Magyar Kurir, 1794. január-június (8. évfolyam, 2-51. szám)
1794-02-14 / 13. szám
Merzelyenként parantsolta Hogy fel hordják. — azt gondolta , Ez előtt is így kóstolta Sok idővel. 5. Addig addig falta, nyelte Az italt, mig el nem tette Gyomrát, eszét. — Alá bukkant az asztalnak, Nem birván a* sok italnak Mérges szeszét. — Eggyszer lármát kiáltának : Vége vagyon a’ Kazánnak ! — ’S vitte a’ Hír halálának Gyászos neszét!6. Igaz hát e’ magyar vége: Rojznak soha sints jó vége. ’S nem is ,leheti Ki ki e’ rút történetről A’ roísz végű roísz életről Példát vehet, A’ ki roíszban úszik fennyen , És fel adott poklom , mennyen, ’S nem bánnya — dolga úgy mennyen , A’ mit mehet. 7. Melly gonoszba im’ ez merült, Annak közepette került Jajzínségre ! Bár jó sokáig rám úszott, De végtére tsak el csúszott A’ sík jégre. Ti otsmányok ! rémüljetek ! Jobbítsátok meg éltetek’, Hogy illy kárba ne dűljetek Ti is végre ! —.