Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-07-01 / 145. szám

tüntetik. Mindez ügyek s tárgyak, rendszerek s elvek közül több nyert már gyakorlati alkal­mazást a magyar földön is, melyek közül azonban sok alig bir gyökeret verni, több rü­gyet s virágot hajtani; legtöbbje pedig csak, mint amphibium, tengődik. Ily tünemény ha­zánkban a bírák kinevezése s sza­bad választása, mely kétéletű rend­szer megérdemli, hogy első­sorban s közelebbi szemle alá vegyük. Ami a bírák kinevezését illeti, ez nem­csak absolut hatalmú, hanem alkotmányos mo­narchiákban is a fejedelmet szokta illetni s nemcsak nálunk, de Belgium, s Poroszhonban sat. is a kormány jogai közé tartozik. Csak némely köztársaságban például az északamerikai Egyesült Államokban s a sweizi cantonokban látjuk egészen s átalában a népre bízva a biró­­választás jogának gyakorlatát. Más államokban mintegy visszaemlékezésül a monarchiai kor­mányforma előtt való állapotokra, fönmaradt a nép vagy a nép egyik kiváltságos töredékének azon jogszokása, hogy az alsó bírákat, azokat t. i. kikkel folytonosan s közvetlenül érintkezik, maga válaszsza, ha nem is korlátlanul, legalább a kormány kijelöltjei közül, így nevezetesen 1848. előtt, Magyarországon a megyék nemes­sége maga választá ugyan, de csak a kormány orgánuma, a főispán által kijelölt egyének kö­zül az alispánokat, szolgabirákat, esküdteket, valamint másrészről a szab. kir. városok pol­gárai s a falusi községek is befolyással lehet­tek biráik választására. Újabb időkben az 1870: 42. s az 1871: 18. t.-czikkek, melyek a tör­vényhatóságokat s községeket átalakítók, néme­­lyikben módosították ugyan a választási jogot de alapjaiban nem változtatták, a castok kü­lön bíróságai pedig, mint az egyházi s katonai bíróságok illetékességükben szűkebb korlátok közé szorittattak ugyan, de régi alakzatukban meghagyattak, míg jelenleg, a törvényhatósá­gokba is átoltott népképviseleti elv s a viri­­lismus által ott, hol s amidőn biróválasztás fordul elő, a választásokba a lakosok minden osztálya befolyhat. A választási rendszer tehát nagy vonzerővel s népszerűséggel bir, sőt nagyobbal, mint valaha, mert általa a néptö­­meg is tettleg élvezheti s gyakorolhatja egyen­jogúságát. Innen van, hogy a választási és ki­nevezési rendszer hivei közt erős elvi harcz gyuladt ki, mely napjainkban sem akar csilla­pulni s mely a törvényhozást merev zsibbadás­ban tartja. Az 1881-ki törvényhozás már ren­dezte ugyan a bírói kart, s valamint ennek tagjaira behozta a kinevezési rendszert s a tiszta jogszolgáltatást elkülönítette a közigazga­tástól ; másrészről nem érintette a közigazgatás közegeit illető választási jogot, sőt ennek meg­szorítására vagy eltörlésére még az 1880: 37. t.-czikk alkotásánál sem mert lépést tenni, holott e t.-czikk által a közigazgatási bírákat büntető-ügyekben is jogi birákká avatta, mi­ként már azelőtt három évvel, a kisebb pol­gári peres ügyek elbírálására is authorizálta volt (1877 . 22. t.-cz.). Az elvek és rendszerek ezen összezavarása, melynek párját Európában hiában keresnék, természetesen csak szaporítja a hamis fogalmakat nehezíti magát a igazság­szolgáltatást, a közkormányzatot s akadályozza a jogállamiság fejlődését.­vényesítésére kitűzött határidő lejár, miből azután azon hátrány keletkezik, hogy a legtöbb esetben jelentékeny hagyomány behajtatása, a költségek ál­tal felemésztetik. Megtörté­­k ugyan néha, hogy a bíróságok a közalapítványi kir. ügyigazgatóságot is értesítik, de a hagyomány minden jelzése nélkül csupán azon kivétellel, „mint hagyományos“ értesittetik, mely hiányos értesítés az ügyigazgatóságot oly hely­zetbe hozza, hogy a hagyomány behajtása iránt azonnal megfelelőig nem intézkedhetik vagy a leggyakrabban kis értékű hagyomány végett költ­séges helyettesítést kénytelen igénybe venni, ho­lott, ha a bíróságok a végrendeletnek legalább azon pontját, mely a közintézeti hagyományra vo­natkozik, az ügyigazgatósággal közölnék, ezen költ­ségek legtöbb esetben mellőztethetnének. Végül szükségesnek tartja nevezett minisz­ter úr a végrendeletre vonatkozó pontjának közlé­sét azért is, mert e nélkül sem a hagyományozás feltételei és módozatai sem a követelendő hagyo­mány összege nem tudható, sem pedig a hagyo­mány az illető pénztárnoknál alapokmány hiányá­ban el nem számolható. Hasonló helyzetben vannak az egyházmegyei hatóságok, a róm. kath. lelkészek és segéd­lelké­szek végrendeleteinek kihirdetését illetőleg. A kormány- és egyházhatósági rendeletek értelmében ugyanis a kath. alpapság több egyházi s közczélra bizonyos összegeket tartoznak végren­­deletileg hagyományozni, mit ha tenni elmulaszta­nának, a kötelezett hagyomány hátrahagyott töme­gükön törvényes uton is megvehető. Az egyházmegyei hatóságok ellenőrzési tisz­tüknek csak azon esetben lévén képesek megfe­lelni, ha az elhunyt lelkészek és segédlelkészek végrendeletetek tartalmát ismerik, a társulati, egyházi és országos érdekek megóvása czéljából 1874. jan. 28-án 2745. sz. a. kiadott körrendele­te­m kapcsában felhívom a bíróságot, hogy a köz­intézetek részére tett hagyományokról a végren­delet idevonatkozó pontjai kivonatainak megkül­dése mellett, mindenkor közvetlenül a közalapítvá­nyi kir. ügyigazgatóságot értesítsék, az elhalt­­ kath. lelkészek és segédlelkészeknek a bíróság előtt kihirdetett végrendeleteit pedig hiteles másolatban az illetékes egyházmegyei hatóságnak küldjék meg. Végül megjegyzem, hogy a kérdéses végrende­leti kivonatok s másolatok az illetékszabás 46. tétel 4. pontja értelmében nem tárgyai a bélyegilleték­nek, de ha valamely bélyegköteles beadványhoz mellékletül csatoltatnak, az idézett szabályok ér­telmében a mellékletekre szabott illetékösszegnek megfelelő bályegjegygyel lesznek utólagosan ellá­tandók. A pénzügy­minis­ternek 1881 jun. 9-kén 21944 szám alatt kibocsátott következő körrende­­deletét közli az igazságügyét 15324/881. sz. a. a bíróságokkal miheztartás végett. Minthogy némely kir tszékek s telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságok az illeték­­szabási s kir. adóhivatalnoknak az illetékhátralé­kok be s kikeblezése iránti megkereséseit azon indokból visszautasítják, mert az 1876 XV. tcz. 69 §-a értelmében az adóilleték és az adó termé­szetével biró más hátralékok biztosításának, ese­t­leg a törlésnek kieszközlésére csak az illető ki­ adófelügyelő van jogosítva, az ebbeli kételyek eloszlatása végett ezzennel kijelentetik, hogy a törvényesített illetékszabályok 142 és 143. §§-ai illetőleg az 1877. máj. hó 27 -én 28089. sz. a. kiadott utasítás 11. §-a értelmében az adó­s ille­ték kiszabási hivatalok nemcsak jogositvák, ha­nem kötelesek­­, az illetékeknek telekk. bekebe­lezése, illetőleg törlése iránt intézkedni s hogy a kir. adófelügyelők az 1876. XV. tcz. 69 §-ában különösen rájuk bizott egyenes adótartozásokon kívül csak az esetben vannak az illetékek bekebe­lezése iránti intézkedésre hivatva, ha ez a náluk végrehajtásra kimutatott valamely illetékhátralékra nézve a végrehajtás folyamában szükségesnek mu­tatkozik. Erről miheztartás végett az alárendelt kir. illetékszabási s adóhivatalok azonnal értesitendők s minthogy tapasztaltatott, hogy a telekk. hatósá­gok ezen hivatalok bekebelezési kérvényeit gyak­ran csak azért nem vehetik figyelembe, mert az illető pénzügyi közegek a kérvények és hozzá csatolt hátraléki kimutatások kiállítása körül felületesen járnak el, nevezetesen a kér­vényben illetékhátralékot említenek, holott a hátraléki kimutatásban adótartozásról van szó, vagy pedig a hátraléki kimutatást az arra alkalmazandó hivatalos pecsétre s a­láírásra nézve hiányosan állítják ki, az igazgatóság egyszersmind szigorúan utasítsa a nevezett hivatalokat, misze­rint a bekebelezés, vagy törlés iránti kérvényei­ket a csatolt kimutatások tartalmával megegye­zően szerkeszszék, s különösen arra is figyeljenek, hogy a csatolandó hátraléki kimutatásokon a ki­állító hivatal, valamint az aláíró tisztviselő m­i­­n­ő­s­é­g­e pontosan kitüntetve, s a hivatalos pe­csét is mindig alkalmazva, szóval a kimutatás a fennálló utasítások értelmében a közokirat kellé­keinek m­egfelelőleg kiál­­tva legyen. Az Igazságügyér 1881. junius 18-án kelt 14507. számú következő körrendeletét küldötte az első folyamodásu kir törvényszékek s járásbíró­ságokhoz . A vallás és közoktatásügyi miniszter ur tudomására juttatta, hogy a kir. bíróságok a köz­intézeteket érdeklőleg tett végrendeltek kihirde­téséről az 1868. LIV t.-cz. 84. §-ban foglalt in­tézkedés ellenére, a közalapitványi kir. ügyigazga­tóság helyett, az ilető intézet igazgatósága értesit­­tetik, utóbbi pedig az ily birói értesítéseket nem ritkán csak a határidő lejártával juttathatja az ügyigazgatósághoz, midőn már a hagyomány ér­ Vegyes közlemények. Adományozás Becker Károly osztálytan, a kö­zös külügyminisztériumban, a Ferencz József-rend közép­­keresztje és Löwenberg Ottó osztálytan, ugyanazétt a vaskorona-rend III. oszt. kinevezés. Az újra alakult brassói kereskedelmi és iparkamaránál Diamandi Manólé elnökül, Fábri­­czius Károly a kereskedelmi oszt­rnlck Józsefet az iparos osztály alelnökéül Szabó Géza fogalmazó gyakornokká a közoktatási minisztériumhoz, R­u­­­i­c­h Sándor zalaegerszegi törvényszéki joggyakornok ugyanezoti tszékhez, Oszterhuber László n.­kani­­zsai tszéki joggyakornok a sümegi, dr. Simon József igazságügyi n,­dijnok a tapolczai jbirósághoz aljegyzőkké, Modl Alfréd vajdahunyadi jbirósági írnok a kolozsvári tszékhez segédtelakkönyvvezetővé, dr. V­a­s­s Tamás és Szakács Károly fogalm­azó-gyakornok II. oszt. pénz­ügyi fogalmazókká, Varasdy Géza III. oszt. tiszt II. oszt. ifj. Ágotha Alajos gyakornok pedig III. oszt. tisztté, Tóth Ferencz ideiglenes katasz. mérnök katasz­teri pótbiztossá, M­e­g­y­e­r­y István végzett joghallgató kir. ügyészségi dijtalan joggyakornokká, P­e­t­r­e­c­z Ján. bpesti kir. Ítélőtáblái házi szolga és Biber Károly kir. Ítélőtáblái napidij­as szolga II. oszt. hir. szolgákká házi szolgává Szabó György kir ítélőtáblái napdijas szolga, Mészárovics István őrmester a kir. illetékki­szabási hivatalhoz hivatalszolgává Eperjesre. névváltoztatás. Pirk János imelyi lak. „Peredé­re, Rosenberg Manó bajai lakos és gyermekei „Solymos“-ra, D­r­a­be­k Ferencz kalocsai lak. „Dári“-re, Schneider Ármin bpesti la és „Szabadra, G­ref­fe­nstein Lajos bpesti lakos és kiskorú gyermekei „Barta“ ra, Berger Miksa esztergomi lak. „Berényi“-re, Kirch­kn­o­p­f Lajos esztergomi lakos „Cserhalmi“ ra. A m­ kir. igazságügyminiszter a károlyfalvi­­bí­róságot, saját területére nézve, folyó évi szeptember hó­­­tól kezdve, telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel ru­ház­ta fel. ingók foglalása, ilosvai közbirtokosság ellen Gerlinger János ellen Súlyon, Markov­ics Salamon ellen Berenczén, Berecz­ky Ottó ell. B.-Ujfal­­ván, Kósa István ellen N.­Enyeden, Ál­der Imre ellen Temesvárott, Saáry András s társai ellen Vámoson, Fischer Sámuel ellen Herenden, P­á­l­f­y Imre ellen Czernabarán, özv. Kállay Menyhértné ellen Székes­fehérvárott, K­o­h­n Julia és Fülöp ellen Kulán, H­o­ff­­mann Adolf ellen Kőszegen, Feisztl Malvin ellen B -Gyarmaton, Popov Lázár s társai ellen Pál­inkán, Vámosi Julianna ellen Kolozsvárt, V­u­c­s­á­k János s társa ellen Szentesen, Lakatos Anna ellen Veszprém­ben, Georg Avakumovics Sohn czég ellen Bpesten, (Mária-Valéria utcza 9. sz.), Horvát Antal ell. Csicsón, K­r­a­u­s­z Lipót ellen Kishegyesen, K­v­a­k Ádám s tár­sai ellen Tyerchován, Farkas Sándor ellen Vámoson, Kellner Izrael ellen S.-A- Ujhelyen, K­o­h­n Rozália ellen Mezőtúrban, K o­h­n Ignácz Topolyán. Örökösök idézése. Zöld Gáborné, Fejes János örök. (zalaegerszegi tszék), Gottfried Jánosné szül. Hamorazky Anna, Ocsenda Jánosné, Grosz János őr. (kassai tszék), Máté Erzsébet, Kovács Mária őr. (kecskeméti tszék), Kovács Károly ör. (kézdivásár­­helyi tszék), F­i­a­l­k­a József, S­z­a­l­a István, István János örök. (rimaszombati tszék), Dezső István (györi tszék), N­é­m­e­t­h Mária, Kántor György, Hentz János, Kovács Pál, Selmeczi Mihály ör. (komá­romi tszék), Bálint Éva, G­é­v­a­i Mihályné örökösei (miskolczi tszék), Harmath János, Fyu­k István, Ill­é­s István, Katona, Jánosné, B­ö­k­ö­n­y­i András, C­z­i­n­k­e János, Szemán József, Nagy János örök (s.­a.­újhelyi tszék), Dobó János, Szécsi András, Üres József Vas Ignácz, Bozsó Teréz, Ki­s János ör. szegedi tszék), S­i­ft­á­r Teréz, Schell József, Éva Mária, M­ag­y­a­r Mátyás, Kardos János ör. (soproni tszék), Kros­­csuk Mihly, Drumer Eszik, H­a­z­ó Mihály s neje, Mihálka Anna, Ku­drics György ör. (m.-szigeti tszék), Wladár László örök. (beszterczebányai tszék), Ni­k­a Budaeu ör. (fogarasi jb), Rapszki András ör. (dévai tszék), Koch Erzsébet ör. (szombathelyi tszék), To­n­c­z Nyikola ör. (nagyváradi tszék.) Idézés Kollmann Ferencz (soproni tszék), Molnár Matild som. ker. (szegedi jb), Kulmicz Gyula ism. ör. (kecskeméti jb), Brasch József (szász­városi jb), N­i­s­z­t­o­r George örök. (oraviczabányai jb), B­o­c­s­k­a Mária (gyulafehérvári tszék), Goldfinge­r András ör. (oraviczabányai jb), Fehér József ism. ör. (kecskeméti jb), Malut Miria ism. örök. (alsó-kubini járásb) Csőd. W­i­r­h. Leiblich budapesti bejegy. keresk. ellen (bpesti keresk. s váltótszék), bej. szeptember hó 7., 8.»

Next