Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)

1788-02-23 / 16. szám

m­ert a’ Pogányokat nem a’ Kristus szelid lel­ke , hanem vezérli a’ fegyver és igasságta­­lanság minden kegyetlenségre, a’ testi­ ki­­vánság minden fertelmességre. Alázatoson eredezünk Sz. Felségednek! Ne botsisd mi reánk e’ szemtelen Népet, ne add ennek prédájára a’ Kereszténységet és a’teknitus vérén váltott örökségedet. Ne engedd meg­ látnunk a­’­t az utálatosságot , melly a’ Sz. hellyen fog állani, midőn a’ Pogányi tudatlanság ki-oltani igyekezi az Evangéliumi világosságot, ne jut­talk minket arra a’ fetéttségre, melyből ki hoztad Po­gány eleinket kegyelmess en. E’ végre! A­ lj a’ mi Kegyelmes Ki­rályunk’ jobbra­ felől , tanítsad ujjan, igaz­­gassad kezeit az hadakozásra, szerentsébes­­sed ditsösségedre, lelkünk­­sen­dességére , a’ Kristus lelki Kirá­lynnk’ külső testi Országá­­nak békességére c­élozó fegyverét a’ győze­delmes viadalra. Küld­ el Angyalodat Po­gány ellensége Táborára, hogy azokat meg­rettentse és el­űzze­t és légyen ő Felségé­nek vérontás nélkül­ való gyözedelme ’s bi­rodalmának tsendessége. Ugyan e végre Békességnek Illene! Príntálljad a’ Tsá­­szároknak Királyoknak szivekben a’ békes­ségnek szerelm­ét , hogy annak kívánsága ’s meg­szerzése , győzze­ meg a’ világi Ditsős­­ségnek ’s telhetetlenségnek indulatit, el­hitet­vén

Next