Magyar Kurir, 1796. július-december (10. évfolyam, 1-53. szám)
1796-10-18 / 32. szám
Orosz Császárné, a’ ki régtől fogva tsak tsendes szemlélője valt az Európai hadi dolgok folyamattyának, egy átalyában meg nem elégszik a Madriti Kir. udvar és a’ Frantia Respublika közt végbe ment szoros alliántiával, mellynek a’ már a’ Magy. Kutir által kihirdettetett cikkelyei is igen kemények, gyanúsak, és szüntelen való háborúságra czélzók—illyenek, sőt talán még veszedelmesebbek annak titkos czikkelyei, melylyek által bizonyossan az északi Európának tsendessége is meg fog háborittatni. Minémű indulattal viseltessék a’ Pétersburgi udvar a’ fent említett szoros alliantzia iránt, meg tetszik azon promemóriából, mellyet Gr. Ostermann első Orosz Status minister, a’ Felséges Császárné parantsolattyára, a’ Madritzi udvarnál lévő Orosz ministerhez Biscow úrhoz intézett, mellyben világosan azt jegyzi meg, hogy a’ Fels. Orosz Császárné épen nem várt és felettébb kedvetlen indulattal értette a’ Madritzi udvar és Fr. Rés-Eublika közt kötött szoros alliántziának hírét; egy tellyességgel el nem hitetheti magával, hogy a’ Fels. Spanyol király, kinek jó indulatja , jó gondolkozásának módja és erköltsi karakterje , előtte tökélletessen esmeretesek. Önként, és maga jó szantából, és birodalmainak jövendőbeli hasznaira való tekéntetből kötött volna egy olly nemzettel szoros szövetséget, a’ melly magát a’ Burbéniai Ház ártatlan vérének ki ontásával Örökre meg úndokitotta, ’s gyülölségessé tette. Lehetetlennek lenni állittya, hogy a’ Fels. Spanyól király, azon idvességes tzélnak eszközlését, melly miatt Euró-jának nevezetesebb hatalmasságai egymás közt követséget kötöttek, önként, és készakartva meg gátolni kívánná. — Ennek a’ háborúnak nevezetesebb tzéllyai, az Európai meg háborgatott tsendességnek, és jó rendtartásnak helyre állítása, ,az el tévelyedett népeknek előbbi kötelességeikre való vissza vezettetések, a’ Frantzia ragadó mételynek meg fojtatása, a* kik magoknak hányattatván, idővel, az egész világnak ártalmára