Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-07-01 / 145. szám

Yl. évfolyam 1881. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. f, , ..., -f ' Szerkesztoseg - ’ «8 kiadó-hivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illeti! közlemóuyeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­| “*•>• íi-■-------,-------t Olvasóinkhoz. Az anyaghalmaz s ennek folytán a kötelességtelj esités olvasóinkkal szemben, nem engedik meg, hogy az uj elő­fizetési időszak bekövetkezése alkalmából hosz- szadalmas előfizetési felhivással lépjünk elő. Szóvirágra nincs is szükségünk lapunk aján­lására. Rövid, de hatásteljes múltúnk garantia a jövőre. Legfőbb biztosíték pedig az elismerés s az előfizetők csoportosulása. Elveink a jövőben is azok maradnak, melyek eddig voltak. Nincs okunk azokat feladni. A pártolás lehetővé tette, hogy jövőben még inkább kielégítsük a hozzánk kötött igényeket. Ajánlva lapunkat, főkép a szakközönség figyelmébe, kérjük az előfizetések megújítását, nehogy a lap kül­désében akadály történjék. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán láthatók. A JUagyar Jogász szerkesztősége s kiadó-hivatala. Törvénykezési rendszerünk, párhuzamban a külföldi jogintézményekkel. (Két czikb.) I. Sokan csaknem elkeseredésig panasz­kodnak amiatt, hogy alkotmányos önállóságunk daczára, törvényhozásunk nem tud fölmutatni eredeti alkotásokat, hogy legújabb intézményeink átalában kölcsönzött idegen növények s után- zottak. E panasz nem épen jogosulatlan. Az utánzás, mondja egyik hires történet­író, a virító fából mesterségesen kihajtott vi­rág, mely gyümölcsöt nem terem és korán le­hull. Ily virágot sobse fakaszszou a magyar nemzet eleven fája. Nem sokat utánoztak őseink, midőn a barbár szellemű Európába kész alkotmányt s törvényeket hoztak; s midőn már Kálmán király írott büntetőtörvénykönyvé- vel éltek s a többi száraz föld népei a co- dificálásnak még csak fogalmával sem bírtak. Az utánzás és haladás között nagy kü­lönbség létezik. Halad azon ország, mely saját helyzetét, viszonyait szükségeit s a század kö­vetelményeit kitanulja s kielégíti; mely törté­netével, múlt s jövő küldetésének föladataival jól megismerkedve, azon hibákat elkerüli, me­lyek a nemzet geniusával meghasonlván, csak elmarjulást vagy szédelgést s más gyászos kö­vetkezményeket okoztak; de viszont sülyed az az ország, mely vaktában majmol mindent, mi véleménye szerint, a fejlődésnek csupán jele, azonban a nemzet közszellemének talajában sem gyökeret verni, sem megfogamzani s gyümöl­csözni nem képes. Ily csalódások elkerülésére és azon egyet­len igaz útnak kitanulására, melyen bizton haladhatunk, szükséges, hogy a recollectio csön­des óráiban saját hasznosságuk és szükségessé­gük szerint mérlegbe vetvén intézményeinket, kellő tájékozódás végett párhuzamot vonjunk ha­zánk s a külföld valódi haladásának tényezői kö­zött. E szempontból kérjük méltatni jelen igénytelen czikksorozatunkat is. Hazai igazságszolgáltatásunk hiányainak érzete átalános volt már 1848. előtt is. Az akkori rendszer helyébe, mely feudális bilincsei között immár alig mozoghatott, uj lépett, de mely rideg ahsolutismusha pánczélozva, a szenvedő nemzet részéről távolról sem találkozhatott tetszés­sel és a roppant hiányok érzete nemcsak ak­kor, de még ma is annyira élénk, hogy az üdvös, sőt gyökeres reformok szükségét fönt és lent, minden osztály, minden népréteg egyen­lően s sürgetőleg hangoztatja. A rettenetes chaos és anarchia miatt, melylyel az absolutis- mus dagálya egész jogéletünket elborította, ma­guk a hatalom urai is megdöbbenvén, elkerül- hetlennek s halaszthatatlannak látták már 1861-ben kimondani a ,r e s t i t u t i o‘ el­vét, mire az országbiróilag rendezett értekezlet ugyanazon év január 23-tól márcz. 4-éig tar­tott munkálkodásával, körvonalozván a legége­tőbb magánjogi reformok szükségét s módoza­tait, ezeket mind az országgyűlés alsó háza helyeselte, mind az uralkodó felség helyben­hagyta. Magánjogi törvénykezésünkre nézve, az ekkor kijelölt alapokon állunk jelenleg is. Ily előzmények után csak köszönetét mondhat az élet az irodalomnak, amennyiben ez a jogtörténeti nyomozások, statistika s a külföldi jogintézmények szövétnekét meggyujtva, a maga részéről is bátran törekedett a nem­zeti reformok üdvös munkálataihoz járulni. Nem összedugott kézzel és zárt ajkkal hallgatni, vagy titokban gyáván sopánkodni, hanem az öntudatosság s az igazság iránt való lelkesült- ség hangján kimondani meggyőződésünk s né­zeteinket, ez kötelességen hazafinak. Mind a hon­nak mind az emberiségnek rósz szolgálatot tenne az, ki szolgai hunyászkodással elburkolni akarná a sajgó sebeket, miket enyhíteni s mi­előbb orvosolni kell. A mint jeleztük, törvénykezési rendszerünk átalakítása körül a nemzeti reformok már 1861-ben megindultak, e rendkívül szűk kor­látok közé szorított reformok nagyon is magu­kon viselik az elkinzott nemzet szenvedésének és szűk látkörének jellegét. A restitutio mindössze is a régi magyar jog néhány fosz­lányának megmentésére s az osztr. polg. tör­vénykönyv és perrendtartás kiszorítására terjedt ki, anélkül azonban, hogy valamint akkor, úgy ma kész codexiink s törvénykezési rendtartá­sunk lett volna. Bíróságaink nemzeti szer­vezete elmaradt: büntetőjogunk hiányzott, az osztrák telekkönyvi iutézmény épségben ha­gyatott, mert a tulajdon- és birtokjogi viszo­nyokat biztosító régebbi hazai törvények alkal­mazhatók többé nem voltak, polgári codexünk- ből pedig, melyet bár már az 1S48. XV. t. czikk is sürgetett, egyetlen fejezet sem készült el. Tehát, ami a jogszolgáltatás szerves intéz­ményének kellékeit, u. m. a bírósági szerveze­tet, a feleket s ezek képviselőit s végre a tör­vénykezési eljárást szabályozó organicus törvé­nyeket illeti, ezek mind hiányzottak. Minden­ben „köd előttünk, köd utánunk“ s egyrészről magyar, másrószéől pedig osztrák „romok.“ S hasonló tömkelegben tévedezünk még ma is. Valamint végleges polg. vagy épen bűnvádi törvénykezési rendtartásunk nincs, úgy bírósá­gaink sincsenek a végleges, maradandó szerve- | zés stádiumában, s igy az e tárgyban hozott I újabb törvények is, mint az 1*68. 54. az ■ 1870. 14., 16. úgy az 1871: 31. s az 1874. j octob. 16-án kelt miniszteri rendeletek s ügy­viteli szabályok szintén mind i d e i g 1 e- ; n e s e k. Azügyódi kamarák é s nó­ta r i a t n s o k intézménye továbbá, daczára, hogy alkotmányos ágyból születtek, hogy a jogszolgáltatásnak tagadhatlanul szükséges és hasznos vebiculumai, hogy más államokban vi­rágzásnak örvendenek, például Franczia- és Poroszhonban: alig rövid évtized utáu, máris fölbomlással fenyegetnek, mig maguk az ügyvé­dek, főleg egy decennium óta, csak a koldus­botokban válogathatnak. Nincs tehát hazánkban a bírósági s tör­vénykezési szervezet sem rendezve, sem Lesze­relve s a műveli külföld e nemű s jogszolgál­tatási gépezetünk között, valóban nem cseké­lyebb a különbség, mint az angol három fedelű sorhajó és a mármarosi sódereglye közt. Pedig világszerte elismert igazság, hogy a törvénykezési rendszer nagyon fontos, hiányoz- hatlan szerves részét képezi minden állam al­kotmányának, s hogy az, mintegy az állam- s kormányforma által van föltételezve. Be kell annak illenie az állam összes szerkezetébe, mint valami öszhangzatos tagnak. Alkotmányos országban, hol a törvényhozó hatalom a nem­zet és fejedelem között meg van osztva, a tör­vénykezési rendtartás is, mint egyik legfonto­sabb Jegisiátiv mivelet a törvényhozás, ország­gyűlés tárgya s csak a nemzeti képviselők egye­zésével léphet eleibe ; csak az ország­gyűlés alkothat valamely lényeges, átaláuosb érvényű jogszabályt, rendtartást vagy intéz­ményt. így például a törvényszékek vagyis bíróságok számának helyének, egymáshoz való viszonyának illetőségének; a fölebbezések vagy instántiák rendszerének az Ítéletek hozatalának módja és rendje iránt való intézkedés. Ily orszá­gokban a végrehajtói s felügyelői hatalomra csak a kisebb érdekű eljárási módozatok s alaksze­rűségek meghatározási joga marad, például az ülés tartási napok a szavazási mód; a se- natusok felosztása a fegyelmi eljárás ellenőr­zése, a kezelési és egyéb ügyviteli rendszabá­lyok megallapitása sat. Ellenben, kizárólag törvényhozási teendőket képez 1) a bírói kine­vezés vagy választás iránt való joggyakorlat megállapítása; 2) a birói elmozdithatlanság el vének érvényesítése; 3) a nyilvánosság és szó­beliség rendszerének meghonositása; 4) az es- küttszéki intézmény alkalmazása; 5) a tiszta jogszolgáltatás elkülönítése a közigazgatástól; 6) a birói ítéletek végrehajtási módjának meg­állapítása ; 7) a birák fizetésének, nyugdíjazása s anyagi existentiájáuak biztosítása. Kétségtelen dolog, hogy mindezek minő­sége s mérvei, egyszersmind a jól szervezett vagy hibás igazságügyi organismusnak; ezek a jogélet mérfőldmutatói, melyek valamint a fej­lődés, úgy a hátramaradás fokozatait hűen föl­gSy* Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. 14:5. sz&m. _________, péntek jnlius 1. ra@S*—___ ■ ■ ■ ----­; „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfót kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........20 frt. — Fél érre.............10 „ — Negyed évre.... 6 „ ­Egy hónapra----- 1 „ 80 Hirdetések: KfTT hatodhasábos petitsor egy- (| nerl hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., Ó9 többszöri hirdetéséért 18 kr., minden belgtatásnál- A Í bélyegdij klilön minden beigtatás j • után 80 kr. osztr. ért. ($ r

Next

/
Thumbnails
Contents