Magyar Kurir, 1801 (15. évfolyam, 17-44. szám, töredékek)

1801-02-27 / 17. szám

hazájokba való viíTza menetelre egy egéfz efztendö engedteífen nékiek. — A’ más két éízaki Hatalinaíl’ágok , az Orofz Birodalom­mal való öfzve fzövetkezések által meg tá­madó réfzekké letienek ; mellyre nézve én arra voksolok, hogy küldjünk köfzönő levelet az Ó K. Felsége mondott beízédjére. Ekkor Gróf Fitzwilliam fel alván , így fzál­lott : ,,Én úgymond, meg nem eggyezhetem ab­ban, hogy a’ Király befzédjére, minden meg ha­tározás nélkül való köfzönó level kúldödjék. — A’ nékem soha fém telizett unió végbe ment. Adja az Úr lilén, hogy a’ mit a’ herczeg jövendöl, bé tellyesedjen. Én ezt el mellőzöm, de a’minis­tereknek kívánságaikon, és minden továböi meg visgálás né kül való magok el hittségeken felet­tébb tsudálkozom. — Szükségesképen azt Kélle- ne tudakozni, miért hadakozunk mi ? A’ régi okok, úgymint, a’ revoiutio gonofzainak el há­rítása, többé nintsenek. — Egy újmódi kó niá- nyozás módja által újobban monarchiává lett Fttfe Ország, ’s tsak nem egél'zlen el enyélzett ott &Щ függetlenség. Talán le akarjuk Franczia Orizáe hatalmát nyomni? Vagy talán vilii ya akarjuk a|| £>СГй’ Dum iwiinUAt cuivui juPinibo hely heztetni? At­tól tartok, hogy a7 mi emberi érőnkéi soha se vihettyük azt vegbe, — Kéfzen vagyon a’koczka, 4 еДУ^ЬЬ hátra nintsen, hanem hogy engedjünk a lzúkségnek. — Továbbá arról is kéidéfl kel­lene tennünk, miként éltének legyen a’ minifte- rek a’ nékiek engedtetett nagy hatalommal; még pedig annyival inkább kellene arról kérdett ten­nünk, mivel a’ nékiek adatott minden hatalom- mai, legedelem kútfejeivel, és az ö kórmányozá- sok által annyira vitték a’ dólgot, hogy már moft mindenek ellenünk támadtak. Dániára és Své* ciára nézve, a* reánk majdan következendő há­borúnak, valóságosan tr.i magunk vagyunk a’ ko- *át*ai; mi magunk kerestük azt magunknak. — , \ R a

Next

/
Thumbnails
Contents