Magyar Kurir, 1794. január-június (8. évfolyam, 2-51. szám)
1794-05-23 / 41. szám
Ezen könyvnek elején eggy applausus vagyon az én nevem alatt; de a’ mellyet én soha nem írtam , ’s nem is irhatok , eggy ollyan alávaló és hazugsággal tellyes könyvről. Hanem Farkas Andrásnak sok erőltetésére , tudván az ő állapottyát, és szándékját, ’s egynéhány árkust könyvéből meg nézegetvén, imé ezen verseket írtam: „ Versedet, mint kértél, olvasám Batárom! ’S hogy szegény vagy minden betűidbe látom. „ De orvoslásodra nints más tehettségem, Csak szánlak, ez az én minden segittségem. .. Osztán a’ Múzsáknál érted igy instállok: ( Mihelyt szerentsém leflsz udvarolni náltok ) ,, Múzsák szányátok meg ez isú Poétát, Kössetek fejére Hellebor’ bokrétát. ,, ’S gyógyulni küldjétek bé Anticirába, A’ néki szükséges Akadémiába. „ Mit is használhatna Götting, Hála , ’s Dresda? Anticira néki a’ legjobb Betthesda. „ Majd onnan bárkádba fogadd bé Apolló ! . Mit károg ’s repdes künn ez az éhes holló ? Farkas András következendőképen maga affingálta nékem azon applausust , mellyet már most mint tsupa errátát úgy méltóztasson nézni az érdemes közönség; és ezen ide irt versekkel jobbittsa meg; ’s eggyszersmind hitesse el felőlem álhatatossan , hogy én a’ feketét fejérnek nem mondom , és hogy inkább vágnám a’ követ Filoxenessel, minthogy a’ Farkas András verseit ditsérném. Kováts Jósef, II. Körösi Pr. I. 1) .