Magyar Közlöny, 1971. január-július (1-55. szám)
1971-02-23 / 13. szám
230 — 1971. február 23. MAGYAR KÖZLÖNY 13. szám szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti. 2. §. Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő: „EGYEZMÉNY A NEMZETKÖZI KÖZÚTI ÁRUFUVAROZÁSI SZERZŐDÉSRŐL (CMR) BEVEZETÉS A Szerződő Felek felismerve, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésre vonatkozó feltételeket — különösképpen az ilyen fuvarozáshoz használt okmányok és a fuvarozó felelőssége tekintetében — célszerű egységesen szabályozni, a következőkben állapodtak meg: I. FEJEZET Alkalmazási terület 1. cikk 1. Ez az Egyezmény minden olyan szerződésre érvényes, amely áruknak közúton járműves díj ellenében végzett szállításáról szól, ha az áru átvételének helye és a kiszolgáltatásra kijelölt hely, — amint ezeket a fuvarozási szerződésben megjelölték, — két különböző állam területén van, amelyek közül legalább az egyik szerződő állam. Ez a rendelkezés a felek székhelyére és állampolgárságára tekintet nélkül érvényes. 2. Az Egyezmény alkalmazása szempontjából „jármű” gépjárművet, nyergesvontatót, pótkocsit és félpótkocsit jelent, amint azt az 1949. szeptember 19-én kelt Közúti Közlekedési Egyezmény 4. cikke meghatározza. 3. Az Egyezmény abban az esetben is érvényes, ha a hatálya alá eső fuvarozást államok, állami intézmények, vagy állami szervezetek végzik. 4. Az Egyezmény nem érvényes: a) nemzetközi postaegyezmények rendelkezései alapján végzett fuvarozásokra; b) hullák fuvarozására; c) átköltözködési ingóságok fuvarozására. 5. Szerződő Felek sem két-, sem többoldalú olyan külön megállapodást nem kötnek egymással, amely ennek az Egyezménynek a rendelkezéseitől eltér; kivételt képeznek az olyan külön megállapodások, amelyek szerint az Egyezmény kishatárforgalmukra nem érvényes, vagy amelyek — kizárólag a megállapodást létesítő államok területére korlátozott fuvarozásokra — az árut megtestesítő fuvarlevél használatát engedélyezik. 2. cikk 1. Ha az áruval rakott járművet az útvonal egy részén tengeren, vasúton, belvízi vagy légi úton fuvarozzák, anélkül, hogy az árut — kivéve a 14. cikkben foglalt rendelkezés alkalmazásának esetét — átraknák, az egész útvonalra az Egyezményt kell alkalmazni. Abban az esetben azonban, ha bizonyították, hogy az árunak nem közúti fuvarozó által végzett fuvarozása során bekövetkezett elveszését, megsérülését vagy a kiszolgáltatási késedelmet nem a közúti fuvarozó cselekménye vagy mulasztása, hanem olyan esemény okozta, amely csak a nem közúti fuvarozó által végzett fuvarozás során és emiatt következhetett be, a közúti fuvarozó felelősségét nem a jelen Egyezmény, hanem aszerint kell meghatározni, ahogy a másik fuvarozási áhhoz tartozó fuvarozó felelősségét kellett volna megállapítani abban az esetben, ha a szerződést — kizárólag az áru fuvarozására — a feladó és a másik fuvarozási ághoz tartozó fuvarozó kötötte volna e fuvarozási ágazatban végzett fuvarozásokra érvényes jogszabály kötelező előírásai szerint. Ha azonban ilyen jogszabály nincs, a közúti fuvarozó felelősségét a jelen Egyezmény szerint kell megállapítani . 2. Ha a közúti fuvarozó egyben a másik fuvarozási ághoz tartozó fuvarozó is, felelősségét szintén a jelen cikk 1. pontja szerint kell meghatározni, úgy azonban, mintha az ő közúti fuvarozói tevékenységét és a másik fuvarozási ág keretében végzett fuvarozói tevékenységet két különböző személy végezte volna. II. FEJEZET A fuvarozó felelőssége más személyekért 3. cikk A fuvarozó ennek az Egyezménynek az alkalmazása esetén alkalmazottai és minden más olyan személy cselekményéért, valamint mulasztásáért, akinek szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából igénybe veszi, úgy felel, mintha az saját cselekménye vagy mulasztása lett volna, feltéve, hogy ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek feladatkörükön belül jártak el. III. FEJEZET A fuvarozási szerződés megkötése és végrehajtása 4. cikk A fuvarozási szerződésről fuvarlevelet állítanak ki. A fuvarlevél hiánya, szabálytalansága vagy elveszése nem érinti sem a fuvarozási szer