Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)
1792-01-13 / 4. szám
gaival elpusztult faluknak kárából ezen nem kitsiny haszon háromlott a’ közönségre, hogy az ennek-elötte imitt-amott, erdők alatt ’s a’ t. lévő tolvaj barlangok már moll a’ mint hallyuk rendesebben, és az Ország útak mellé építtetvén, mind a tátozóknak könnyebbségére, mind a’ közönséges bátorságra szolgálni fognak. — Melly fok hasznára lenne hazánknak minden részeiben, a’ faluknak régen óhajtott már valahiáa való regulázása! — ki nem lehet mondani. Eszekröl Dec. 27. ■— A’ széleken lakó határ katonák le-tévén Káskétájokat , Csákó süvegeket fognak viselni. Az ő minapában megváltozott Administrátiojok is a’ F. Uralkodónak kegyelmes rendeléséből a’ régi lábra állittatik vissza. A’ falukon széllyel véllek együtt lakó tisztek fogják ezeknek valamint katonai, úgy gazdasági állapotyokat igazgatni, katonai gyakorlásaikban Vezéreik, familia dolgaikban pedig Ítélő Biráik ezek lesznek és így régi állapotjokat vissza nyerik. A Pesti Német Magyar Kurírból ezt olvassuk, hogy Miskólcon az Evangélikus Lelki Tanittónak egy olyan 5 1/2 esztendős Leánykája halálozottmeg, ki már hazánknak 4 nyelveit u. m. a’ Dedákot, Magyart, Németet és Tsehet —• igen jól — és tökélletesen beszéltette, ’s már syllabizált is Deákul. — Brávó Collega ! — de jó lessz még is ha az idegen Nemzeteknek nem publikálod, hogy Magyar Országnak egyik élő nyelve ma is a’ Deák . —• különben is nevetnek ezek minket ezért eléggé. Várad Olaszi utolsó Dec. 1791. — ., Minthogy Kedves M. Kurírom Te a’ tolerántziának nyilvánságos barátya vagy : tehát vedd tőllem ujj esztendei ajándékul ezen örvendetes hirt, melly szerint N. Bihar Vármegyének mostan tartatott Gyűlésében, nema csak az Hitbéli dolgok körül, hanem még az Egyházi személyek iránt is valóságos Tolerantzia bizonyittatott, a’ midőn ama nagy hirü Professor és Electus Superintendens T. To Sinai Miklós Uramnak Armatis Levele ezé a Gyűlésbe publicáltatott téka.