Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 23. évfolyam (Budapest, 1936)
Számok listája - 1. szám
A „Magyar Kultúra" előfizetési ára egész évre 12 P, negyedévre 3 P, egyes szám ára 50 fillér. Külföldre a portókülönbözet hozzászámítandó. — Csehszlovákiai előfizetés ára: 86 K. Főbizományos: Szent József-könyvkereskedés. Bratislava, Lőrinckapu utca 3. Minden előfizetés és reklamáció ide küldendő. — Csekkszám: 33,107. — Kéziratokat nem őrzünk meg s csak a porta melléklése esetén küldünk viasza. — Levelekre csak válaszbélyeg ellenében "válaszolunk. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Mária u. 23.—Telefon : 31—20 05. A MAGYAR KULTÚRA ÚJ KÖNTÖSBEN Olvasóink a jelen számmal új köntösben veszik kézhez a Magyar Kultúrát. Az új évfolyammal folyóiratunk is áttér arra a nagyobb, negyedalakos formára, amelyben a vezető külföldi katolikus folyóiratok jelentékeny része is megjelenik, pl. a Schönere Zukunft, az Allgemeine Rundschau, a Tablet, az America, a Frontes pzo. Huszonkét éve megszokott formát komoly folyóirat nem változtat meg könnyen s a Magyar Kultúra kiadóinak is sok töprengésébe került, míg arra az elhatározásra jutottak, hogy folyóiratunknak régi alakját újjal cseréljék fel. Mégis győznie kellett azoknak a meggondolásoknak, amelyek az új formára való áttérést javallták. Ilyen indítóok volt mindenekelőtt a papirosterjedelem teljesebb és gazdaságosabb kihasználása. Laikus olvasó nem is hiszi, mennyi szedésre alkalmas papirosfelület vész el és marad felhasználatlanul a nyolcadív alakú folyóiratnál. A Magyar Kultúra új alakjában csaknem egyharmadával több szöveget tud majd nyújtani s így tartalmilag jelentékenyen megbővül, mégpedig az előfizetők minden újabb megterhelése nélkül, úgy hogy az előfizetési ár a régi marad s mégis 48 lapnyi közlemény helyett csaknem 60 hasábnyit — csaknem ugyanannyi oldalnak megfelelő anyagot — nyújthatunk. E mellett a cikkek elhelyezése is könnyebb, változatosabb, a folyóirat külső megjelenése ezzel színesebb, mozgékonyabb, elevenebb lehet. A kemény papíron és színesen nyomtatott külön borítéklap költségeit így hasznosabbra, szedés és papirosmennyiség gyarapítására fordíthatjuk. A terjedelemtöbbletet arra kívánjuk fordítani, hogy a Magyar Kultúrát új rovatokkal egészítjük ki s névleg a „Távlatok" című rovatot terjedelmesebb és változatosabb katolikus világkrónikává bővítjük, amelyben beszámolunk a hazai és nemzetközi katolikus élet kimagasló eseményeiről, egyházi, közéleti, kulturális és szociális alakulásáról, a katolikus ügy előhaladásáról és visszavettetéseiről, diadalairól és törekvéseiről. Ez a rovat, úgy hisszük, hézagot pótol, mert hiszen sem napilapjaink, sem folyóirataink szélesebbkörű katolikus világkrónikát nyújtani eddig nem tudtak s mégis kívánatos, hogy közönségünk ne csak elméleti fejtegetéseken keresztül ismerkedjék meg elveink életerejével, hanem a gyakorlati megvalósítási törekvések állandó figyelésén keresztül is. Szekfű Gyula hangoztatja valahol mint elérendő célt: „hogy minél több magyar legyen képes illúziók ködétől, a demagógia lángolásától távol, nyugodt szemmel beletekinteni a valóságba, mely ma, sajnosan tudjuk, számunkra nem igen nyújt vonzó képeket". Ha erre a látókörszélesítésre és a vele kapcsolatos önkritikára általános magyar szempontból szükség van, még inkább katolikus magyar szempontból. Semmi annyira be nem szűkít s oly rövidlátóvá nem tesz, mint a folytonos közelbenézés, a csak közvetlen környezetünkben s akkor is merőben politikai, evilági, hétköznapi szempontokból való érdeklődés. Viszont semmi úgy ki nem tágítja világképünket, mint egy egész világra figyelő s mindent a nagy, összefogó, örök elvek fényében vizsgáló eseményszemlélet. A megfigyelés tárgyává tett mozzanatok egyenként talán kicsinyek és jelentékteleneknek tetszők, összességükben mégis világképet alakítanak ki az olvasó lelkében és azokba a távlatokba emelnek bele, amelyekben nem éppen csak a tőzsdei és színházi események, a sporteredmények és politikai alkudozások a fontosak, hanem sokkal inkább azok a küzdelmek, amelyeken az emberiség magasabb művelődése és igazi boldogulása múlik, s amelyek a krisztusi gondolatnak a társadalom különféle pontjain való térhódításával kapcsolatosak. Ennek a programmkiszélesítésnek nemcsak az lehet a várt haszna, hogy folyóiratunk változatosságban és sokoldalúságban lényegesen gazdagodik, hanem hogy azok is fokozottabban megtalálhatják majd benne érdeklődésük kielégülését, akik a tisztán elméleti tanulmányok olvasásába nem oly szívesen mélyednek el. Új rovatként szerepelnek majd azok a szemelvények is, amelyeket felváltva hol a hittudomány, hol a lelkiség birodalmából, hol pedig az őskeresztény irodalom remekeiből kívánunk olvasóinknak bemutatni. Hiszszük, hogy olvasóink e rovatokban is sok örömöt s újszerű tájékozódást találnak. Bízunk benne, hogy folyóiratunk olvasói örömmel üdvözlik a Magyar Kultúra megifjodását és megnagyobbodását s nemcsak hűek maradnak hozzá, hanem kettőzött szeretettel vállalkoznak a Magyar Kultúra terjesztésére is ismerőseik körében. Szomorú, hogy még mindig nagyon sok, egyébként értékes értelmiségi emberünk van olyan, aki komoly katolikus folyóiratot egyáltalán nem olvas. Vannak derék katolikus világiak: jogászok, orvosok, tanárok, mérnökök, tisztviselők, akik bizonnyal örömmel szegődnének folyóiratunk olvasói közé, ha ismernék azt. Dehát nem ismerik, mert mi katolikusok nem vagyunk elég mozgékonyak és gyakorlati érzékűek, nem propagálunk, nem érvelünk, nem agitálunk a saját orgánumaink mellett úgy, mint mások a maguk szellemi irányítói mellett. Pedig nemcsak az elmélyült katolikus öntudat s a világnézeti művelődés fokozása az, amit folyóiratunk szinte szemmel kísérhetően elér mindenütt, ahova eljut, hanem az az egységes, részleteiben is összhangzatos gondolkozás, amely olvasóinkat régóta egyetlen, láthatatlan és mégis számottevő táborrá izmosítja. Hiszen szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy a Magyar Kultúra így is és a nyomasztó gazdasági válság közepett is az országnak egyik legelterjedtebb, talán a legelterjedtebb világnézeti és kulturális folyóirata. Ha ezt az eredményt sikerült elérnünk, ebben az érdem nem a szerkesztőké s a kiváló munkatársaké csupán, hanem azoké a lelkes olvasóké és barátoké is, akik folyóiratunkban a katolikus magyar művelődés egyik legtevékenyebb és legöntudatosabb előőrsét ismerték fel s mindent elkövettek, hogy azt széles körben elterjesszék. E téren máris sok történt, de még tízszer ennyinek kellene történnie. Ahol világnézetek védelméről van szó, ott nemcsak az íróknak, hanem a művelt közönségnek is kötelességei vannak a sajtója érdekében. Meg kell tízszereznünk olvasótáborunkat, meg kell nyernünk folyóiratunknak mindenkit, aki Magyarországon a komolyan keresztény és igazán magyar kultúrát, a szociális jobbrafordulást, az erkölcsi és társadalmi fellendülést őszintén kívánja. Hiszen amikor folyóiratirodalmunkat erősítjük, voltaképen önmagunkat erősítjük vele, a magunk helyzetét, reményeit, kilátásait növeljük általa. Egyúttal bejelentjük azt is, hogy folyóiratunk felelős szerkesztői tisztét dr. Nyisztor Zoltán vette át, aki máris évek óta viseli a tényleges szerkesztés gondjait. Szeretettel tesszük le a megújult és megbővült Magyar Kultúrát olvasóink asztalára s kérjük, fogadják ugyancsak szeretettel! A szerkesztőség.