Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-01-13 / 4. szám

47 életben vagyon. —­- „ A’ Nagy Szamos a* jeget már egészszen el­vitte* de most megint fogy és ke­mény hidegek járnak. A’ Búza Beszterczén és a* Nagy Szamos mellett, a’ szép 4 és 5 márjás véká­ja. A’ Török-búzának 14 garas, a’ Zabnak 20 kr. a’ Bornak vedre 4 márjás. — *, M. Jábrotzki Jdá­nosné As­szonyt Septembernek 2-dikára virradólag itten meg­ölte az Oláh Béresse, egy Szabó Aldria nevű Kolosvári főző As­szonyával meg­­­edgyezve , a’ pénzéért; de nem kaphatták­­ meg a’ pénzt a’ lá-­­dában, és mingyárt a’ Vármegye szemes Tiszt Urai által Standredit tartatván ezen Gonosztévökre, mind a’ kettőt helybe fel­­­akasztották; ilyen ros­sz gyű­­mőltsöt terem itt sok fa ! Városb­ól Dec. 30 dikán. Zágráb Vármegyé­nek V. Szolgabirája Marjosevits Ur a’ Kulpa vizébe hójt. Erre vala bízva a’ tűzifának Károlyvárra való költöztetése, és midőn maga­ is evezni kíván­na, a’vízbe esett. — Pétsről is Dec. 26-dikán ezt írják: „ A’ halandóság sokkal nagyobb erőt tett mest rajtunk, mint máskor. A’ napokban meg­ha­­ározik a’ mi kedves Vármegye Nótáriusunk Pe­­trotzkyr Ul, életének leg­virágzóbb idejében. Azu­tán meg­ hala, és halva hozaték a’ maga jószágába a’ mi öreg Vit­e Ispányunk Huitsy Ur , ma pedig meg­ halt ama nevezetes Poéta Káptalanbéli Pap­­égi­s Ur. Nálunk csak igy van az állapot a egy nap­ is úgy az égről le nem megy, hogy 6 — 7 —­ 8 nevezetes halatjaink ne vólnának. A’ napokban egynéhányszor hos­szas tanátsko­­zásban volt H. Kaunitz Laudonnal, Nevezetesen­­*

Next