Magyar Kurir, 1800. január-június (14. évfolyam, 1-51. szám)
1800-01-14 / 4. szám
vagy meg ölik, vagy meg zabolázzák, ezeknek az ő örökségeik fognak ajándékoztatni. Ennek* felette minden pártos helységekbe a’ katonák* kal egyetemben Nemzeti ComraisTariusok is küldet* tetnek , a’ kik azoknak ingó ésj ingatlan jószága* ikat, a’ kiket hornyaikban nem találnak, az ér*demes katonáknak és hazafiaknak fogják adni. Úgy gondolkozik FG Conzul Bonaparte, hogy ennel jobb eszközt találni nem lehet a’ Chouansok meg zaboláztatására. Titkon egy nyomtatott könyvetske circulal mosta* Párisi Publicum kezében, a’ mellyben fontos okokkal igyekszik annak szerzője meg mutatni, hogy nem a’ Fz. Nemzetnek való a’ democratica igazgatás formája; hogy 14 száz esztendö el forgása alatt sokkal boldogabb volt ez az Ország a’Királyi pálcza, mint 10 esztendötől fogva a’Nemzeti Képviselői alkotmány alatt; hogy a’ békességnek meg szerzésére garantiát, azaz kezességet kell ki állítani, ez pedig egyedül a’ monarchica igazgatás alatt lehet eszközleni. Írásának vége fele Bonaparte főkonzult ekként szóllitja meg: „Mivel, úgymond, a’ jelenvalókornyűlállások közt lehetetlen Franczia Országnak békességet garantirozni, fontollya meg Kigyelmed e’ dolgot illendöképen. Az utolsó revolutiónak eszközlése után békiseget igért Figyelmed a’ Fz. Nemzetnek , és ez ollybá tartya , mintha gyözedelmeket annak igért volna Figyelmed. — — Úgy de, nem ezek által eszközöltethetik a’ békesség , hanem az alkudozások és Franczia Országnak olly állandó fundamentomra való tétetése által , a’ mellyben tsendességet és boldogságot érhet. — Jhogyha illyetén békességet nem szerez Figyelmed minékünk, minden eddig való betsületét elveszti , ha pedig álhatatlan békességet szerez minekünk, mindenit és magát is elveszti. A’ kit nagy embernek nevez a’ nép, minden jót kivan