Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)

1792-01-13 / 4. szám

ay örüség az Atyafiak közt az egyenesség. Ha békével együtt laknak. De nem csak szóval mondogatják ám ők ezen éneket, hanem cselekedettel is megmutatják, hogy ők egymást szinmutatás nélkül szeretik, és békességgel laknak együtt.-------* Megmutatták ezt a’ Római Valláson lévők már egy néhány esztendötöl fogva, kivált mialta a’ mohán is. Plébánus Ur itten lakik, hogy ők a’ más Valláson lévő Attyákfiait szeretik , annyival is inkább , minthogy leg kissebb civodás is köztök nem történik. De amazok sem hagynak ám el semmitis a’ szeretetbe meg lehetne ezt sok dolgokba mulasztani, de hadd maradjon, ugy is tudják ők ezt magok is. Megmutatták az Helvétziai Valláson lévők is a’ magok vér szerint való Attjoksijai, az Augustai Valláson lévők iránt való szives szereteteket mindenkor ugyan ; de kivált e’ mai napon t.i, Viz-kereszt napján, a’ midő Vadkerti T. Prédikátor Ur, által jővén ide , az Úri Sz. Vatsorának ki-szolgáltatatására, mindjárt az Elöljárók a’ Templomot oda ajánlották, által is engedték, az Úri Sz. Vatsorának ki-szolgáltatására meg kivántató Sz. edényekkel szivessen szolgáltak. A’ bemenetelkor minden harangjaikat megvonatták , egy szóval azt ígérték, hogy ha minden héten tetszik is, örömeit oda engedik a’ Templomot. Boldog léten ! miket értünk , ha meggondoljuk a’ régi időket. De kinek köszönjük ezt az Isten után? egyedül ama halhatatlan emlékezetű F. II. Josefnek, a’ ki az egymást eltűrésnek fundamentomát meg-vetette , és a’ mohán Uralkodó F. II-dik Leopoldnak a’ mi Kegyelmes Királyunknak , a’ ki ezt a’ fundamentomot, annyira fel épitette, és úgy meg eröltette, hogy talán világ végéig is fenn fog állani. Adja Isten, hogy úgy legyen, tiszta szívemből kívánom.