Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1793-10-18 / 32. szám

la ez az istennek, mint az Augustusi, és mondhatom, hogy az Isten fel gerjedett haragjának, leg ter­hesebb büntető ostora vala, és ennél frtóztatób­­bat soha nem ért az ember, ’s nem is érhet. It­ten úgy szólván, tsak patakotska vagyon, még is a’ leg keménnyebb épületeket is fenekestül egy­­gyütt el vitte, és gyökerestől ki szaggatta a’ nagy élő fákat. Most már tsak sürü sóhajtások közt keréng a’ szegény gazda kopasz földjén , ’s jajga­tással keresi tsürének helyét; némellyek kitsiny hitüek lévén, mint az őrültek, vétkes szózattal ordítanak az uttzákon. Bizonyára Jobi hit is kí­vántatik ezen szomorú történetnek békességes tű­réssel való el szenvedésére, így elegyítetek meg a’ kis édes száz annyi keserűséggel. Azonban , hogy eggy kevéssé felejtesse a’ fent nevezett Bá­­nyafy úr a’ lakosokkal károkat, harmad nap múl­ván eggy jeles tűzi játékkal, és a’ városon kívül lévő múlató hajlékának mesterséges meg világo­sitatásával kívánta őket mulattatni; sőt hogy F. Urunkhoz való mélly tiszteletét, és szeretetét né­­manéműképpen ki nyilatkoztathassa, Fer­ent­z napján is eggy hasonló jeles világositást készite­­tett a’ város közepén, hármas pyramis figurák­ra, a’ közép pyramison ezen betűk olvastattak: V. F. N­. az az, Vivat Franciscus //­dús. Alól a’ nevezett úrnak czímere vala illy all írással: Leibitzer mint a’ hóid immár fogytára jár, Bányaffy mint a’ nap sugara fénylik már. ÉLy Víg keDVeL soká keDV Vnknek fő tzéLya, ’s e’ hiV fegyVer Légyen VirtVsoD péntzéLya. A’ jobb kéz felől való pyramis képzeltette Gróf Csáky János fő Ispányunk úr ő kegyelmes­­sége tiszteletét, fiával Gróf Csáky Jósef Cancella­rius úr ő kegyelmességével, és az egész famíliá­val eggyütt, mellyen illy fenn Írott versek lát­­­czattak : É­ljen Csáky János Gróf bölcs fő Ispányunk! É­lyen fia Jósef kegyes Jonathánunk

Next