Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)

1789-08-01 / 58. szám

tán következő sorokban a’ mi Sántzunkra rohant­­ a* mieinkre rohanó ellenségnek száma mintegy 4­ eze­­**g valónak ítéltetett. A’ közelebb nyomulásban minden kis árokban és gödörben meg vonta magát, hogy a* mieinknek tü­zelése néki ne­ árthasson , és a’ jobb szárnyunkhoz közelithessen, d^a’ helynek fek­­vése nem eléggé oltalmazhatta őket a’ mi tüzelés­eünktöl. Csak ugyan mintegy 12-tön közüllök arra vetették fejeket , hogy a’ mi Sántzunkba ugordja­­nak , kik a’ mi Sorompóinkba szegeket kezdettek verni, hogy azokon fel­hághassanak , de a’ Posztnak Komendánsa Lauritz Major Ur, a’ mély­ fedező töl­tésre némely gyalogjainkat felhágatván, ezen vak­­merő ellenség közüll­ is 7-tet el­lövöldöztetett. Már 9 órakor a’ Sántzunknak bal-szárnya ellen­ is mint­egy 800 lovas és gyalog ellenség érkezett; de ezek a’г mieinknek kemény tü­zelése által nagy károkkal vis­sza-űzettek. Reggeli 7 órától fogva, tized-fél óráig tartott a’ tüzelés, ez alatt hót edgyik hol má­­sik csoportja az ellenségnek vis­sza-űzetett. Tized-fél órakor a’ Székely Huszárok’ vitéz Kapitánnyá Válná, 150 önként vállalkozott gyalogokkal és 5 c­úg Szé­­kely Huszárokkal a’ Sántzhoz közelebb jőve , mb helyt a’ Májor Lauritz Kapitány Vajnának és a­ vélle valóknak egész el­tökéllett vitéz bátorsággal való érkezéseket látta , mindjárt a’­­Májor­ is népé­nek egy harmad részét a’ Sántából ki-ugratta, és Kapitány Vajnával edgyütt az ellenséggel szembe e­­resztette. Ezek mindnyájan Magyarok lévén, mi­helyt magyaroson fogták a’ dolgot, az ellenség leg­­ottan minden felől meg­szaladott. Itt a’ mieink mind gyalog

Next