Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)

1880-07-01 / 148. szám

be, ezen keresettel azonban a pozsonyi kir. tör­vényszéknek 19415/878. sz. a. kelt ítéletével fel­peres elutasittatott, azon indokból, hogy alperes a követelés keletkezésekor kiskorú lévén, miután e kötelezettségét nagykorúsága elértével meg nem erősítette, azért az semmis, daczára annak, hogy alperes a követelést 250 frt erejéig valódinak be­ismerte. Ezen ítélet ellen fellebbezéssel élvén, ezen kitételt használtam: „törvényeink azt rendelik, hogy a kiskorú nagykorúsága elértével adósságait világo­san revocálni köteles, holott az eljáró kir. tör­vényszék megfoghatlan elfogultságban az ellenkező elvet állítja fel, ebben széksértést talált az előadó, engem 20 frt birságban marasztalt el, mi ellen én felebbezéssel éltem. Ez történt 1878. október 30 ; időközben leérkezett az ügy érdemében hozott II. s III. bírósági ítélet, mely utóbbi az eljáró kir. törvényszék ál­t­al felál­l­itott s általam megtámadot fenti elvet elvetette s a kere­setnek hely adott: az ügy érdeme 1879. okt. 2. vég­leg elintéztetett, a pénz kifizettetett s én az ügyet befejezettnek tartottam annál inkább, mert a kir. tábla és a kir. curia már számos döntvényben ki­mondották, hogy a megbírságolás joga azon bírósá­got illeti, melyhez a beadvány menesztetik s hogy az I. kir. ítélet ellen használt felebbezésben ejtett sértések a kir. táblánál megtorlandók Mennyire csodálkoztam, midőn 1880. január 19-én kézhez vettem a kir. Ítélőtáblának 41476/879. sz­­. keli végzését, azon ominosus záradékkal ellátva: „indo­kainál fogva helybenhagyatik.“ És miben állott ezen indokolás? az e. b. azt állítja, hogy a fentebb közlött kifejezés sértő; de miért tartja sértőnek, azt nem mondotta s ezen nemleges indokot magáévá tette a kir. itélő­ tábla is, így tehát egyik ügyben, mely már rég befe­jeztetett, post festum 20 frtot kénytelen vagyok le­fizetni, a nélkül, hogy vétkes cselekmény terhelne, mert hisz a kir. curra nekem adott igazat, hogy ama felfogás csakugyan fonák volt, fizetnem kell a­nélkül, hogy tudnám miért? Valóban „difficile est, satyram non scribere.“ Miért közlöm ezt? Talán használhatok vele némely­t, kartársamnak, óvatosságra intem őket, hogy az előadónak bármily félrenézetét csak di­csérni, de soha megbírálni ne próbálják. Pozsony­ban, 1880. junius hó 26-án. M­o­r­e­c Dani, ügyvéd. Vegyes közlemények. Lónyay Menyhért grófnak a magyar tudományos akadémia elnökévé és Csengery Antalnak másodel­nökévé történt megválasztását király ő felsége jóváhagyta. Adományozás H­e­r­m­a­n­n Olgának az arany-ér­­demkeresztet. Kinevezés: M­e­n­t­ovi­ch Gyula jegyzővé a m.­­vásárhelyi székhez; dr. Szigeti Dezső aljegyzővé a gödöllői­­birósághoz ; S­k­o­p­e­c­z Béla s­zkk. vezetővé az egri tszékhez ; H­a­n­k­ó István a k.-vásárhelyi, B­i­s­z­terszky Lajos a beszterczebányai tszékhez ; L­a­b­o­n­c­z Miklós a v.­hunyadi jbirósághoz írnokokká ; Frankó Gyula a szarvasi jbirósághoz végrehajtóvá ; Kovács József ellenőrzé az illavai országos fegyintézethez • ifj. D­o­m­a­e József, B­ö­l­ö­n­i Béla és G­á­l­f­f­y Ferencz II­osszt pénzügyi fogalmazókká a sz.fehérvári, pécsi és te­mesvári illetékszabási hivatalokhoz ; Beckenast Kál­mán és Saárosy Isván II. oszt. p . fogalmazókká; Pietsch Antal a n.-szebeni kát -kerületbe pótbiztossá; Bánya Miklós s. szolgává a dévai tszékhez. Áthelyezés: Littvay Elek szegedi tszéki írnok a kunvásárhelyi jbirósághoz; Tóth Mihály mezőtúri­­birósági végrehajtó a szolnoki­­birósághoz; Török Kálmán illavai fegyintézeti ellenőr a váczi orsz. fegyinté­zethez. Közjegyzői helyettesítés. A Csíkszeredai kir. köz­jegyzői állomás B­é­­­th­y Sándor közjegyző halála kö­vetkeztében üresedésbe jővén, további intézkedésig annak teendőit a csik­szeredai­­biróság fogja teljesíteni. Ingók foglalása: Tarró László e. B­degheo; M­á­t­r­a­y Sándor s t. e. Gyöngyösön ; W­a­l­d­n­e­r Al­bert e. Szegeden; Tratnyák Iván s Márk e. Palli­­nán; Diamant Dávid e. Galgóczon ; gr. Zichy Her­mann e. Sz.­Gotth­árdon; Govis Gyula e. Mohácson; Kasztos Istv. és t. e Szabadszálláson ; K­o­s­i­t­s Gyula s t. e. Mohácson ; N­a­g­y Dániel s n. e. Komárom­ban ; V­i­z­y Zsigmond e­­.­Mérán ; T­k­á­r­e­c­z Mátyás e. Lippán ; P­é­t­e­r Mik. s n. e . -Orasziban; b. Maj­­t­h­én­y­i Izidor e. M.­Csáton ; Völker Ján; e. B.­Kom­lóson ; P­u­c­k György e. R.­Mileticsen ; G­r­ü­n­f­e­l­d Józs. e. Kisfaludon; özv. Stern Lina e. Gyarmaton. Örökösök idézése. Stoics Sándor ör. (buda­pesti tsz) Idézés. L­a­s­k­a­i Sándor . ör. (nyíregyházi tsz.) ; P­aus­z Vilm e. (kassai jb.); Koós Sára ör. (sz -né­­metii jb.) Csőd. Klein Dániel sberényi kereskedő e ; bej aug. 3. 4. 5. ; perügyelő s id. tömeggondnok Koller An­dor ; — Neumann Manó és testvére nyitrai ezég e. ; bej. jul. 12 13. 14. ; perügyelö Boróczy Lajos; id. tömeg­gondnok Kopcsányi Nándor; Lederbilger Nándor szászsebesi keresk. (n.-szebeni tsz.) és Steiner Sala­mon nyitrai ezég csődje megszűnt. Pályázat: Albiról áll. (kolozsvár városi tb. (A „Budapesti Közlöny“ 146. számából.­ Kérjük előfizetőinket, kik még hátra­lékban vannak, hogy járandóságunkat; azokat pedig, kiknek előfizetésük lejárt, hogy az elő­fizetési pénzeket küldjék be, nehogy a lap megküldésében akadály történjék. Megjegyezzük egyúttal, hogy annak, le­gyen bár vidéki vagy helybeli előfizető, ki az előfizetési dijt f. hó 10-kéig ki nem egyenlíti, azontúl lapunkat meg nem küldjük. Ügyvédi állás: Hódsághot (Bácsvármegyé-­­­ben) Gombos Bogojova vasút­állomástól 2 órai tá­volságban a kir .biróság székhelyén, hol takarékpénz­tár is létezik, telekkönyv is felállittatni szándékol­­tatik s hol eddig két ügyvéd volt, az egyik Lukich Vincze 8 éven át ugyanitt birt ügyvédi irodát, ezt családi viszonyoknál fogva, 1880. évi jul. 1-től kezdve kedvező feltételek mellett átadni hajlandó. E járásban a divó nyelvek, a magyaron kívül, a német, szerb s tót. Bővebb értesítés magánál az át­adónál Hódsághon szerezhető. Közjegyzői hitelesség „Egyik közjegyzői iro­dánkban történt — írja a Szabadkai Közlöny, ezen, szinte hihetetlen könnyelműség, hogy Vujko­­vics Czinni Gergely, (Timoffi) megjelenvén, előadta, miszerint édesanyjának mintegy 15 láncz földje van s e fekvőséget most anyja neki ajándékozza, miért­­is kérne erről okiratot készíteni s a­­kkoi bekebe­lezést is eszközölni. Elvezett a fiú egy öreg asszonyt, édes anyja helyett. A közjegyzői okmány annak rendje és módja szerint elkészült, hogy t. i. „N. N. előttem személyesen is ismert szabadkai lakosné két ügyleti tanú kíséretében, kik őt szin­tén ismerik . . stb. stb. . “ oda ajándékozza ezt meg ezt a fekvőséget fiának. Ennek alapján a 15 láncz föld a Gerga-gyerek nevére be is kebelezte­­tett, ki modern polgárhoz illően iparkodott azt 4000 írttal rögtön felöltöztetni vagyis megterhelni. A pénz folyt, az anya bámult s gyanút kapva, va­gyona telekkönyvi állása után nézett s ekkor ki­sült, hogy a valóságos anya, t­­i­tkkos tulajdonos, sohasem volt ez ügyben a közjegyzőnél, vagyonát fiára nem ruházta s az ő nevében megjelent vén­asszony pénzért felfogadott csaló. Tehát az ok­irat kiállítóját sem a közjegyző, sem a közjegyző által tanukként említett tanuk nem ismerték s még is megszületett a hiteles okmány! ennyit ér a közjegyzői hitelesség“. Téved nevezett lap, midőn a közjegyzőt kárhoztatja, ki ebben az egész ügyben teljesen ártatlan. A Verhovay-Majtényi párbajügy a beidé­zettek egy részének meg nem jelenése miatt elna­­poltatott. Grabbi tárgyalási határnaput f. é. július 10-ike tűzetett ki. Azon körülmény, hogy vádlott a bűntény színhelyére benyomulók által velük együtt be­menni nem láttatott és mégis a mellékhelyi­ségbe hatoló egyének által ott találtatott, úgy a rajta két hét múlva észlelt karczolásokról fel­vett orvosi látlelet és 22 nap után a helyszínen megvizsgált lábnyomok a bűnösség megállapítá­sára alapul nem szolgálnak s összetett tör­vényszerű bizonyítékot nem képeznek. (Leg­­többit: 39371880. b. sz.) A karczagi kir. törvényszék gyilkos­ság által elkövetett büntette miatt Csókási Balázs bárándi származású, 21 éves, fel. nőtlen, cseléd Gerda Sándor tetétleni lakosnál írástudó vagyonta­lan, büntetve nem volt, fogva levő vádlott ellen indított bűnügyet az alólírt napon tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vévén, a kit ügyész vádja és indítványának előterjesztése után következőleg ítélt. Vádlott Csókási Balázs a szándékos ember­ölésben bűnösnek kimondatik s ezért befogatásától számított tiz évi börtönre, továbbá az eljárási és rabtartási költségek megtérítésére ítéltetik. Indokok: Folyó 1878. év junius hó 9-én reggel néhai Rózsás Ernesztinának kiabálása és visítására lakása ajtaja előtt megjelent tanuk előadásai sze­rint, az ajtó zárva találtatott, az ajtó befeszittet­­vén, az akkor már nagyobb számmal megjelenők az elhalálozott által használt szobába hatolván, őt a szoba padozatán elterülve találták a megvetetlen volt ágyára emeltetvén; észre vétetett, hogy a nya­kára vékony zsineg van szorítva, melyet a hogy levágtak, életjelt mutatott, de szólni nem tu­dott, midőn pedig feléleszthetésére az átelleni szo­bában a jelen voltak közül egy utána másik asz­­szony vizet keresni ment, vádlott Csókási Balázst a suton guggolva ülni találták, a vizsgálat rendén kihallgatott tanuk s a szemle jegyzőkönyv tanúsí­tása szerint ezen szobának ablakai rostélylyal lé­vén ellátva, azok épen találtatván, az ablakon be nem hatolhatott és igy csak a konyhán keresztül mehetett volna be, már pedig a konyha ajtajának befeszítése előtt már összesereglett, azután percz­­ről perezre szaporodott, a halotti szobát, úgy a konyhát és a konyha előtti tért ellepő népség kö­zül vádlottat nemcsak a konyhába belépni, de megjelenni nem látták, mindaddig miglen a rejte­­kéül szolgált szobából Duró Mihály tanú által ki nem űzetett és úgy kétséget nem szenved, hogy Rózsás Ernesztinának nyakára ő szorította a zsi­neget és midőn annak sikoltására a tele nem várt gyorsasággal megjelenők által az­ ajtót feszegetni észrevette, a feletjelzett szobában rejtőzködött, a­honnan a hullámzó nép miatt, érezve bűnének sú­lyát, menekülni nem birt. Abbeli állítása, hogy ő az elholtnak szobájába az ott kezdetben megjele­nőkkel jelen volt, a jelen voltak vallomásai, de sa­ját előadásaival is megc­áfoltatik, mert az elhalá­lozott szobájában történtekről és az ott jelenvoltak működéséről csakis annyit tud, mennyit a rejtekéül szolgált helyen a ki­s bejárók beszéde és többek­nek általa ismert hangjai után felfoghatott. Igazolja továbbá bűnösségét az, hogy nem tudja igazolni a gyilkosság történtének idejébeni hollétét és hogy minden ennek igazolására tett erőlködései, azoknak előadásával is czáfoltatik, kikre mint tanúira hi­vatkozók. Ellenkezőt bizonyit saját testvérének Csókási Zsuzsánnának 16. n. sz. a. előadása, vala­mint Bujdosó Sárának 9, Aranyi Gábornak 13, úgy a 4 és 7. nap sz. a. kihallgatott tanuknak vallo­másai. Igazolja továbbá Lubi Benjám­innak 11 és 12 nap sz. a. vallomása, mely a vádlott által a gyilkossági esetet megelőzőleg és annak megtör­ténte után neki vádlott által mondott szavait tar­talmazza. Igazolja továbbá a meggyilkolttal­ küzde­lembe kapott sérelmei illetve karczolásairól kiállí­tott s 10 nap. sz. a. mellékelt orvosi látlelet és vélemény a 26 nap. sz. a. szemlejegyzőkönyv, úgy a községi elöljárósággal felvett 27. n. sz. a. mellé­kelt jegyzőkönyv. Végre igazolásul szolgál bűnös­ségére a megfojtottál levágott spárgának a vád­lottnál talált s 6 napló rész. mellékelt spárgával­ hasonlatossága, habár a végtárgyaláskor megjelent, szakértőnek előadása szerint, minőségére nézve kü­lönböző, ezen különbözet azonban magyarázatát ta­lálja Balla János tanúnak a végtárgyaláskor tett abbeli felvilágosító előadásába, miszerint a vádlott­nak átadott több darab spárga többféle spárga volt, mert nem gombolyag volt, hanem az uradalom kul­csárja gyűjtötte és vagdalta le az érkez­ett pak­kokról. Azon feltevés pedig, mintha Rózsás Ernesz­­tina magamagának lett volna öngyilkosa, a vizsgá­lat rendén kifejlett tényálladékon kívül már maga magába c­áfolatát találja, mert hogy egy nő min­den akasztó szög avagy segédeszköznél magát puszta kéz általi szorítással a szoba közepén megfojthassa és hogy a magán öngyilkosságot elkövetni akaró sikoltson, segítségért ordítson és ennek daczára magát mégis zsineggel fojtogassa, el nem fogad­ható természetellenes állítás, mely állítás annál ke­­vésbé vehető figyelembe, ha a meggyilkoltnak meg­gyilkoltatása előtt kevéssel való nyugodt kedély állapotáról tanúskodó Nagy Margitnak, ki vele ren­desen egy szobában hálni szokott, 28 nap. sz. a. vallomását kellő figyelemre méltatjuk. Hogy azon­ban vádlott ebbeli tettét előre terveit s elhatáro­zott szándékkal hajtotta volna végre, erre nézve tagadása ellenében csakis egy tanú Csibi Benjámin előadása terhelvén, teljes próba hiányában gyilkos­ságban nem, hanem az emberölés bűntettében volt bűnösnek kimondandó és tekintve 21 és 22 nap. sz. a. erkölcsi viseletéről kiállított községi bizo­nyítványt, hol az egyikbe büntetlen előéletűnek mondatik, bár a másikban azonban jellemtelen és közbiztonság tekintetében veszedelmes egyénnek jeleztetik, következve enyhítő körülményül csakis fiatal kora, súlyosítóul borzasztó lelkén kivül ma­kacs tagadása vétetvén, a reá kiszabott büntetésre volt elitélendő. A kir. tábla 33072/880 sz. a. következő­leg ítélt. Az eljárt kir. tervszék ítélete megváltoz­tatván, vádlott Csókási Balázs a gyilkosság bűnté­nyében találtatik bűnösnek s ezért az elsőbiróság ítéletének hozatala napjától, azaz 1879. évi aug. hó 19. napjától számitandó tizenöt (15) évi börtönre s az eljárás s rabtartás költségeinek megtérítésére ítéltetik. Indokok: Hogy néhai Rózsás Ernesztin 1878. évi jun. hó 9. napjának kora reggelén idegen kéz általi megfojtás következtében fosztatott meg életétől, ezt a magyar tudományos egyetem orvos­kara tanári testületének pótlólag kivett szakértői véleménye s az alább ide vonatkozólag felhozottak által kétségtelenné tétetvén, s igy a fennforgó eset­ben a gyilkosság bűnének tárgyi tényálladéka hely­reállítottnak tekintetvén, habár Csókási Bálint vádlott ezen bűntény elkövetését folytonosan ta­gadta, ellenében a törvény kívánta bizonyíték kö-

Next