Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)

1879-01-01 / 1. szám

fel­ső instantiája, m­iután ezekhez szakértő lak­o­­sokat mindenesetre csak a kis- és nagyközségek, ki­­vált pedig a m­e­z­ő­v­á­r­o­s­ok érdemesebb és értel­mesebb, de mégis bizonyos qualificatio­s cathegoria alá tartozó egyéneiből lehetne választani, logice és szü­kségkép következik, hogy a községeket és váro­sokat újólag be kell előbb politikailag is rendezni hogy a közigazgatási bíróságok gyönyörű alkotmá­nyát fölépíthessük. Ezen előleges politikai beren­dezés nélkül csak homokalapra építenénk s azon sajátságos anomáliának tárnánk kaput, hogy a hi­vatott és jogosult népelera helyett, a közigazgatási bíróságokat is az éhenkórász gentryk bocskoros ha­da lepje el. Meg kell pedig gondolnunk, hogy hajdan volt az, midőn a status ideája minden individualitást absorbeált; ma az individuumok képezik a status ideáját. A franczia centralisatio magába nyelt min­den egyedi önlétet s absolutismussá torzította ma­gát a demokratiát s a parlamentaris rendszert is. (L Pascaud H. De l’ organisation communale et, municipale en Europe, aux État-Unis et en France. 1878. S° VII. 299. p. p.) Óhajtandó pedig, hogy legyen tér, hol a sza­badságot s jogot, népegyetem is érezhesse , és ez okból kell bevonnunk a közigazgatási bíráskodásba különösen a népelemet is, mert ezt a magyar parla­mentáris és népképviseletre alapított alkotmány ter­mészete is követeli. A magyar közigazgatási bizottságok szerve­zetét tehát következő alakban óhajtanák megvaló­síttatni. Újabb politikai berendezést nyervén közsé­geink, közigazgatási járás­ és városaink, azon­ bi­zottság, mely a járás és városok igazgatását telje­sítené, képezné egyúttal a járási, illetőleg elsőfokú közigazgatási bíróságot. Minden megyei törvényha­tóság területére nézve központi közigazga­tási bíróság alakíttatnék s ez képezné a máso­dik fokú fórumot. E második fokú fórum öt tagból állna, kiknek egyike bírói képzettséggel, másika magasb közigazgatási hivatalra való képesitvény­­nyel ellátott s a király által kinevezett egyén len­ne ; a többi hármat a megyei törvényhatóság közön­sége választaná. Legfőbb folyam­o­d­á­s­t elintézésre Budapesten közigazgatási főtörvényszék alakíttatnék, melynek tagjait felerészben bírói, fele­részben közigazgatási hivatalra képesített egyének közül a felség nevezné ki élethossziglani időre és bírói minőségben. A közigazgatási bíróságok eljárá­sa, szóbeli és nyilvános eljárásban állna­ az külföldi bűnesetek szemléje. Vádlott Jean Guiguot polgári mérnök, lakik Páris,Montmartre utcza 2. sz. alatt, 46 éves, Ch­is­­sey születésű. Mint erőszakos s dobzodó egyén is­meretes, két gyermek atyja, azonban neje kény­telen volt őt rosz bánásmód miatt tíz év előtt egy­szer elhagyni. Ez időben Párisban volt alkalmazva a trans­­atlantique vezér­társulatnál mérnöki minőségben 3600 frank évi fizetés mellett, melyet ő könnyel­műen eltékozolva, családját a legnagyobb nélkülö­zésben hagyta. 1871 felé megismerkedett Guignot Dávid- házastársakkal, kiknek fodrász-üzletükkel szemben lakott. Kezdetben, mint fél jelent meg ezek házánál, azonban csakhamar a házi barát sze­repét vitte s az üzletben tölté minden es­téjét, gyakran meg lévén hiva az asztalhoz és va­­sárnaponkint elkísérő őket Ozouer falucskába, hol Dávid nejének anyja lakott. Ez a baráti vonzalom több éven át tartott, mig végre Guignot visszaélvén Dávid bizalmával, nejének kezdett udvarolni, kit 1877-ben el is csá­bított. E vétkes viszony m. évi május végéig tar­tott. Ekkor Dávidnak neje szakítani akarván, eb­beli határozatát tanú jelenlétében Guignotnak igen érthetőleg tudomására adta. Ettől az időtől kezdve a nőt üldözőbe vette, de utóbbinak nem volt elég bátorsága szeretőjét nyilvánosan eltávolítani, nehogy férjében gyanút keltsen. Guignot e körüményt arra használta fel, hogy a nőt a viszony folytatására irányzott kérel­mével szüntelenül zaklassa. Szeptember havában ebbeli kérését fenyege­téssel kapcsoló egybe, miáltal Dávidné lelkében komoly nyugtalanságot idézett elő. „Nem tudom, mi gátolt tegnap abban, hogy önt megöljem“ — szólt egy napon hozzá. S valóban ez időtől zsebé­ben 7 lövetű revolvert tartott. A nőnek aggodalma nem volt alaptalan, mert szeptember 30-án 111­2 órakor délelőtt Dávidné egye­dül volt leánykájával az üzletben. Guiguet be­lépve néhány pere­nyi társalgás után rá akarta bírni a nőt, hogy vele szobájába menjen, mit azon­ban ez határozottan visszautasított. „Legalább, így szólott a mérnök, adja ide kezét!“ „Majd ha férjem hona lesz“ válaszold a nő. Észre véve ugyanis, hogy férje lakásuk felé tart, Guignot azonnal kifutott az ajtó elé, számba veendő a távolságot, mely a férj s az üzlethelyiség közt feküdt, mire sietve visszatérvén az üzletbe, Dávid nejéhez közeledett, revolverét rá irányzá­s a lövés után, mely a nő nyakába hatolt, futásnak eredt. Dávidné sebe ugyan igen veszélyes, de még­sem volt halálos, miután a golyó véletlenül a lé­nyeges életszerveket nem érintette. Guiguet vétkes tette után pár óra múlva maga jelentkezett a rendőrségnél, azt állítván, miszerint a lövés, melyet Dávidnéra tett, aka­ratlanul esett, felakarván ugyanis húzni revolverét tréfából. Ez az állítás azonban el nem fogadható, miután a töltött revolver szándékosan süttetett el a merénylő által s különben is előbbi fenyegetései­­ s azon körülmény, hogy mindig töltött revolvert­­ hordott magával, eléggé bizonyították, hogy a szep­­­­tember 30-án elkövetett gyilkossági merénylet már huzamos­ idő óta megfogamzott terv szüleménye. A vallatásnál Guignot tagadta, hogy Dávidnét sállítja, hogy valaha fenyegette volna s sohsem volt szándékában őt megölni, csak félelmet akart maga iránt az asszonynál előidézni s nem tudja meg­magyarázni, hogy miként sült el a revolver. „Elismerem,hogy bűnös vagyok s Dávidné maga a jóság s csak folytonos ostromlásomnak volt kénytelen engedni.“ Dávid, az áldozatnak férje, mint tanú ki­­hallgattatik. Elbeszéli,miként nyerte meg Guignot bi­zalmát, ugyanis a gyermekük iránt tanúsított ra­gaszkodásával. A vádlott felé fordulva, így szólt hozzá:­­ „Ön nyomorult gyilkos. Ön visszaélt bi­zalmammal, melylyel ön iránt viseltettem. Köteles­ségemnek tartom néhány szót mondani, szól továbbá a tanú, azon viszonyt illetőleg, mely nem s ez egyén között létezett. Ha nem ez ember folytonos ostromlásának áldozatul esett, annak oka abban rej­lik, hogy én nem­ voltam nőm irányában olyan, mint a minőnek kellett volna lennem ; nem voltam elég gyengéd és figyelmes, a­mint ő azt megérde­melte. Ezt pedig azért mondom, hogy szomszédaim, kik e kihallgatásnál jelen vannak, tudják meg hogy lépései menthetők. Dobjanak ezek után köve­ket rám,mondá szomszédaihoz fordulva, ha önöknek tetszik. Én vagyok bizonyos mértékben oka annak, hogy nem ily kellemetlen helyzetbe jutott.“ Guignot 20 évi kényszer­munkára ítéltetett, elbírálás pedig a felek bizonyítékaihoz nem kötött tényleges puhatoláson és szabad meggyőződésen ala­pulna. Az ítéletek ellen nemcsak a felek élhet­nének felebbezéssel, hanem a közérdek szempont­jából a másodbíróságok elnökei is. Mindezekre nézve indokainkat a következő sorokban fejtjük ki. Vegyes közlemények. Boldog újévet kívánunk t. olvasóinknak! Lapunk szerkesztőjéhez, az ügyvédi nyugdíj intézmény eszméjének megpen­­dítése tárgyában megjelent czikk folytán érke­zett számos üdvözlet intézői fogadják ezennel a szerkesztő legbensőbb köszönetét. A bécsi sem­mitőszék igen érdekes ügyben határozott 11412/878 sz. a. Az eset az, hogy vala­ki távsürgöny utján jelentette be felebbezését. Az első bíróság a szabálytalan beadványt egyszerűen, a másod bíróság pedig azzal az indokolással találta el nem fogadhatónak, mert a törvény a felebbezés­­nek ily módon való beadását nem ismeri, azonban a legfőbb ítélőszék megmásítva az alantas bírósá­gok határozatait, a felebbezésnek záros határidő alatt beadására utasít­tatta a jogorvoslattal élőt, azzal indokolván ebbeli határozatát, hogy ha vala­mely beadvány mindjárt meg nem felel is a tör­vényes kellékeknek és rendkívüli úton jut a bíró­sághoz, nem utasítható végkép vissza, hanem a fél, mint más hibás beadvány esetében, annak pót­lására utasítandó. — Nálunk, ha jól emlékszünk a múlt évben hason eset fordult elő, és semmitő­­székünk ellenkezőleg határozott. A finánczok megzavarták a rendet Hunvásár­­hely békeszerető derék polgárai között is. Folyto­nosan zaklatják a pénzügyőrök a népet, mely e napokban megsokalva a dolgot, azokat űzőbe vette olyannyira, hogy ha be nem menekül­nek s el nem zárkóznak egyik házba s onnan nem puskáznak kifelé s emellett a csendőrök közbe nem lépnek, pórul jártak volna. A csődök statistikai kimutatása s a csődel­járás eredménye fölött való jelentéstétel tárgyában rendeletet bocsátott ki az osztrák igazságügyér, és táblázatot csatolva rendeletéhez, fölhívja a bírósá­gokat, hogy a rovatok kitöltésénél különösen ügyel­jenek arra, hogy a bukottak közül ki volt a ke­reskedő és ki nem , hogy váljon kényszer vagy önkén­ytes csődnyitási eset forog-e fenn. A táblá­zat, mely hozzánk is beküldetett a szakembernek mélyebb pillantást enged arra nézve, hogy tisztába lehessenek a csődök okai és okozataival. A német ügyvédegylet elnöksége elhatá­rozta, hogy az ügyvédeknek a német birodalomra érvényes dijseálása megvitatása végett, Berlinben tanácskozást hív egybe. A javaslat a következő fe­jezetekből áll: átalános határozatok , polgári ügyek­ben felmerült díjak, kiadások, díjak és kiadások behajtása és zárintézkedés. A tervezet kezeink kö­zött lévén, azt alkalmilag bővebben fogjuk is­mertetni. A tárgymutatót, mely lapunknak múlt évi tartal­mát útbaigazítókig feltünteti, január 15-kén okvetlenül szétküld­jük. Öngyilkosok számára életbiztosító társaságot­­ szerveznek Amerikában. Feltétel, hogy az illetőnek­­ öngyilkossági szándékát a bejelentés után csak két­­ év múlva szabad végrehajtani, különben a bizto­­­­sított fél semmit sem kap. Ahogy nálunk a dolgok­­ mennek, nagyobb jövőt biztosítanánk a társaságnak, mint Amerikában. Hamis bélyeg terjesztésével vádolt Rei­­­chert Mihály, Stugl Henrik és Stein Mór a ma megtartott tárgyalás után egyenkint 3 havi­­ börtönre ítéltettek. A szentendrei rablógyilkos bűnügyében a a pestvidéki törvényszék tegnapelőtt hozta meg vádhatározatot. Fébelőtte magát Mosch fővárosi illatsze­rész Arad egyik vendéglőjében. A temesvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint: Bőrből a Dezső lippai, Pascu Fülöp verseczi és Klein Mór pancsovai ügyvéd a kamara ügyvédi lajstro­mába folytatólag fölvétettek. Ellenben Ivacsko­­vics György csákovári és Demko Vincze temes­vári ügyvédek elhalálozásuk folytán az ügyvédi laj­stromból kitöröltettek; az előbbeni irodájára nézve W­a­h­r­m­a­n­n Jakab csákovai ügyvéd, az utóbbiéra pedig Jeszenszky Béla temesvári ügyvéd ren­deltetik ki gondnokul. Továbbá, hogy Fény­esi Zsigmond lippai ügyvéd, a legfőbb stélőszék 545/f. 1878. számú határozata alapján bizonytalan időre, Pálffy Ferencz ujaradi ügyvéd pedig 519/f. 1878. számú határozata alapján 1879-ik évi janu­ár 1-től Február végéig az ügyvédség gyakorla­tától fölfüggesztetett. Olvasóinkat kérjük, hogy lapunkat ép úgy gya­korlati, mint tudományos irányú dolgozataikkal gazdagí­­­tani szíveskedjenek. Tekintse lapunkat mindenki magáé­nak, mert benne leplezetlenül felszólalhat ; tekintse más­részt a szaktudomány közlönyének, melyben terjesztheti a jogéletre üdvös ismereteit. Döntvény. A csődtömeghez tartozó ingó javaknak mikor és mi módon leendő eladása a csődtörvény 57. §-­­ szerint a hitelezőválasztmány, nem­ pedig a törvényszék hatáskörébe tartozik. Ma­gától értetvén, hogy az eljáró törvényszéknek az őt illető felügyeleti jognál fogva fen van hagyva az árverés szabályszerű és akadály­talan foganatosítása és netaláni visszaélések meggátlása czéljából a bírósági kiküldöttnek a körülményekhez mért utasításokat adhatni. (Legföbb stélőszéki 728/1878 sz.) Groszmann Henrik elleni csődügyben a szegedi kir. törvényszék, mint csődbíróság 1878. évi junius hó 1-én 9956 sz. alatt következő vég­zést hozott: Tekintve, hogy a csődtömeghez tartozó letétbeli czikkeknek megengedett árverése, a kü-

Next