Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)

1789-04-08 / 28. szám

Miskóltzról Márc­. 21-dikén egy részeges ember­­ről Írják ezen következő irtózatos történetet. Mis­­kóltztól nem meszsze Szent Péter nevű Mező - Vá­­rosban, egynéhány napokkal ez-előtt egy részeges embert a’ maga felesége a’ Kortsmáról haza hivott; ezért meg­boszonkodván az ember, fel­tevé magá­ban, hogy feleségét megölje, melyre nézve mihelyt haza­ érkezik, a’ bárdját kezébe vévén, el­mene az­zal a’ szomszédságban lakó Kovátshoz, hogy meg­­köszörülje. A’ felesége észre­ vévén, hogy a’ bárdot a’ férje magához vette, megdobbant magában, és gyanakodni kezdett, hogy a­ férjének nem jó szán­­déka volna; azért alattomban utánna ment , hogy meg­visgálja hová ment a’ bárdat, és midőn a’ Ko­­vátsnál köszörülve találta volna, jobban­ is meg­­erös­ödött gyanuságában­­ és egészlen el­remü­lve az As­szony, valamely közel lakó Attyafiához szala­­dott, annak az egész dolgot és a’ maga gyanuságát elé­ beszélte, és egyszersmind kérte , hogy az ő há­zához ne sajnáljon el­jöni, ötét a’ következhető ve­­szedelemtöl meg­­­szabaditani. Az Atyafi meg­igéri nékie, hogy kevés szempillantások múlva nyomába fogja ötét követni: ezzel az As­szony haza mégyen, reménlvén hogy a’ férje még a’ Kovátsnál vagyon, vagy ha haza érkeznék­ is, talám meg­engesztelheti. Azonban az Atyafi oda­ érkezik; de már későn , mert a’ szobába be­lépvén , az As­szonyt a’ földön haldokolva találá, orra, kezei és lábai el­ valának vágva , és a’ férje még akkoron­ is ezen gyilkolás­ban foglalatoskodik vala ; a’ mi a’ szánakozátra leg­ méltóbb, ezen szerentsétlen As­szony nagyon v * . ■ ' ' ' ‘I : (еГ

Next