Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-01-01 / 1. szám

ga»»---------­„MAGYAR JOGÁSZ“ I megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........15 frt. — Fél évre.............. 7 „ 50 Negyed évre ....4 „ — Egy hónapra---- 1 „ 40 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 hr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. R í&f* ~ MAGYAR JOGASZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Az uj év első napján. Meg ne ijedjen a t. olvasó, mert nem szokásos convenczionalis beköszöntőt Írunk, A bizonytalan jövendő küszöbén, a sürü köddel s homálylyal borított láthatár kémlelő pillanatainkat oly pontok felé ragadja, melyek, elnézve a politikai világmozgalmak nagy hul- lámvetóseitől, figyelmünket leginkább áz átalá- nos jogélet jelentősb mozzanataira irányozza. Mint Odisseus szemei mindig csak a boldog «Ithacán függőitek, szemeink is csak azt ügye­lik, hogy mi történik Themis szent oltára kö­rül s miket jelez Astraea borongó csillagzata, ’k saját házunk udvarán kívánunk söpör­ni; mert van itt elég szemét, melyet a ledréből kiszorított s fonák irányzatokban vezetett igazságügyi kormányzat fölhal- mazott. Igaz, hogy ez nem csak nálunk van igy; igaz, hogy más nemzetek sem igen dicsekedhetnek még a jog uralmával. A jog uralmának emelkedését két szörnyeteg: a materialismus és militarismus túl­súlya rendkívül lankasztja, akadályozza, nehe­zíti, csaknem lehetlenné teszi. Északon idegbeteg kényur, ki gyilko­sokat üldöz, midőn a fejedelmi jogárnya alatt maga a legnagyobb gyilkos. Akár csak Hugo Viktor legendáiban a szörnyeteg, ki annyi vért ontott, hogy utójára is csak vért lát s Cyrus sorsától retteg, ki vérhordóban fullaszta- tott meg. Nyugoton a megvénhedt bűn világ­uralmi ambiczióját, hadi sisak alá próbálgatja szorítani ami egyedül végtelen: a gondolatot s egyéni szabadságot. Délen a kenyérkeresö s éhező milliók, kik Maffei rabló-rendszerében törekszenek érvénye­síteni minden jogot; kik terjeszkedni, szapo­rodni vágynak, hogy élhessenek s akiknek szűk korlát három oldalról a tenger s nem elég nagy akadály az Alpesek magas lánczolata. D é 1 k e 1 e t felől háremekben elpuhult kor­mányzat s évszázados önkényuralmak által el­csigázott nép; a várak és roncsok birodalma, hol a kereszt, a megváltás jelvénye helyett, istenitisztelettel csak a pénzt, szép leányt s éles kardot csókolgatják. Es a Kárpátok alatt, a négyfolyam men­tében? A balvégzetű szabadság utómaradvá­nyaival, az elszegényedés, a szellemi eltompu- lás s természetellenes alkotmány s tehetetlen kormányzat nyomoraival küzdő életfuldoklás, melyben a népmilliók, mig a száz, meg száz ezernyi szuronyok hideg mirenyével galvanizál- tatnak, hogy a közvész árjában el ne merüljenek, az adók számnélküli sokasága s a régi tar­tozások milliárdjai mindinkább vonnak az ör­vénybe. Tehát hazánkban is csak a materialismus s militarismus küzdelmei! De épen azért, mi­vel ezek tények, legkevésbé sem menthetjük a kormányt s a legislacziót azon bűnös mulasz­tások s csonka műveletek miatt, melyeket kü­lönösen igazságügyi kormányzatunk föladat­körében évtized óta tesz s még ma is folytat; nem lehet felednünk, hogy midőn a régi köz- igazgatást s jogszolgáltatást fölforgatta, jobbat s állandót nem alkotott, kor­szakát csak a rombolás, de nem az építés kor­szakának mondhatjuk. Pedig azon jogi axióma igazságát senki kétségbe nem vonhatja, hogy jogállamot csak jó jogrendszer szülhet s hogy kontármüvek, csonka s bevégzetlen alkotások helyes jogrendszert nem képezhetnek. Hazánk igazságügyi s jog­szolgáltatási politikájának pedig legnagyobb szerencsétlensége épen abban áll, hogy a régi állapotok könnyelmű fölforgatása után, nem teljes be végzett s állandó orgánumokkal, hanem csak sovány chablonokkal s üres vagy hibás I vázlatokkal s töredékekkel bírunk. Ily üres chab­lonok s töredékek: 1) a polg. perrendtar­tás, mely tiz évi tatarozás után sincs kiegé­szítve s kijavítva; 2) ilyen büntető jogunk, melynek meg ezen felül eljárási rendszere hiányzik; ilyen a polg. törvénykönyv anyagi része, melyből még csak alig van némely jogviszony kodifikálva; 3) ilyen a gyám­ság s gondnokságról szóló törvény, melynek a peres ügyeken kívüli eljárást sza­bályozó része még mindig hiányzik; 4) ilyen az uj erdőtörvény, melyhez a gyakorlati útmu­tatás s eljárási rendszer még máig sincs ké­szen, habár e törvény, ma-holnap életbelóp; 5) ilyen az uzsoratörvóny, melyet pedig már a múlt évben le lehetett volna tárgyalni — s más számos törvény, melyek csaté részben, egyes vonatkozásokban alkottattak meg, de még kúpot, födelet, betetőzést nem nyertek. Hogy mik legyenek igazságügyi kormány­zatunk s törvényhozásunknak 1880-ra szóló legsürgősebb teendői, már e most elősoroltakból is látható; folytatásra, megoldásra s befeje­zésre várnak egyébiránt e sorozaton kívül még további halasztást nem tűrő más dolgok is, melyek szemérmetesen sohajtnak a háttérben a jótékony sors intéző kezének segélyére s melyek közt bizonyára az ügyvédi viszonyok rendezése bir legnagyobb jogosultsággal. Kívánunk a múltnál boldogabb újévet ! A rögtönbiróságl szabályok 3. §-ának mó­dosítása tárgyában ma a következő rendelet jelent meg: Ő felségének f. ó. deczember hó 16. napján kelt legfelső engedélye következtében, az 1868. évi november 1-éu kelt s ugyanazon hó 5-én kibocsá­tott rögtönbirósági szabályok 3. §-a következőleg módosittatik: „Megadatván a kért engedély, a tör­vényhatóság elnöke az engedély kihirdetését kése­delem nélkül elrendeli. A hirdetés az illető köz- igazgatási tisztviselők által körlevelek utján s fő­leg pusztákon személyesen is teljesítendő, nemkü­lönben a megyében szállásoló katonaság parancs­nokságának tudtára adandó lesz, úgy hogy legfelebb az engedély kihirdetésétől számitott 14 nap alatt TÁBMÁ. Gyilkossági kísérlet. (Vége.) K. 1871. november 29-én ön újból elítéltetett és húsz éves koráig javitóházba volt zárva. Ekkor Mettraybe küldték önt. Eme fenyitő telepen tartóz­kodásának első három évében magaviseleté sok kí­vánni valót hagyott fönn, sokszor büntették önt, s a telep igazgatója mind a mellett részvétet érzett ön iránt s mindent elkövetett, hogy helyzetén ja­vítson. Végül 1874-ben befolyásos emberek, kik kö­zött egy tisztviselő is volt, büntetésének megrövi­dítését eszközölték ki. Ön Mettrayből távozván, rö­vid ideig családjánál tartózkodott, ezután 1876-ban Párisban volt, majd darab idő múlva Grande-Trap- peba ment, hol szabómesterséget folytatott. Vise­leté kissé javuknak látszott, de nemsokára ismét bíróság elé került és folyó évi szept. 6-án minősí­tett lopás miatt a la manchei esküdtszék önt négy évi fogságra Ítélte. — F. Az igaz. K. A coutancei fogházban bizonyos Hunul fényképét mutatták önnek, ön azt állitván, hogy is­meri, la Rochellebe való átszállittatását kívánta. A vizsgálat folyamában kérdeztetvén, mi volt a czélja ezzel, ön azt felelte, hogy az igazságtalan ítélet miatt felháborodva, meg akarta magát boszulni, azáltal, hogy a vizsgálóbírót megöli. Sőt azt is mondta ön, hogy a fontevraulti fogházból la Ro­chellebe menve, már el volt határozva, hogy az itteni vizsgálóbírót megöli. Igaz ez? — F. Ezt a harag fellobbanásában mondtam. K. így tehát Fontevraultból azzal a szándék­kal indult el, hogy megöli az ön előtt ismeretlen tisztviselőt, ki önnek semmi roszat nem tett, sőt la Rochellebe érkeztekor jó akaratot tanúsított ön iránt amint látni fogjuk? — F. A vizsgálóbíró ur újabb indokokat szolgáltatott gyűlöletemre s azt még in­kább fellobbantá. Ha máskép bánik velem, nem tet­tem volna kísérletet megölésére. K. Hogyan idézhette volna föl a vizsgálóbiró ur az ön haragját, úgy látszik jó volt ön irányában, midőn szobájába ment, önt a kandalló közelében leültette, lábbelije nem lévén önuek, tőle czipőket kért; a vizsgálóbiró adatni rendelt önnek, midőn a 6-i jelenet történt. — F. A vizsgálóbiró ur megígérte, hogy ideiglenesen szabad lábra fog helyezni. K. Semmi sem mutat arra, hogy Ígéretét meg nem tartotta volna, az ön haragja érthetetlen. Reg- nault ur jó akarata következtében le kellett volna önnek mondania emberölési szándékáról. Vádlott nem felel. K November 6-án ön beszélni óhajtott a vizs­gálóbiró úrral fontos dologban. Bekísérték önt szo­bájába. Regnault ur önt leültetá a kandalló közelé­ben s a kihallgatás megkezdődött ön bizonyos De- lisbe fénykép kereskedőről tevén említést, Chaulon írnok ur megjegyzé, hogy la Rochelleben látott ha­son nevű vándor- fényképészt, nemiekkor intézett ön reá ütést? — F. Igen, uram. K. Ezután ismét fölemelvén botját, újból ütni akart? — Igen. Elnök felmutattatja a bűnjeleket, a közepén kétfelé tört botot. A kést, melynek rósz pengéje a nyélhez szegekkel és zsinórral van erősítve. K. Midőn az írnokot ön vállba ütötte, ez felugrott s a támlásszékkel igyekezett magát védeni, ön második ütést mért reá, azonban akkor a bot ketté tört kezében, erre azonnal a szomszéd szo­bácskába futott ön s amint a vizsgálóbiró s az Ír­nok urak a csengetyü zsinórhoz futottak, ön a kés­sel fölfegyverezve a vizsgálóbíróra rohant. Szerencsére Chaulön ur észrevette önt, s megelőzte? — F. Ké­semet senki sem látta. Azért mentem a szobácskába hogy kidobjam a folyosóra, ha az asztal alatt talál­ták, a falról pattanhatott vissza. K. Miért alakította ön át ezt az ártalmatlan kést november 5-én veszélyes fegyverré? Bizonyára szándékában volt megölni a vizsgálóbiró urat? Vádlott eleintén hallgat, végül kijelenti, hogy ragaszkodik az első kihallgatása alkalmával mondot­takhoz. K. Ön vádolva van, hogy Chaulou Írnok urat előre föltett szándékkal bottal ütötte; valamint hogy kísérletet tett a vizsgálóbiró urat késsel le­szúrni? — F. Elismerem. V. évfolyam 1880. 1. sz. Budapest, csütörtök január I. r — , Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, V. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. j Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­g Bak el- %

Next

/
Thumbnails
Contents