Magyar Kurir, 1796. július-december (10. évfolyam, 1-53. szám)
1796-11-08 / 38. szám
hogy minekutánna a’ Brabantiaiak, a’ Császári fegyvereknek a’ Renus felső részén való szerentsés előmeneteleket meg értették volna, az ótától fogva, a’ nyughatatlanság közöttök mind inkább inkább nevekedik. A’ Batávusok finantziája is napról napra mind inkább inkább kissebbedik, a’ melly a’ Nemzeti Gyűllésnek is nem kis gondolkodásra való matériát szolgáltat. aoustriai Belgium. A’ Brüsszeli Oct. 13-kán kelt levelekből azt olvassuk, hogy az előtt egynéhány napokkal, a’ Frantzia Commissariusok , minden Abbatiakat, klastromokat megjárván, a’ bentiek lakó személylyeknek, a’Nemzet jószágaira való assignatákat osztogattanak ki, a’ mellyeket ők Bonnak neveznek. De ezen assignatáknak is igen tsekély betsek volt, és a’ klastromokban volt papságok és Apátzák, azért nem akarták el venni, mivel attól tartottanak, hogy ezen assignatáknak is ollyan sorsok talál lenni, mint a’ többieknek, és a’ mandatáknak, illyen móddal pedig, a’ klastromokban lakozott mind a’ két nemen lévők közül, mintegy 50 — 60 ezeren, a’ magok lak hellyeikből, nem egyébbel, hanem egy darab pappirossal taszittatnának ki, a’ kiknek különben is nagyobb részint semmi más egyéb élet módjaik nem lévén, minden bizodalmaikat egyedül tsak a’ Belgiumi nép könyörületességében helyheztethetnék A’ nép között is nem kisded lármát okozott azon pátensnek kiadása, melly szerént valaki valamelly közönségesen folytató mesterséget akar űzni, annak egy óllyan pátenst drága pénzen kelletik meg-vásárólni. Hogy pedig ez a’ népnek telyességgel nem tetszik, onnan is meg-tettzik, minthogy 25 ezer emberek közül, a’ kiknek ollyan pátenst kelletett volna ki-váltani, 40-nél többen nem váltottanak, a’ többi pedig azt végzették el, hogy készebbek lesznek inkább magokat a’ végső veszedelemnek kitenni , hogy sem a’ szabadságé.