Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)

1789-02-14 / 13. szám

ama sok Török vért eresztett. Húszár Hadn. Durcsá­­hot, azon vagdalt és lödözött köntössében , mely a’ múlt tsatákban alig számlálható foltokat nyert ma­gára; de minthogy ezen köntösében akarja az egész háborút ki­ állani, valahol csak azon vágás esik bé­­fájdoztatja ’s viseli. Ez egy meg­rettenthetetlen va­­stag - mellyü, egész kézzel lábbal termet Vitéz; és csak egyedül ő az , a’ kinek sém a’ táncz sém a’ fe­jérnép nem kel. Ez az a’ Tiszt , ki minekutánna egy öreg Agához év­szer­ is hozzá vágván , serami módon élet-erére nem akadhatott volna, végre fe­jéből a’ Kontyát bal-kezével ki-vévén, kapasz fejét ugy,­vágá ketté, kinek az egész Köntöse pamuttal (gyapot) vastagon meg­ volt töltve; mely fegyver ellen való Orvoság moh a’ Törököknél közönsé­ges. Ekkor Durcsát, csak 9 fájdalmas sebekkel jő­ve­ ki az ütközetből, és 30 arannyos Paripáját­ is ott hagyá, mellyet alólla el­löttenek, és a’ c­ofját, mellyet keresztül vágtának. Nem lehet azon indu­latot le­ irni, mellyet a’ Huszárok ’s nevezetesen e­­zen Gráfén Sergebéliek viseltetnek egymáshoz , és a’ m­ely­ szerint, ha a’ Divisiot valamely tsatára bo­­tsátják, még csak a’ sebessek és a’ Lovakat el­vesz­­tettek­ is abból el­­­maradni te­ljességgel nem akar­nak, és gyalog is a’ magok Svadromok után szalad­­nak. Minden Huszár Sergeknek csak ez az egy óhajtások, hogy bár­ tsak az egész Regement e­gyütt lehetne, hogy ők mutathatnák­ meg az egész Világ előtt a­ magok Vitézségeket külön külön.

Next