Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)

1789-08-01 / 58. szám

gyalog mind lovon 800 lépésig kergették az ellen­­séget­ és sokat azok közül el­ejtettenek. Az Orosz Regementbéli Kapitány Valmacsint­ is látván, hogy már az ellenség hátat adott, népével a k­ivágott er­dőből elé­nyomult, és az ellenséget kergetni igye­kezte. E­­szerint nyakra főre szaladott az ellenség Mil­uig és Valye - Szopuluig. A’ Sánt­ körül el­esett ellenség közüli 191 és 33 lovak temettettek­­ el; 3 el­­­fogatott , és 6 zászlók mi hozzánk prédába ju­­­tottanak. Sok halottakat és sebesseket el­vitt az el­lenség magával, kiknek el­vitelét nem lehetett aka­dályozni , minthogy a’ Sántzhoz igen közel vólta­­nak , és a’ miéink akkor a’ tüzelésben voltak fog­­lalatosok. A’ Jódikban Millus­­ felé ki-küldött ke­rülő - vigyázatunk ( Patroll ottan Tok ujj temetéseket és 13 döglött lovakat talált. Részünkröl estenek­ el itten, (a’ mint máskor meg­ iratott­­a’ magát ditsé­­retesen, vitézül, és Nemzetéhez méltóképpen viselt Fö-Hadnagy Gróf Kun Gergely és még 7 köz­le­gények; meg­sebesedtek 23-man és két lovak. ■—A* Major Lau­ritz Ur nagyon meg­ditséri a’ Székely Hu­­szár Kapitány Vajnát , a’ kinek , és a’ keze alatt lévő önként tsatázóknak lehet egy részint az ellen­ségnek el­üzettetését köszönni, a’ ki midőn a’ lova alolla el­lövetett volna, serényen más lóra ugrott, és a’ keze alatt valókat jó példájával fel­iiditotta. Továbbá ditséri az Orosz Regementbéli Kapitány Kövesdit, és nevezetesen Droik és Waldau Hadnagyo­kat, kik az önként tsatázó gyalogokat vezetik va­­la, kik az ellenséget a’ Panganéttal vagy fegyver­­késsel döfölik vala ki a’vágott erdőből és útból. E* S­zefe

Next