Magyar Közigazgatás, 1901 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

XIX. évfolyam. — 7. szám. / Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1901 január 6. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-utcza 1., hova a lap szellemi részét illető küldemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kiadóhivatal: Kossuth Lajos-utcza 1., hova a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára : Egész évre 16 korona, félévre 8 korona. Hirdetések árszabály szerint. A közigazgatás egyszerűsítésének törvény­hozási feladata. Széll Kálmán miniszerelnök újévi beszédében, a legközelebbi jövő törvényhozási és kormányzati feladatait illetőleg a követ­kező nyilatkozatot tette: «Fontos teendők elvégzése vár még erre az országgyű­lésre. A költségvetés tárgyalásának befejezése után a tör­vényjavaslatok egész sorozata lesz elintézendő. Ide tartozik az összeférhetlenségi törvény, a helyiérdekű vasutakról szóló törvény, a közigazgatás körébe tartozó több fontos javaslat és majd minden tárc­a köréből a törvényjavaslatok egész soro­zata. A nagy reformmunkák a jövő országgyűlésre marad­nak Az adm­inisztrác­ió rendezésének nagy fontosságú ügye, az igazságügy terén az új peres eljárás, az adóreform, a bányajog, a gazdasági kérdések végleges rendezése, az auto­nóm vámtarifával és a külföldi szerződések kérdésével kapcsolatosan az ország érdekeinek és jogainak alapján úgy, a­mint azokat a legutóbb hozott törvények biztosították, a jövő feladata.­ Mindazok előtt, a­kik a törvényhozás tárgyalásait figyelem­mel kísérik, a miniszerelnök ezen nyilatkozata új dolgokat nem tartalmaz, mert azonos értelmű kijelentéseket több ízben tett az országgyűlésben és annak bizottságaiban. Mi újabb meg­erősítését látjuk az újévi beszédben a ministerelnök azon elhatá­rozásának, hogy az országgyűlés addig nem mehet széjjel, m­íg a közigazgatás egyszerűsítésére szükséges törvényhozási munkálatok befejezést nem nyernek. A miniszerelnök kezdeményezésére minden kormányzati ágban megindult az úgynevezett egyszerűsítési akc­ió. Az egybegyűjtött anyag földolgozása folyamatban van. Ezen földolgozás eredményeit érthetjük azon «a közigazgatás körébe tartozó több fontos javaslat» alatt, melyeket a miniszerelnök még ezen országgyűlésen elintézendőkül jelölt meg. Köteles­ségünket véljük teljesíteni, a­midőn minden befolyástól menten elmondjuk nézeteinket az egyszerűsítéssel kapcsolatos törvény­hozási teendőkről. Tudomásunk szerint már több ministérium annyira haladt a hatáskörébe tartozó ügyek egyszerűsítésének munkálataival, hogy egyik-másik rendeleteket is bocsátott ki. Hogy vájjon az egyes kormányzati ágaknak ily külön álló intézkedései meg­­felelnek-e a czélnak, és vájjon az elforgácsolt intézkedések nem vezetnek-e még nagyobb bonyodalmakra, erre egyelőre véleményt mondani nem akarunk. Most csupán azon nézetünk­nek merünk kifejezést adni, hogy legalább is idő előttiek lehet­nek az efféle különálló egyszerűsítési intézkedések, mert az egységes vezérelvek s határozott alapelvek megjelölése, vagyis a vonatkozó törvények megalkotása előtt a különben is nagy rendeleti anyagot szaporítjuk. Nem hallgathatja­ el azonban azon megjegyzésünket, hogy ha minden tárc­a, minden kér­dést külön rendeletekben egyszerűsít, sem a közigazgatás, sem közönség nem lesz képes megemészteni az így előállott mondjuk egyszerűsített feladatokat. Közbevetőleg legyen szabad még kifejezést adnunk azon nézetünknek, hogy a közigazgatás terén szükségesnek mutat­kozó egyszerűsítés részleteinek megállapítása előtt, tisztába kell hozni: mit ölel fel a beligazgatás gyűjtő­neve alatt összefoglalt feladatkör, mert nálunk a szorosan vett belügyi igazgatás meg­lehetősen szét van forgácsolva az egyes tárc­ák között. Meggyőződésünk szerint a czélba vett egyszerűsítésnél azon nagy területet kell a belkormányzat és beligazgatásnak első­sorban felölelni, a­mely a szoros értelemben vett közigaz­gatásra, vagyis a törvényhatóságok s azok alantas közegeire terjed. Ebben aztán nem tehet különbséget az, hogy a felső intézkedési ügykör a belügyi, kereskedelemügyi, földművelés­­ügyi stb. tárc­ákba van osztva. Az összes beligazgatási ügyek egyszerűsítését együtt, egyszerre és össszevágólag kell meg­oldani. Ide vonatkozik azon észrevételünk, hogy addig, a­míg a miniszerelnök által kezdeményezett egyszerűsítési akc­ió törvényhozási alapokat nem nyer, elhamarkodottaknak látsza­nak az egyes tárc­ák körében tett, vagy teendő intézkedések Hogy minő törvényhozási munkálatokban fog körvonalazást nyerni a közigazgatás egyszerűsítése, arról illetékes helyről tájékozva még nem vagyunk s igy ezúttal tisztán csak a saját nézeteink reprodukálására szorítkozhatunk. A belü­gyminister múlt évi 125.000. sz. a. kiadott s lapunk 48. számában közölt rendeletével 24 pontban csoportosította az egyszerűsítés sarkkérdéseit és fölhívta a törvényhatóságo­kat, illetőleg a főispánokat, hogy azok fölött alkalmas szakerőik bevonásával tanácskozva, megállapodásaikat 1900. év végéig terjeszszék föl A törvényhatóságok e fölhívásnak bizonyára legjobb tudásukkal és értelmi erejük teljes fölhasználásával igyekeztek megfelelni. Nem vagyunk ezen mindenesetre nagy­becsű anyag felől tájékozva, de magunk is számot vethettünk a rendeletben foglalt kérdésekkel kijelölt czéllal, s azért meg­kísértjük vázolni, hogy minő keretekben mozoghat nézetünk szerint a törvényhozási megoldás. A törvényhozási intézkedések a következőket ölelhetik föl. 1. A belügyminiszer kapjon fölhatalmazást arra, hogy a törvényhatósági és községi igazgatásban szükségesnek mutat­kozó egyszerűsítéseket rendeleti úton statuálja, természetesen csak az általános reformok életbeléptéig terjedő ideiglenes érvénynyel. 2. A felebbezési határidők egységesíttessenek, valamint a különböző rendőri kihágásoknál a felebbezési fórumok is. 3. Rendeztessék a kihágásokból befolyó pénzbüntetések kezelése és hová fordítása. 4. A közigazgatási pénzkezelés a postatakarékpénztárak útján történjék. 5. A kézbesítéseket a posta teljesítse. Ma már azt mondhatjuk, hogy ezen kérdések megoldásának mikéntje nem tisztán csak a szaktudomány titka, hanem sok tekintetben, közóhaj alakjában áthatotta a közvéleményt is. A tény az, hogy a törvényhatósági és községi igazgatási eljárás egyes részleteit a fejlődött viszonyok folytán a tör­vények már kellőleg nem szabályozzák, a számtalan kormány-

Next