Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)

1879-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam 1879. 1. sz. Budapest, szerda január I. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, héttőt kivivé. Előfizetési ár: Egész évre ... lő fit. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések : ®«T hatodliRsáboH petitkor egy- **eri hirdeténeért 19 kr., kétszer lő kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdíj kültu minden baigtatáa titán 30 kr. o07.tr. ért. i MAGYAR JOGASZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó - hivatal: Budapest, V. Józsefttr 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési di­jak, nemkülönben a beigta- tandó hirdetmények is kül­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak el. Visszapillantás 1878-diki törvényhozásunk jogalkotásaira. (Három czikk.) I. Az uj év kezdete, melybe immár átlép­tünk, mint a határinségek emlékköve a gon­dolkodó vándort, bennünket is arra késztett, hogy pillantsunk vissza az alig lehullámzott múltra s vessünk tekintetet a jövö tárlatában derengő történendőkre. Újból idéznünk kell eddigi küzdelmeink jelentőségeit, eredményeit s meghiúsult remé­nyeit, hogy mérleget állíthassunk azon fölada­tokra nézve, melyek betöltendők voltak s me­lyek megoldása még várakozik ránk. Valami nehéz, tragikus érzet száll meg bennünket nemcsak az ország átalános hely­zete, a politikai körülmények rendkívüli súlya alatt, de még saját szent küzdelmeink eredménye fölött is. Nem mintha harczaink bizonyos sikeré­vel nem volnánk megelégedve s azért sem, mintha az elégtétel büszke öntudatával nem szólhatnánk igénytelen lapunk szellemi hango­sainak győzelmes fegyvertényeiről; hanem mert az örökiíju jogérdekek tusáiban botrányos tá­volságban kell szemlélnünk épen ama legfőbb tényezőt — a legislatiót és kormányt — me­lyeknek, mint leghübb szövetségeseinknek, pro- tectorainknak kell vala lenniük. Elszigetelten, a nemzet közéletéből csak­nem kitagadva indítottuk meg a harczot a charlatánok, theoreticusok, parókás bölcsek és hatalombitorlók ronda táborai ellen, melye­ket sok időn keresztül maga az ország is né­mi pictismussal hagyott uralkodni. Lapunk, minden öntetszelgés nélkül mer­jük állítani, talán nem utosó s nem a legcse­kélyebb tényező volt abban, hogy a „legyen világosság“ hatalmas szózatára a magyar jogélet láthatárán is derültebb fény villámlott fel s habár teljes világosságot nem idézhetett is elő, a közállapotok felismeréséhez nyújtott annyit, ha uem több életadó sugárt, mint az összes jogszaki irodalom. Nemes kötelességünknek ismerjük tehát ez időszerint azt is, hogy a törvényhozásnak a le­folyt évben tett alkotásait s átalános jogéle­tünk mozzanatait az elfogulatlan kritika szö­vésekével is megvilágítsuk, vagyis átalános pil­lantást vessünk a közel múlt eredményei s a jövő teendőire. Mert a múlt és jelen méhében fogamzik a jövő és a szakirodalom, mely daj­kája a szellemvilág fejleményeinek csak fél munkát teljesítene, ha a mag elhintésénél köz­rehatni megszűnnék. Szükséges az elhintett mag­vakat beboronálni, learatni s eltakarítani is. Ez szerény czélunk a jelen czikksorozattal. Első feladatunknak tartjuk azonban itt a jogélet két főágazatának: a közjog és átalá­nos magánjog terrainumainak legú­jabb terményeit megfigyelés alá venni; meitakét mező az,honnan összes nemzeti jogéletünk minden egyes mozzanata, mint valami góczpontból szét- sugárzik s melyek egyedül adhatják meg azt az álláspontot, hol helyes diagnosist állapíthatunk meg. Igaz ugyan, hogy bizonyos érintkezést ezen az állásponton is, a politikai mozzanatokat ki­kerülni nagyon bajos felkdat; de mi koczkáz- tatni merjük meggyőződésünk azon nyilvánítá­sát, hogy midőn a jogszolgáltatási adminisz- tratióról van szó, bizonyos tekintetben lehetet­len magukkal a politikai momentumok s irány­zatokkal is nem foglalkozni s hogy mindazok, kik a jogélet tüneteit rideg egyedüliségükben szemlélik: hasonlók a félszemü hajóshoz, ki a folyamnak csak egyik partját látja, de a má­sikat nem. Hogy azonban kellő sorrendet tarthassunk a jogélet föntebb jelzett két osztályzata szerint, legyen szabad mindenekelőtt a lefolyt évben alkotott törvényeket elősorolnunk s azután kü­lön bírálat tárgyává tennünk. Közjogi törvényeink: 1) Az 1873. évi XXXI. t.-cz. 3. §-ában megállapitott ha­táridő, valamint a Horvátli-Slavon orszá­gok önkormányzati beligazgatási költ­ségei fedezésére meghatározott százalék érvé­nye 1878. január 1-től egy évre meghosszab- bittatott. 2) Az 1878. év első negyedében viselendő közterhek s fedezendő ál­lamkiadásokról. 3) A postaszerződés hatályainak meghosszabbítása, valamint az osz­trák nemzeti bankkal szemben a tényleges álla­potok ideiglenes fentartásáról. 4) A közös- üg.yi költségekre a magyar korona országai által rendkívüli hadiköltségekre meg­szavazott 60 millió hitel Magyarországra eső részének fedezéséről. 6) Az osztrák-ma­gyar Lloyddal kötött postaszerződé meghosszabbításáról, valamint az osztrák nem­zeti bankkal szemben, a tényleges állapotnak ideig­lenes fenntartásáról; 7) 'A Német-, Olasz és Francziaországgal kötött keres­kedelmi szerződések meghosszabbításáról. 8) Azon arányról, melyben a magyar korona országai az 1861. XII. t.-czikkben közösek­nek nyilvánított államügyek terheihez járulnak. 9) A magyar korona országai és az ő felsége királyságai és országai között kötött vám- és kereskedelmi szerződésről. 10) Az osztrák-magyar vámterület átalános vámtarifá­járól. 11) A magyar korona országainak az ő felsége többi királyságai s országai kormányai közt a részvénytársaságok, biztosító társaságok, közkereseti s iparszövetkezetek kölcsönös bebo­csátása iránt létrejött egyezményről. 12) A sza­badalmazott osztrák nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 millió forintnyi államadósság iránti szer­ződésről. 13) Az osztrák-magyar bank létesí­tése és szabadalmairól. 14) A Lloyd gőzhajózási vállalattal kötött gőzhajózási és postaszerződés- ről. 15) A réz-váltópénz szaporításáról sat. M a gán j ogi s közigazgatási tekin­tetben: 1) A magyar büntető törvény- könyv- a bűntettekről és vétségekről. 2) A sző- 1 ő b ir to k után járt s megszüntetett tartozások bejelentési határidejéről. 3) A polgárosított szerb-bánsági és román-bánsági volt határörezredek területén fekvős eddig adó­mentes erdők, havasok és legelők ideiglenes meg­adóztatásáról. 4) A volt m a g y a r k e 1 e t i v a s- uttársulat részvényeinek beváltásáról. 5) A fővárosi közmunkák tanácsa és az osztrák szabadalmazott államvasuttársaság között, a Budapesten létező indóház kiépíté­se tárgyában. 6) Az állami közterhek s ki­adások födözéséről. 7) A czukoradóról. 8) A szesz adóról. 9) Az 1871: LV.törvény- czikk alapján indítandó birtokrendezési eljárás bélyeg- és illetékmentessége iránt. 19) Verseczvárosa országgyűlési képvise­lő választó névjegyzékének kivételes összeállí­tásáról. sat. A beterjesztett törvényjavaslatok közül megemlitendők: az erdő törvény, közrend­őr ségi jog, a katonai beszállásolás szabályozásáról — s a közmunkaügy ren­dezéséről szólók. A büntetőjogi eljárás, a bányajog s polgári perrendtartás re­formjai s codificatiójáról ez évben törvény- hozásunk termében alig hallatszott szó; a magyar polg. anyagi jogot illető codificationa- lis előmunkálatok pedig zavartalanul aludtáka boldogok álmait. Budapest, decz. 31. A magyar delegáczió Szlávy József el­nöklete alatt tartott mai ülésén kihirdették a két delegáczió által elfogadott s ő felsége által szente­sített közös költségvetést s a boszniai csapatok elha­lására 1879. évre szóló hitel iránti határozatot. Ezu­tán elnök s a tagok egymásnak boldog uj évet kí­vántak. A legközelebbi ülés valószínűleg csak feb­ruár hóban fog összehivatni. Közigazgatási igazságszolgáltatás. (Két czikk.) II. Midőn azonban a városi és vidéki szakértő laicusok alkalmazásáról beszélünk, szükség, hogy ezen eszmét a maga concrét megtestesülésé­ben is fölmutassuk. Annak ugyanis: hogy városi és vidéki szakértő honpolgárok is alkalmaztathassa­nak a közigazgatási bíróságok tagjaiul, mellőzhet- len föltétele: városaink, vidékeink s köz­ségeink újabb politikai berendezése. Poroszor­szág, csak az okszerűen berendezett-városok és vi­dékek polgáraiból alkalmazott (1875. julius3-diki tör­vény) szakértő laicusokat. S Poroszországban ez lehet­séges volt,mivel abban az államban nem úgy van beren­dezve a politikai administratio, mint minálunk. Ott a községek máris valóságos autonom testületek, köz - igazgatási községek, mint Stein kívánja, ná­lunk jogtalan nullák, passiv massák, hasonlók azon római cloakákhoz, melyeket ott a curulis főurak nálunk kiváltságosán a szolgabirák, pandur-comis- sariusok s adóvégrehajtók használnak. Ott minden egyes vidék, járás s községcsoport külön közigaz­gatási bizottsággal van ellátva s mig e bizottság tagjai leginkább a nagy községek és mezővárosok szakértő tagjai közül választvák; a közigazgatási bíróságoknál is fungálnak. . Nálunk ezen átmenet, ezen szerves kapcsolat a községektől a nagyobb városok s a megyei ható­sághoz, nem létezik; ezt a bizottságot, e közve­títő orgánumot, a szolgabiró pótolja; ez az univer­salis semmi, ez a kortescsordák szörnyszülötte, e kiváltságos egyéniség, ki egyedül van szabadalmaz­va arra, hogy semmiféle qualifieatiót se bizo­nyítson. Tehát, ha a dolgok természete már önmagá­ban megköveteli, hogy legyen a közigazgatási bí­ráskodásnak alsó, legyen középső és legyen A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE,

Next

/
Thumbnails
Contents