból, mert épen a szántóföldek képezik valódi álla­gát és alkatrészeit minden ingatlan jószágnak, so­kan azt a hibás vélelmet táplálják, hogy az arányo­­sítási birtokrendezés azokra nézve, kik egyéni tu­lajdonul szántóföldekkel nem bírnak, az ősiségi nyíltparancs 4. §-a által eltiltott j­o­g­b­e­l­i arányo­­sítási pert mozgatnának — ami törvényesen tilal­­maztatik; — haszonbeli arányosítással továbbá szintén nem élhetnek, mert ama sine t­e­r­r­a-féle közbirtokosok nem voltak soha a közös javak hasz­nálatában és birtokában, sőt nem is lehettek, mi­után szántóföldeiket illetőleg külsőségeiket elide­genítették és igy eo ipso megszűntek közbirtokosok lenni. Ezekre a fonák elvekre s hamis föltevésekre épített álokoskodásokat, nem nem nehéz saját ér­tékükre leszállítani. Az 1836. XXII. t.-cz. 18. §-a ugyanis világosan kijelenti, hogy nem csak a tettleges földbirtokosoknak van joguk az arányosi­­tási perhez, hanem azoknak is, kik bármely haszon­vételre nézve fentartván a közösséget vagy önma­guknak vagy azoknak, kiknek a belső terekben ké­pét viselik, valóságos gyakorlatát megmutathatják. S aztán nem szabad feledni, hogy a jogbeli s haszonbeli arányosítás között lényeges különbség van és hogy épen e különbség miatt valamely ren­dezési pernek jogbeli arányosítási minő­sége nem függ attól, hogy tényleges birtokában van-e felperes a perbeli javaknak vagy sem, sem attól, hogy minő kulcs alkalmazása kéretik. A j­o­g­b­e­l­i arányosítási per ugyanis jogi ter­mészeténél fogva a jogperek vagy más néven a jog­­gyökösségi perek közé tartozik, mit eléggé bizonyít már az is, hogy ez szintén „ex jure“ pernek hi­­vatik, ami a magyar magánjogban külön perczim volt. A jogbeli arányosítási perczimet nem is ta­lálni törvénykönyvünkben, mint­ önálló és külön per­czimet , hanem arról az, mint a jogperek vagy jog­­gyökösségi perek egyik fajáról emlékezik csak. E tény valódiságának igazolása mellett szólaltak, a szokásjog tolmácsolása s alkalmazására hivatott kir. tábla számos elvi jelentőségű határozatai is, melyek közöl elég legyen itt csak egyre hivatkoznunk, mely következőleg hangzik: „Dum­ actor ex jure prece­dens, prastendit totam possessionem, subsequenter vero ex actis processualibus evenit, quod etiam exempli causa­­tantum decem­ sessiones compe­­tant, tum etiam reliqua beneficia territorialia dun taxat a proportione decem­ cessionem eidem admetiri solent, quia beneficia territorialia intravillano cuiusvis possesoris commensurari debent. (Planum Tabulare, N­. R. 114. 340. 1.)“ E szerint tehát az a per, a melylyel az egész bir­tokhelység követeltetett és melynek folytán például tíz telek ítéltetett meg a belső major­ságban (tehát beltelkekben) volt a j­o­g­b­e­l­i ará­nyossági per, a többi földterületbeli jótétemények, közös haszonvételek szabályozása pedig a h­a­s­z­­n­á­l­a­t­b­e­l­i arányossági perre utaltatott. Hasonló módon és egyátalában csakis hasz­nálatbeli arányossági per alkalmazandó a vá­rosi s volt kiváltságos kerületi községek birtokren­dezésénél is, annál inkább, mert oly községekben, hol csak egyetlen földesur volt, ezen volt földesur és a volt jobbágyok összesen csak kétféle érdeké­nek kiegyenlítése, bár sok helyütt ugyancsak bok­ros nehézségekkel járt, mégis könnyebb volt az, mint ott, hol mint nevezetesen szab. kir. városok­ban és volt kiváltságos kerületi helységekben, az úgynevezett majdnem ugyanannyi közbirtokos kö­zött mennyi a község lakója, mivel itt az úrbéri rendező per által elintézhető érdekeken kívül a sok közbirtokos és egyenjogú lakosnak egymás kö­zött gyakran igen bonyolódott viszonyokból eredő kérdések és érdekek eldöntésére szükségkép ki kell terjeszkedni. Az ily és hasonnemű kérdések legin­kább, hogy váljon a községben lakó minden köz­birtokosnak egyenlő mérvben ítélendő-e meg min­den haszonvétel, jog, földbirtok és jövedelem; ki­ket kell értenünk a törvényes közbirtokosok alatt vagy mi különbség van az udvartelki állományok közt stb. Mindezekről részletesebben fogunk szólni. Legföbbitélőszéki döntvények. 4708­878. sz. Az értékpapírok sem való­ságos vétel sem tényleges eladás tárgyát nem képezvén, hanem azokkal csak fogadásszerű tőzsde üzérkedés gyakoroltatván, m ilynemű üzérkedések, a felmerült árkülönbözet és ka­matainak per utján való követelésére fel nem­­ jogosítanak. 4975­878. sz. A bérlet felbontására a bérlet terhelő mulasztás alapján törvényes ok­ben nem forog, ha az a bérleti javak szerző­désileg szabályozott leltározása s becsléséhez maga részéről szakértőket nem is nevezett vol­na ki, e nélkül az bírói uton eszközölhető lé­vén’, vagy ha nevezett ugyan szakértőket, de ezek munkájukat be nem fejezhették, mert a leltározásnál oly kérdések merültek fel, melyek előzetes bírói megoldást szükségeltek, hanem csak az szolgálhat a felbontásra jogos alapul, ha a bérlő az ily módon megállapított és a szerződésből kifolyó kötelezettségét megsértené, teljesíteni elmulasztaná. 3488­878. sz. Az ügyvéd ellen fenforgó fegyelmi vétség esetén a fegyelmi eljá­rás megindítása az ügyvédi kamara köréhez tartozván, ha a törvényszék oly eset tudomá­sára jut, melynél fegyelmi vétség jelenségei mutatkoznak, nincs arra jogosítva, hogy a fegyelmi eljárást megrendelve, az iratokat csupán ennek teljesítése végett tegye át az ügyvédi kamarához, hanem e részbeni teendő­je csakis arra szorítkozhatik, hogy a mutat­kozó fegyelmi vétség folytán, e részben leendő további eljárás végett, a vonatkozó iratok át­tétele mellett, az ügyvédi kamarát megkeresse. Ha az ügyvéd ez állásából kilépett is, ügyvédsége idején elkövetett fegyelmi vétség folytán megindítandó eljárás az ügyvédi ka­mara, még­pedig annak az ügyvédi kamará­nak hatásköréhez tartozik, melynél a vádolt a szóban forgó vétség elkövetése idején be volt jegyezve. Pénzügyi miseriák. (Levél a szerkesztőhöz.) Tekintetes szerkesztő úr! Meglepetéssel olva­som a „Magyar Jogász“ 146. számában, hogy a m. kir. igazságügyminiszter a pénzügyminiszter­rel egyetértőleg — az utóbbinak f. évi 32,228. sz. rendeletével az adóhivataloknak meghagyta, hogy a huzamosabb ideig fel nem vett és ismeretlen fele­ket illető letétekről kimutatást készítsenek, hogy azok hirdetmény útján is, a különbeni kamatvesz­teség terhe alatt a fölvételre fölszólittassanak. Nem az itt a baj, hogy a felek ki nem ve­szik, de az, hogy az adóhivatalok ki nem adják a bírói letétet, ime a többek közt egy példa. A szobránczi k. járásbíróság 2441/1876. számú végzésével még 1877. február hóban megkerestetett az ungvári kir. adóhivatal, hogy a 237/1866.sz. alatt bírói letét gyanánt a volt tibai adóhivatal le­*) Az már egyszer kétségtelen, hogy a hivatalno­kok Széll Kálmán uralkodása alatt azt tehetik, a­mit akarnak, csak a kincstár érdekében cselekedjenek, ha ez mindjárt a törvény és a pénzügyminiszter által kibocsá­tott rendeletek rovására történik is. Ilyen esetben a fe­lek törvényen kívül állnak és a legjogosabbnak bizonyult sérelmeket sem fogják soha orvosolni, így költötte fel a mostani miniszter a népben a saját ressortjába vágó tör­vények iránt való tiszteletlenséget. A­hogy a miniszter tesz, úgy cselekszik viszont a nép. Két ellenséges tábor. Ez idézte elő azt is, hogy a miniszter most kénytelve van se­regestül küldeni a népre a finánczokat és denunciánsokat. Ezek nem hoznak hasznot, hanem csinálnak tömérdek kárt. Fogy aztán a pénz, az adózók tönkrejuttatása elő­­mozdíttatik és a demoralisatio fokozatosan nő. Ily viszo­nyok közepette nem is lehet csodálkozni a fölött, ha egyesek a pénzügyminisztériumnak saját rendeleteivel is elismert igényeiket nem képesek érvényesíteni az alantas közegek útján. Szerk. teti könyve 545. tétele alatt elhelyezett és onnan az ungvári kir. adóhivatalba áttett 25 ft. 86 kft. esedékes kamataival együtt adja ki. A bírói utal­vány daczára a letétet két év óta ki nem kapha­tom azon okból, mert állítólag a letéti könyv elté­vedt. Ezen hanyagság miatt a kassai kir. pénzügy­­igazgatósághoz is felfolyamodtam, sőt azt személye­sen is megsürgettem s már másfél év óta még en­nek sincs eredménye s méltóztassék elhinni, hogy az Ungvárra történt több izbeni utazásom költségei már meghaladják a kérdéses összeget. Sajnálom, hogy mostani hivatalos foglalkozá­som miatt nem vehetek időt magamnak, több ha­sonló visszaélés közlésére. Rajtunk a legigazság­talanabb kivetések kegyetlenül behajtatnak, mi pe­dig még a törvény védelme alá elhelyezett letéte­­ményekhez, részint a telekkönyvi hatóságok, részint az adóhivatalok hanyagsága miatt több éveken át sem juthatunk, így például a s.-pataki ref. főis­kola nem képes visszakapni azokat az összegeket, melyeket a kincstár adó fejében már évekkel ez­előtt illetéktelenül megvett rajta s melynek visz­­szafizetését maga a pénzügyminisztérium is el­rendelte. Ha ezen nyilvános felszólalásnak rövid időn nem lesz eredménye, kénytelen leszek a rendes utón nem orvosolható többi jogsérelmeket is nyilvá­nosságra hozni. *) Tisztelettel lévén a tek. szerkesztő urnak S.-Patakon, 1878. junius 28-kán, kész szolgája: Németh László, s.-pataki főiskolai jogigazgató. Vegyes közlemények: Király ő felsége ma este 9 órakor távozott a fővárosból. — Erzsébet királyné tegnap Ischlbe utazott, onnan Münchenen keresztül Faldalfingbe rándul. — Rudolf trónörökös ma reggel hét óra­kor utazott Ischlbe s ott huzamos ideig fog tar­tózkodni. A belügyminisztérium a köztörvényhatósá­gok közigazgatási szervezetéről általa kiadandó kézikönyvben az összes törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok névsorát is közölni szándékozván, a belügyminiszter felhívta a törvényhatóságokat, miszerint a náluk alkalmazott tisztviselők és hiva­talnokok névjegyzékét hozzá 10 nap alatt felter­­jeszszék. A kereskedelmi miniszter a pusztító colo­­rado-bogár ismertetéséről táblázatos ismertetést ké­szíttetvén, a táblázatot megfelelő számú példányban oly felhívással küldötte meg a törvényhatóságoknak hogy azt a közönség által leginkább járt helyeken kifüggeszszék, hogy ekként a közönség e kártékony rovarral és az annak kiirtására szolgáló módokkal minél szélesebb körben megismerkedjék. A congressus valamivel gyorsabban dolgozik mint kezdetben. A kérdések vastagon átestek a dip­lomaták. Az eredmény az, hogy Anglia, Oroszor­szág és monarchiánk igyekeztek érdekeiket bizto­sítani , pedig Törökország érdekeinek rovására. Azt hiszik, hogy 15-ig az ülésezés véget ér, aztán csak a szakbizottságok fognak működni. Janicsek József a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék kitűnő alelnöke ma kezdte meg 6 heti szabadságidejét. Hogy igénybe veszi-e egész szabadságidejét vagy sem, bizonytalan. A soproni ügyvédi kamara néhai Orbán Miklós csornai ügyvéd ügygondnokául rendelt Kiss Miklós ügyvéd indokolt lemondása folytán, G­a­á­l Sándor kapuvári ügyvédet rendelte ki gond­nokul. A már­marosmegyei t­é­c­s­ő­i járásbíróság Őrmezőre költözködött. A mozgósítás teljes erélylyel foly. Maséroz­­nak a katonák mindenfelől. A vezénylő tábornokok mind ki vannak nevezve. Igen valószínű, hogy hol­

Next