Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)
1789-08-01 / 58. szám
tán következő sorokban a’ mi Sántzunkra rohant a* mieinkre rohanó ellenségnek száma mintegy 4 eze**g valónak ítéltetett. A’ közelebb nyomulásban minden kis árokban és gödörben meg vonta magát, hogy a* mieinknek tüzelése néki ne árthasson , és a’ jobb szárnyunkhoz közelithessen, d^a’ helynek fekvése nem eléggé oltalmazhatta őket a’ mi tüzeléseünktöl. Csak ugyan mintegy 12-tön közüllök arra vetették fejeket , hogy a’ mi Sántzunkba ugordjanak , kik a’ mi Sorompóinkba szegeket kezdettek verni, hogy azokon felhághassanak , de a’ Posztnak Komendánsa Lauritz Major Ur, a’ mély fedező töltésre némely gyalogjainkat felhágatván, ezen vakmerő ellenség közüll is 7-tet ellövöldöztetett. Már 9 órakor a’ Sántzunknak bal-szárnya ellen is mintegy 800 lovas és gyalog ellenség érkezett; de ezek a’г mieinknek kemény tüzelése által nagy károkkal vissza-űzettek. Reggeli 7 órától fogva, tized-fél óráig tartott a’ tüzelés, ez alatt hót edgyik hol másik csoportja az ellenségnek vissza-űzetett. Tized-fél órakor a’ Székely Huszárok’ vitéz Kapitánnyá Válná, 150 önként vállalkozott gyalogokkal és 5 cúg Székely Huszárokkal a’ Sántzhoz közelebb jőve , mb helyt a’ Májor Lauritz Kapitány Vajnának és a vélle valóknak egész eltökéllett vitéz bátorsággal való érkezéseket látta , mindjárt a’Májor is népének egy harmad részét a’ Sántából ki-ugratta, és Kapitány Vajnával edgyütt az ellenséggel szembe eresztette. Ezek mindnyájan Magyarok lévén, mihelyt magyaroson fogták a’ dolgot, az ellenség legottan minden felől megszaladott. Itt a’ mieink mind gyalog