Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)

1881-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam 1881, 1. szám . Budapest, szombat január 1. MAGYAR JOGASZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Az újév bölcsőjénél. — 1681. — Tehát ismét uj határkő a magyar nem­zet életének ezredéves utján. Határkő, mely mellett jól esnék megpihenni ennek a sors­üldözött nemzetnek. Yajha lehetne! Egy évvel ezelőtt úgy búcsúztattuk el az ő évet, hogy nem kívántunk arra visszatekin­teni. Tehetünk-e most mást? A vén esztendő rongyokba burkoltan, nyomort, Ínséget, zilált viszonyokat tüntetve fel, merül el — szeren­csére visszaidézhetlenül — a múlandóság pos- ványos tengerébe. Életében nincs egyetlen moz­zanat, melyért áldhatnék. A nemzeteknek bajt, veszedelmet, háborút adott. A magyar nem­zetet sorvasztá, kínozta. Borongás, sáros, ködös, esős időben szüli meg utódját. Minden csecsemő, ha nem torzszülött, uj reményeket kelt a halandókban. A remény a szerencsétlen emberek és nemzetek mindennapi kenyere. S na valahol, úgy nálunk igazán „Föl­diekkel játszó, égi tünemény.“ Reméltünk mi tavai is, azelőtt is. De minél tovább hala­dunk be az alkotmányos élet utján, annál több téveteg útra bukkanunk. Reményünk csillaga halványul s nem bírja már bederengeni a sötét tömkeleget, melyben denevérek csapongnak előt­tünk, mellettünk és felettünk. Nem ecseteljük az anyagi nyomort, melybe népünk jutott, mert nem áll módunkban írt tenni a tátongó sebekre. Nem szorítkozunk azon lajstrom előadására, a melyet a múlt óv mulasztásában, téves lépésekben hozott s melye­ket együtt látva, megdöbben a jövőről mélyen gondolkozó hazafiui szív s a kétségbeesés felé hanyatlik az értelem. Megmaradunk azon szűknek látszó körben, melyben mozognunk adatott. Igazságügyi me­zőnk zsombékos parlag az uj év elején is. Hol ma már dúsan jövedelmező, életerős fák állhatnának: dudva, gyom teszi használhatlanná a talajt, mert az igazságügy intézői rövidlá­tók, aprólékoskodó középszerűségek egytől-egyig. Tudja-e azt a kormány, hogy a jól ren­dezett igazságügy a nemzeti jólét alapja. Ott, a hol az igazságszolgáltatás jó, gyors és olcsó, virul a nemzetgazdaság is. Sőt csakis ott virul­hat, máshelyen csenevészetnek indul és csak teng; teng a tönkig. Jaj nekünk, ha az újév is úgy köszönt be, mint a hogy elmúlt a régi. De nem, mi nem hiszszük, nem hihetjük, hogy a kormány, a képviselöház többsége, párt- eszközzé sülyeszsze, vagy legalább is a párt- politika s párttaktika betegitő gözkörébe vonja továbbra is az igazságügyet, melynek első jel­szava a pártatlanság. Nem hiszszük, hogy akár az önzés, akár a hiúság, akár a kegyek oly rugók legyenek, melyek a legszentebb ügyet továbbra is bénítsák. Sine ira et studio mondjuk, hogy a leg- roszabb utón haladtunk eddig. A legforróbb szeretettel mondjuk, hogy feledünk hibát, fele­dünk bűnt: csak erélyes akaratot lássunk a jó ut felé törekvésre. Ne csillogtassanak idegen dolgokat, de szántsák fel a meglevő mezőt. „A jelent könnyű megcsalni; a jövendőt soha. I Tág torok, jó tüdő tiszteletre kiáltozza az | élőket, — mondja Kisfaludy K., de ha elnémul az, csak tettek maradnak bírói latra.* Mi megteendjük kötelességünket. Helyt fogunk állni a gáton! Nehéz volt mégtörnünk a jeget, de öt óv van immár hátunk mögött. Nem a nagy szavakban keressük a legjobb eszközöket, de azon objectivitásban, molylyel — nem tartva, nem félve semmitől — az igaz­ságot a jogosság lángpallosával védelmeztük. Specialiter az ügyvédi karra vonatkozólag figyel­meztetjük a kormányt, hogy „a csak földhöz sújtott ellenség újra felkelhet, de a megengesz- telődött valódilag le van győzve.“ Keveset mondunk ezzel; ez czélunk. A reménykedés órájában eldobjuk az indokolt panaszokat; hanem azért előttünk lebeg ma is, hogy köz­dolgokban igazságot szólani és tenni, bár ezrek vegyék is kedvetlenül, el nem engedhető köte­lességünk lesz ezentúl is. Yegye figyelembe a kormány a „legnagyobb magyar“ ítéleteit: „A felvilágosító ellenzés hasz­nát senki sem tagadhata. Hogy tudja meg az ember még legalacsonyabb helyzetében is az igazat, ha mindenki miden szavát i g e n 1 i ? S hát még magasztosabb lépcsőn mint tanulhatja ki a dolgok igazi állapotját, ha hiedelmében soha tagadóra nem lel? S hogyan cseleked­hetnék józanul a dolgok mibenlétének valódi ismerete nélkül ?“ Eötvös, a nagy gondolkozó, aki szintén volt kormányon mondá: „Vannak pillanatok, midőn a világ hatalmasai elundorodnak az őket környező hódolat előtt s ellenmondást óhajtanak. (Be fog-e már követ­kezni az igazságügyi szakminiszternél ez a modor ?) Mi egyéb a becsületes oppositió az epénél; kell az a test épségéhez, csak egészséges legyen. Sokan az ellenzéstől úgy félnek, mint a setét- ségtől, pedig ép oly szükséges az az igazság tökéletes kifejlődésére, mint a nap suga­rainak szembetűnőbbé tételére.“ Ezen őszinte figyelmeztetések után remény­kedve állunk az uj év bölcsőjénél s kívánjuk: éljen a haza, éljen Magyaország ügyvédi ka­rának megpróbált nemes önérzete! Győz­zön mindig a jobb, hogy Themis levethesse valaha gyászát! Az igazságügyér tudvalevőleg 21668/880 sz. a. rendeletet küldött a bíróságokhoz. Ebben a ren­deletben az igazságügyér a következőket mondja: „A magy. kir. curia, mint Bemmitőszék concret eset alkalmából kimondotta, hogy a német birodalmi bí­róságok határozatai kézbesítésénél kényszer nem alkalmazható. Minthogy a kir. bíróságok törvényke­zési eljárásunkból csak a kényszerkézbesitést isme­rik, és a kézbesítésnek kényszer-alkalmazása nél­küli eszközlése törvénykezési eljárásunkban ez ideig szabályozást nem talált: éitesitem a kir. e. f. bí­róságokat, miszerint mindazon esetekben, a midőn külföldi bíróságok határozatai kényszer alkalmazása nőikül kézbesítendők, a következő eljárás követendő: Azon fél, a kinek az illető bírósági okirat kézbe­sítendő, a megkeresett kir. bíróság eljáró bíró­jához beidézendő. Az idézvényen a kézbesítendő okirat száma, megnevezése és tárgya rövid kivo­natban kiteendő és a fel felhívandó, hogy 8 nap alatt az eljáró bírónál vagy személyesen vagy meg­bízással ellátott képviselője által, az okirat átvétele végett annál bizonyosabban jelentkezzék; mert kü­lönben a beküldött okirat, a megkereső bíróság­nak oly megjegyzéssel fog visszaküldetni, hogy az illető azt átvenni vonakodott. A beidézett félnek vagy megbízottjának jelentkezésekor az eljáró biró, az okirat tartalmát az illető féllel közli és egy­úttal arra is figyelmezteti, hogy az okiratot elfogad­hatja vagy indokolva vagy indokolás nélkül annak elfogadását megtagadhatja “ Ebből a rendeletből látszik, hogy mily nagy fáradságot vesz magának kormányunk minden alka­lommal, hogy a mennyire csak lehet kézre járjen a külföldnek ; mert ha egyszer constatáltatik, hogy miért nem vétetik át a kézbesítendő irat, rá olvas­sák külföldön a félre a törvényt; ellenben az átvé­tel egyszerű megtagadása, a viszonosság hiányában a nemzetközi átalános elveknél fogva, nem von maga után semmi jogkövetkezményt. A külföldi államok ellenben, melyekkel törvénykezési viszonosságban állunk vagy nem: nem követik a föntebbi rende­letben körvonalozott eljárást, nem törődve a tör­vény által esetleg biztosított kölcsönös jogokkal sem. így tudunk esetet, hogy magyarországi bíró­ságnál, velünk viszonosságban álló idegen állam területén lakó adós ellen folyamatba tett kereset kézbesittetése, ujabbi terminusok kieszközlése mel­lett, négy év alatt sem sikerült s nem is fog si­kerülni soha, mert hevertetik az ügydarabot addig, mig a megjelenési terminus lejár s aztán ex offo küldik vissza az ügydarabot s erre rendszerint se­gédkezet nyújtanak maguk consulatusaink is. Jó volna már egyszer nem csak odadobni a magyar alattvalót külföldnek, hanem oltalomban is részesíteni s megvédui érdekeit, csak úgy, mint teszi ezt külföld, lenézve bennünket kormányunk­kal együtt. Recapltalatiő­Az igazságügyi budget letárgyaltatok, anél­kül, hogy akár a kormány, akár egyes képviselők az uj magy. btk. hézagai- és hiányaira reflektál­tak volna, melyek a jogi szaklapok és főleg a felső fórumok által fölfedeztetvén, rectificatióját, il- telőleg pótlását a szakközönség hasztalan sürget'e. Nálunk most némely cselekmények, melyek más codexek szerint büntetendőknek nyilváníttat­nak, megtorlás nélkül maradnak, nevezetesen: Bűncselekmények. 1) Veszélyes fenye­getéssel elkövetett nyilvános erőszak magái osok ellenében; 2) eskü nélkül való hamis tanúskodás bíróság előtt; 3) oly könnyű testi sértés elköve­tése, melylyel életveszély sz>kott összekötve lenni, tekintettel az eszközre és módra ; 4) szülői bán­talmazás, mint ilyen. Kihágások: 1) kerítés; 2) szülés eltit­kolása; 3) holtak iránt való kegyelet megsértése, különösen hulla-sértés. Büntetendő volna másrészt ide­gen codexek ellenére: 1) a feljelentés előtt jóvátett, bevégzett lopás és sikkasztás; 2) másrészt pedig nem fog sulyosabbau büntettetni a tanú vagy szakértő testi sértése, hanem egy catego; iába véte­tik más személyek megsértésével, a többi codexek ellenére; 3) valamint a már 5 évre elitéit és bűn­hődött tolvaj, a midőn újabban még nagyobbszeiü lopást követett el, p. o. társaságban, éjszakán betörés által több ezer frtnyi értékig, ezentúl sem Ítélhető 5 évi fegyháznál nagyobb büntetésre, szin­tén más codexek ellenére. A fegyházzal való szigo­rítás nem elegendő. Ezen hiányokat és hézagokat csak azért is kellett volna pótolni, illető’eg kijavítani, mert vajmi nehezére esik a bírónak, ha, a törvény szigorú megtartása mellett, kénytelen a büntető jogtudomány sarkalatos elveit elejteni és mellőzni és ha nem bir meggyőződése sze­rint eléggé igazságos lenni és mert a curiának úgy is elég dolga vau, a fontieken kívül, a tökéletlenül szövegezett némely törvényeket foly­tonosan döntvényekkel javít-ni; a hiányzókat azon­ban csak a képviselőház pótolhatja uj törvényekkel. A tanulság ebből az, hogy törvénykezési dol­■V* Mai számunkhoz melléklet van csatolva. r—a—i „MAGYAR JOGÁSZ“ i megjtlen mind»n nap, hétfőt kivéve. Előfizethet ár: Egén évre........20 frt. — Fél évre.............10 „ — ! Negyed évre.... 5 „ — | Egy hónapra---- 7 „ 80 Hirdetések: F.%j hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétsz-T ! 16 kr., és többszöri hirdetéséért j ! 19 kr., minden beigtatásnál A j ♦ bélyegdij külön minden beiktatás , * g] atán 30 kr. osztr. ért. fia , -----------­‘‘ Szerkesztőség '' és kiadó-hivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben & beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok I csak ismert kezektől fogadtat- I nak el. |§ ÍS<yS ---- pSBÜÍ

Next

/
Thumbnails
Contents