Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1793-10-18 / 32. szám
— SZ5 sok hasznos szolgálattyáért, nevezetesen a’ királyi értz kamarákra sok hasznot hajtó hazafiúságáért, nemességgel ajándékozta meg, és Leibitzer volt neve helyett, Bánnyafinak nevezte. Kinek nemessége Tek. Szepes Vármegye közönséges gyűlésében, Sept. 24-dik napján ki hirdettetvén, olly fényes bált ada a’ Megye rendjeinek , mellyben tsak a’ nem volt víg, a’ kinek vér nem folyt erében. De oh fájdalom! midőn este az édes bortól meg vidámodott úri sereg leg jobban múlatott, ’s leg jobban izzadtak volna mind a’ két nemen lévő ifjak a’ Magyar tántzoknak járásában, akkor külde a’ Jehova városunkra és határunkra ismét eggy olly tsapást, melly örömöknek édességét keserű méregre változtatta által. Ugyan is eggy rendkívül való, és eggy emberi kert felől haladó, felleg szakadás jőve reánk, a’ melly ki mondhatatlan égi háború közt tsak nem 4 órákig tartván, olly nagy, és annyi kárt okozott, amellyet nem könnyen felejt el a’ mostan élő nyomadék. Bévetett hegyes ’s dombos szántó földeinkről nemtsak a’ magot, hanem a’ földet is egészlen le mosta, ’s a’ durva kő sziklánál egyebet nem hagyott hátra. Az általam jelentetett, ha a’ Magyar Kurírba is bé iktattatott Augustusi tsapástól mé* maradt öszi, és tavaszi gabonáinkat, tsüröstöl eggyütt (a’ hol t. i. alatson helyen állottának a’ tsűrök ) úgy el hozta , hogy helyét sem találta másnap a’ szegény bánatos gazda sem gabonájának, sem tsürének ; sok tsűrökben pedig fenékig ázván a’ takarmány, csak nem habzón vehetetlenné lett. — A’ zuhogó viz minden erős hidakat és malmokat öszve tört, ’s magával eggyütt el ragadott. Sőt a’ mi több, eggy szegény föld mívest is el vitt szántó földjéről, és szörnyü kínok közt minden ruháit a’ fákhoz való tsapkodása által nyakából ki szaggatván , meg olt. Hasonlóképpen bánt volna ennek társával is, ha ez eggy bokrot meg nem ragadott volna. Ezeken kivül sok marhát el vitt, és meg ölt a szomszéd falukról. Tizszerte nagyobb tsapása van