Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1799-11-08 / 38. szám
60» Hattyúi Órz hatját, ’s vidám tekintetét Jobb időkre méltó jó szivét, ’s nemzetét; Nyóltzvan esztendőket felül múlt életét; A’ vénség ’s bú miatt meg roskadt termetet; A’ fene Frantzia szivére nem tette ; ’S kő szivét iránta meg nem enyhítette. Sőt a’ tigris tejet szopott, gyilkos Nemzet, Hurtzolta az Attyát! ki sok fiat nemzett. Mintha az ártatlan bárányt meg ragadja A* farkas, nyaggatja, ’s szájról szájra adja. „Mit sírunk? híjába! mind halandók vagyunk ! Meg hőit a’ Jésus is, a* mi Fő Hadnagyunk, Hát a’ kit egy gyilkos Nemzet űzőbe vett, Halál annak fején ! Bár madár-tejet ett. Meg hólt Plus Pápa! Jól járt / mert az égbe El jutott, ’s nints része a* keserűségbe. Sőt minden panaszát ott mindjárt le tette, ’S azt a’ Biró Isten lévájába vette, Ti / a’ kiknek talám fájdalmát nevelem. Szomorú bús szivvel, mondjátok ezt velem: kell ki tojás* az arany madárnak, . Mart a* hit ’* a’ vallás arany szárnyon járnuk. Te pedig vad Nemzet / ki meszet hintettél a’ szent telire; ’ újjabb újjabb gyilkos lettél« Te! a’ kire kiált a’ Királyod vére, Te ! a’ szent Atyának ki jártál végére! Két ártatlan tettnek meg érzed a’ szagát; Megesmérteti az Isten veled magát. Most Örülj magadnak! ügye* hogy el vette Az Isten ezt a* Nagy Zálogot! ’s mellette Képzelődésidnek eszét is vesztette, Sőt örököl átok lesz rajtad érett*. —És !»...