Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-02-23 / 16. szám
vagyunk, ne add felhiszéledet végső pusztulásra, szánjad romlásunkat, ne siettesd halálunkat ; mert nincs az halálban rollad emlékezet, a’ por nem dicsér tégedet, nem hirdeti igazságodat, az élők dicsérnek tégedet, hadd éljünk hát ma is ditsösséged terjesztésére. A’ rettegés félelem serkemsen fel a’ bűnből, inditson a* megtérésre, bűneink meg siratására ’s el hagyására, hogy midőn te hozzád térünk , térjen hozzánk kegyelmességed* És ha szintén elvégezted is felőltünk a’ gonoszt, hogy elbotsássad háládatlan Nemzetünkre, bátsd meg azt, és áldásodat hadgyad mi rajtunk. Ennek pedig bizonyságára, hogy foganatos előtted szivünk’ töredelmessége ’s kicsiny gyülekezetünk eredezése: Adjad édes Atyánk hamar hallanunk hozzánk való ’s minket tökélletesen megvigasztaló kegyelmednek örvendetes hirét , megfelelvén alázatos eredezésünkre jó válasszal: Mi Atyánk ’s a’ t. A Muszka Birodalomban minden Vasárnaponként a templomokban ezen következendő könyörgés rendeltetett az elmondásra Orosz nyelven. Uraknak Ura ! erős és félelmes Isten ! A’ ki az elkerülhetetlen hadnak készületeiben is , a’ legrettentőbb veszedelemnek közepette is , mely a’ te Népedre törekedik , kegyelemnek és könyörületesség nek illene vagy ! A’ ki a’ felvont kézivet is eltöröd, az éklelű dárdákat megrontod , a’ sebessen